A kártevő neve: Levélaknázó molyok - Leucoptera scitella

Változata: Lombosfa fehérmoly (Leucoptera scitella zel.), (Leucoptera malifoliella O.G.Costa)

Az almásokban károsító aknázómolyok nagy családjába tartozik még:
almalevél-törpemoly Nepticula malella Stt. (= Stigmella malella Stt.)
kígyóaknás-ezüstmoly Lyonetia clerkella L.
almalevél-aknázómoly Lithcolletis blancardella Fabr. (= pomifoliellea Z.)
almalevél-sátorosmoly Lithocolletis corylifoliella Haw.
almalevél-keskenymoly Parornix petiolella Frey
gyümölcslevél-zsákosmoly Coleophora hemerobiella Sc.

Gazdanövény: alma, körte, csonthéjasok

Terjedése, fontossága:
Évjáratonként és termőhelyenként más és más aknázómoly fajok jelennek meg és károsítanak Európa gyümölcstermő vidékein. Életmódjuk és kártételük nagyfokú hasonlóságot mutat, az esetek többségében azonban az aknák nagysága és alakja fajtára jellemző. A lombosfa-fehérmoly, melyet hólyagos levélmolyként is ismerhetünk, időnként nagyobb arányú elszaporodásával hívta fel magára a figyelmet. Tápnövényei között az alma mellett megtaláljuk a körtét, a csonthéjasokat, a crataegus és a sorbus fajokat.

Kártételének tünetei :

Kártétele 1-2 cm átmérőjű, kör alakú aknafolt, aknajárat. A tünet nagyon apró pontként jelentkezik, majd körkörösen futó, egyre nagyobbodó, a hernyó fejlődésével arányosan vastagodó foltaknává szélesedik. A járat belső felében rakja le a hernyó az ürülékét. A fokozatosan növekvő akna, amelyben a lárva tartózkodik, eleinte zöldes-barna, a lárva távozása után sötétbarna színűre vált, világosszürke szegéllyel. Két, esetleg három nemzedéke fejlődik. Fás részekbe húzódva vagy az avar között báb alakban, fehér színű kokonban telel. A lepkék rajzása gyakran az alma virágzásának idejére esik, ami megnehezítheti a védekezési technológiát. A nőstény a tojásokat egyesével a levél fonákára rakja, ahonnan a lárva közvetlenül a levélbe fúr. A teljes kifejlődés az epidermisz alatt, az egyre nagyobb átmérőjű kerek aknában történik. A felső epidermisz nyíláson távozó és fonálon leereszkedő hernyó bábozódásra alkalmas helyet keres a fás részen.

Erős, tömeges fertőzéskor a bebábozódás helye a levél, a gyümölcskocsány vagy a csészemélyedés is lehet. A levél zöld mezofillum pusztulásának eredménye a tömeges és korai levélhullás, amely nagymértékben csökkenti az asszimilációs felületet, gyengíti a fa vegetatív képességét, és a gyümölcs kényszerérését is előidézheti.

Életciklus:
A kártevőnek két vagy három generációja fejlődik ki. A lepke a telet a fás részekben vagy a lehullott száraz levelek között tölti báb formájában, fehér burokban. A lepkék rajzása gyakran egybeesik az alma virágzásával. Ez a védekezési technológiát bonyolultabbá teszi. A nőstény egyesével rakja le a tojásait a levél színére, ahol a lárva közvetlenül a levélbe fúr. Az egész fejlődési folyamat az epidermisz alatt zajlik le, az állandóan növekvő átmérőjű járatban. A hernyó a felső epidermisz nyílásán távozik és egy fonálon ereszkedik le. Keres egy megfelelő helyet a bebábozódáshoz a fás részen. Erős, tömeges fertőzés esetén a bebábozódás helye lehet a levél, a gyümölcs kocsánya vagy a csészelevél.

Védekezés:
Agrotechnikai védekezést a metszés és a faápolás során végezhetünk, a fertőzött nyesedék és a lehullott levelek megsemmisítésével. A tél végi lemosó permetezés is csak kis mértékben gyéríti a károsítók egyedszámát, így ettől a védekezési módtól sem lehet teljes megoldást várni. A rejtőzködő életmód a mélyhatású készítmények, illetve kitinszintézist gátló szerek alkalmazását indokolja. A lepkék rajzását szexferomon csapdákkal kísérhetjük figyelemmel. Veszélyes egyedszám esetén (csapdánként 50-nél több lepke/hét) még a tojásrakási fázis előtt célszerű védekezni. Ezzel a módszerrel így nemzedékenként egy permetezés is elég lehet, főleg a nyári nemzedék esetén. A rajzó lepkék ellen hatékonyan és eredményesen használhatók a piretroidok illetve kombinációik (Alfametrin, Lambda-cihatlorin, Deltametrin, Fenpropatrin, Permetrin + Tetrametrin + PBO, Cipermetrin + Klórpirifosz).
A levélbe furakodó lárvák már nehezen utolérhetők, így esetleg az első stádiumuk ellen használhatunk eredménnyel Dimetoát, Endoszulfán, Foszfamidon, Metomil hatóanyagú készítményeket. Környezet és méhkímélő technológiák esetén a kitinszintézist gátló készítmények mellett (Triflomuron, Teflubenzuron) a Bacillus thuringiensis is hatásos. Az aknázómolyoknál általában, de a lombosfa-fehérmoly esetében konkrétan is lehetőség kínálkozik a természetes ellenségek (parazitoidok) populációt gyérítő tevékenységének elősegítésére. Ha a megvizsgált levélfertőzöttség kb. 30 %-a parazitált a vegyesen előforduló fürkészdarazsak által, a vegyszeres védekezéssel célszerű várni és a megfigyelést tovább folytatni. Abban az esetben, ha a levélfertőzöttség és a parazitáltság aránya erősen közelít az 1:1, a domináns fürkész pedig, a Holcothorax testaceipes ratzeburg, feltétlen szabad utat kell engedni jótékony szerepének.

Vegyszeres védekezésre az alábbi növényvédelmi készítmények használhatók: