Taxonomiai besorolás
Törzs: Angiosperms (Angiospermae) - Zárvatermők
Osztály: Dicotyledon - kétszikűek
Rend: Rosaces - rózsavirágúak
Család: Rosaceae - rózsafélék
Alcsalád: Pomoideae - almafélék
Faj: Malus Domestica - nemes alma

Az almafa részei:
Az almafa, mint gyümölcstermő növény két fő részből áll:
- A gyökérrendszer, amely a talajban van (fő és mellékgyökerek), a gyökér és tősarj.
- A hajtásrendszer, vagyis a törzs, a fakorona és ágrendszer és termőképletek

Az almafa gyökérrendszere:
A magról szaporított almafa gyökérrendszerének főtengelye erőteljes karógyökér. Ebből ágaznak el a különböző erősségű elsőrendű, majd ezekből a másodrendű oldalgyökerek, és így tovább. A gyökérrendszer végső elágazódásai a hajszálgyökerek. A gyökérrendszer főgyökér jellege évek múltával megszűnik az oldalgyökerek mind erőteljesebb fejlődése következtében.
A vegetatív úton szaporított gyümölcstermő növények gyökerének felépítése különbözik a generatív úton szaporított gyümölcstermő növények gyökéralakulásától, ugyanis a gyökérrendszeren belül nem fejlődik ki erőteljes központi gyökértengely, és az oldalgyökerek megközelítően azonos erősségűek. A gyökerek elágazódása gazdagabb, felszínesebb a gyökeresedés, kisebb a területi behálózottság.
A gyökérfejlődés hőmérsékleti optimuma 17-24 °C, 35 °C fölött a növekedés leáll.
Az almafák gyökérnövekedését illetően intenzív tavaszi és kevésbé erőteljes őszi szakaszt különböztetünk meg. A gyökér növekedése tavasszal 1-2 héttel előbb indul meg, mint a föld feletti részek növekedése.
A gyökérzet alakját és a talajban elfoglalt helyzetét elsősorban örökletesen meghatározott tulajdonsága szabja meg. A genetikailag meghatározott gyökéralakulást számtalan külső tényező módosítja.
Ilyen például:
- A talaj típusok különbözősége
- Ráoltott nemesfajta
- A talaj heterogenitása
- Az alkalmazott talajművelés mélysége
- A gyökérzet sótűrő képessége
- A talaj tápanyagtartalma
- A talaj hőmérséklete
- A talajvízszint magassága
Mindezeknek a következménye a más-más mélységű és területbehálózású gyökérelhelyezkedések, amely során arra kell törekednünk, hogy a gyökérrendszer és a hajtásrendszer a kívánatos egyensúlyi állapotba álljon be.

Az almafa hajtásrendszere

Az almafa törzse

Az almafa növénynek a gyökérnyak (illetve a földfelszín) és a legalsó koronaelágazás közé eső részét törzsnek nevezzük. A törzs a gyökérrendszert és az ágrendszert kapcsolja össze. A törzs feladata a víz és a tápanyag szállítása, az asszimiláták egy részének raktározása és az ágrendszer tartása. Az ágrendszer tartását a törzs vastagsága és teherbírása teszi lehetővé. Ebből a szempontból nagy szerepet kap az elfásodott szövetből álló farész. Ezen kívül az élő fatest és háncsrész, valamint a kéreg is hozzájárul a törzs szilárdításához. A tápanyag szállítása a törzsben kétirányú. Az almafák törzsmagasságát faiskolában koronába metszéssel vagy suhángtelepítés esetén a gyümölcsösben alakítják ki. A törzsmagasságot a biológiai igény mellett az alkalmazott művelésmód határozza meg. Az alacsonytörzsű fáknak az almatermesztésben az élettani előnyök mellett a gazdasági jelentősége is számottevő.

Az almafa koronája - ágrendszere

Az almafa koronája a törzs feletti elágazott ágrendszer. A korona feladata az asszimiláció, a növény vegetatív és generatív tevékenységének lehetővé tétele. Jellegzetes alaptulajdonsága a természetes alakulása.
Az almafák többsége természetes koronát növesztve nem hoz megfelelő gazdasági értékű és minőségű gyümölcsöt, ezért célszerű mesterséges koronát kialalkítani.
A faj jellemző ágrendszerét, növekedési sajátosságát figyelembe kell venni ahhoz, hogy mind biológiai, mind ökonómiai szempontból megfelelő koronaformát lehessen kialakítani.
A korona fő részei:
- ágak
- gallyak
- hajtások
- termőrészek
Az elágazott termőgallyak együttesen alkotják a termőágrendszert, amely a vázágakon helyezkedik el. Az almafák esetében a vesszők, gallyak és ágak vízszinteshez viszonyított irányváltozása nagyon lényeges tulajdonság, elsősorban a fák termőrefordulásáig jellemző bélyeg.

Az almafákon az alábbi ágtípusokat különböztetjük meg:
- egyenes
- ágalapnál felfelé hajló
- csúcsi részen felívelt
- ívszerűen lehajló
Az intenzív koronaformákon a hajtásnövekedés és a termőrügy berakódás, és a terméshozás szabályozásában döntő szerepe van a hajtáshelyzet megváltoztatásának, a fajta- és alanyhatáson felül.
Az ágak elágazásainak alakulása döntően meghatározza a fák habitusát és koronasűrűségét.
A mesterséges koronaformákon az almafa általában korábban fordul termőre, jobb minőségű termést ad, a termésképzés rendszeres.

Az almafa legjellemzőbb koronaformái:
- sudaras ágcsoportos
- kombinált korona
- orsó formák (természetes, szabad, karcsú)
- sövények

Az almafa termőképletei

Rügyek:
A rügy vegetatív vagy generatív hajtáskezdemény, amelyet rügypikkely borít. Minőségük alapján virágrügyeket és átmeneti rügyeket különböztetünk meg az almánál, élettartam szerint pedig egy évig illetve több évig élő rügyek különülnek el.
Az almára nagyon jellemző a több évig életben maradó, ki nem hajtó rügyképlet, amit alvórügynek nevezünk. A termőrügyek a hajtásrendszerben elfoglalt helyük alapján különféle termőrész típusokat alkotnak. Ily módon megkülönböztetünk:
- termővesszőket (rövid, középhosszú, hosszú)
- dárdákat
- termőnyársakat
- termőbogokat.

Virágok:

Az almafa szaporodó szervei a virágok, amelyek virágzatba tömörülnek. Részei: a virágtengely, virágtakaró levelek és az ivarlevelek. A virágzat olyan hajtásrendszer, amelyen lomblevelek nincsenek, minden rügyből virág fejlődik.
Az almafa virágai úgynevezett bogernyő virágzatban állnak, magháza öt termőlevélből képződik, minden termőlevél alján két-két magkezdeménnyel. Egyes alma fajtákon ennél több, akár 4-6 magkezdemény is fejlődhet, ami megtermékenyüléssel sok magot eredményezhet. Az alma virágai kétivarúak, hosszú virágkocsány végén áltermések alakulnak ki, amelyek képzésében a termőn kívül a virágtengely felső, kiszélesedő része (vacok) is részt vesz.