A kártevő neve: Almamoly - Cydia pomonella Linnaeus

Gazdanövény: alma, körte, birs, dió

Terjedése, fontossága:
Kártétele üzemi és házi-kerti gyümölcsösökben gyakran meglepetésszerű súlyos károkhoz vezet. Fejlett hernyóként telel át a fatörzs kéregrepedéseiben, illetve más védett helyen. Tavasszal a hosszú ideig tartó bábozódási folyamat végén az első lepkék április vége felé jelennek meg először, vidékenként és évenként változóan. Évente általában 2 nemzedéke van, tömeges rajzása május közepétől június végéig tart. A két nemzedék gyakran összeolvad. Ennek az a magyarázata, hogy a rajzások hosszú időtartamúak, illetve az időjárás tovább befolyásolhatja a rajzás intenzitását. Nem ritka, hogy az almamoly imágói április második felétől akár szeptember végéig is folyamatosan, rajzás csúcs nélkül képesek rajzani.
Az almamoly imágó 9-12 mm hosszú lepke. Szárnyainak fesztávolsága 20 mm, elülső szárnyai kékes-szürke alapon barnán tarkított, csúcsukon feltűnő bronzos fényű "tükörfolt" látható. A hátulsó szárnyak halvány barnás-szürkék.
A kifejlődött lárva 15-18mm nagyságú, hátán vöröses, hasán sárgás-fehér színű hernyó.
A lepkék nappal rejtekhelyen tartózkodnak, repülésük alkony körül kezdődik. Párosodás után a nőstények mintegy 150-250 db tojását a gyümölcsfa leveleire, illetve a kis dió nagyságú gyümölcsökre rakja.
Az egy-két hét alatt kikelő hernyók rövid időt töltve a növény felületén, befurakodásra alkalmas helyet keresnek a kis zöld almák felületén. Az első vedlés a héj közelében, a második vedlés útban a magház felé történik. A magházba érve a magokat pusztítja, újabb vedlés után kivezető járatot rág magának. Ürülékét ezen a nyíláson át is eltávolíthatja, majd maga is ezen távozik, hogy esetleg újabb gyümölcsöt keressen, vagy alkalmas helyet találva bebábozódhasson.

A fejlődésmenetet az alábbi ábra mutatja be.

Kártétel tünetei
Kárképe általánosan ismert, dió nagyságú gyümölcsön a hernyó behatolási helyén apró sérülést találunk, amely környékén gyakran felgyülemlik a hernyó ürüléke is. A berágás körüli növedékben a felgyülemlő hernyóürülék nem ritkán az összeérő gyümölcsök között található. A korai fertőzött gyümölcsök deformálódhatnak, lehullanak, apróbbak maradnak. A befurakodási hely sérülései utat nyithatnak egy parazita gombák (pl: monília) rothasztó tevékenységének is.

Késői gyümölcs fertőződés esetén a leszüretelt és tárolt terméssel együtt a fogyasztó asztalára is kerülhetnek az almamoly lárvái.
A kártevő rendszeresen károsíthat körtén, szilván és dión is.

Életciklus:

3-150 tojást rak le füzérekben a levelekre vagy a gyümölcsre. A kifejlődött lárvák a fák repedéséiben telelnek át. Az első imagók májusban elején rajzanak ki, de elhúzódhat június végéig is. A két nemzedék rajzása gyakran fedi egymást. A második nemzedék nagyobb kárt okoz, mint az első.

Védekezés:
Az almamoly elleni védekezés a programszerű növényvédelem fontos része. Az esetleges agrotechnikai védekezés mellett, amely a faápolás során a kéregrepedésekben telelő lárvák egy részének elpusztításából áll, fontos a kémiai beavatkozás is, felszívódó, kitinszintézis-gátló és gyors hatású piretroidokkal. A védekezés irányulhat a rajzó lepkékre, a tojásokra és a kikelő lárvákra egyaránt. A hímek rajzásának pontos megfigyelésére célszerű szexferomon csapdát használni. (Csapdánként, hetente 5-8 db hím figyelmeztető lehet a rajzás szempontjából.)
A lepkék és a tojások ellen a kritikus egyedszám észlelése után egy héten belül, a lárvák ellen az észlelést követően 10-14 napon belül célszerű a vegyszeres védekezés. A rendelkezésre álló készítmények száma nagy. A különböző hatásmechanizmusú és hatástartamú készítmények használatát a kártevő fejlődési fázisaihoz kell igazítani. A rajzó lepkéket piretroidok (Alfamrin) és gázosodó készítmények (Diklórfosz) pusztítják.
A tojásból való lárvakezelést, illetve a már kikelt fiatal lárvákat főleg a kitinszintézist gátló inszekticidek (Fenoxikarb) pusztítják. Lárvák ellen is eredményesen használhatók a már korábban említett piretroidok, és emellett a szerves foszforsav észterek használata is fontos eleme lehet a védekezési technológiának.
A szerrotációba bevonható még a Benszutap, az Etonfenpox és a Bacillus Thuringiensis hatóanyagú készítmények is. Az almamoly természetes ellenségeként két fémfürkész érdemel említést, a tojásparazita Trichogramma Cacoeciae és a lárvákon élő Dibrachys Cavus, az integrált növényvédelmi technológia részeként. Az egyre jobban terjedő környezetkímélő technológiákban mind nagyobb szerepet kapnak a Juvenil hormon-analóg, Bacillus Thuringiensis és kitinszintézis-gátló készítmények.

Vegyszeres védekezésre az alábbi növényvédelmi készítmények használhatók: