A kórokozó neve: Almafák baktériumos rákja és elhalása (Tűzelhalás)- Erwinia amylovora

Változata: Erwinia amylovora (burill) Winslow et al.

Előfordulása: alma, körte, birs, galagonya

Betegség előfordulása, fontossága :

A betegség általánosan használt neve "fire blight", vagyis tűzelhalás. A név pontosan mutat rá a betegség súlyosságára és terjedésének gyorsaságára. A kórokozó rövid idő alatt (akár 1 hónap) elpusztíthat egy kifejlett, egészséges almafát, de akár több hektárnyi területen is futótűzként terjedhet végig. A kórokozó terjedése során számos Rosaceae-i családba tartozó kultúr- és vadonélő növényt támad meg. A károsított növények főleg az itt felsorolt nemzetségekbe tartoznak: Malus, Pyrus, Cydonia, Cotoneaster, Crategus, Pyracanta, Sorbus.

A betegség különösen veszélyes, mert:
- a kórokozó a gazdanövényekben rendkívül gyorsan terjed,
- az ország éghajlati, időjárási viszonyai kedvezőek a kórokozó számára,
- a betegség a termés és a termőfelület pusztulása mellett a termelési költségek növekedését is fokozza,
- a hatékony védekezés lehetőségei korlátozottak.

A baktérium elsősorban az ágak fekélyes sebeiben, ritkábban rügyekben telel át. Aktivizálódása tavasszal főleg a virágzás idejére tehető. A kórokozó szaporítóanyaggal, gyümölccsel, rovarokkal (méhekkel is), vándormadarakkal, széllel, esővel, virágporral, emberi tevékenységgel (művelőeszközökkel, öntözővízzel) terjed. Terjedése különösen számottevő, ha virágzáskor magas páratartalom (75%), magas hőmérséklet (18-25 °C ) és akár rövid ideig tartó vízborítás állnak együtt. A bibén megtelepedő kórokozók felszaporodnak, a természetes- és sebnyílásokon keresztül a szövetbe hatolnak. A virágkocsányon keresztül a vesszőkben, ágakban halad előre másodlagos és további fertőzéseket idézve elő az új hajtásokban, leveleken, másodvirágzásokon, terméskezdeményeken.

Tünetek, összetévesztehő betegségek, elváltozások:

A vegetáció során először a virágfertőzés tünetei észlelhetők. A csészeleveleken, virágnyélen baktériumnyálka foltok jelennek meg, a virágok hervadnak, a terméskezdemények megfeketednek, de a fán maradnak. A fertőzött, elhalt fiatal gyümölcsök a fán mumifikálódnak. A növekedésben lévő, még meg nem fásodott hajtások fertőződése a hajtáscsúcsi részen megy végbe, amely hervad és pásztorbotként meghajlik. A fertőzött hajtásokról, vesszőkről, gallyakról a megbarnult, megfeketedett levelek nem hullanak le. A fogékony fajták ágaiban és törzsében az előrehaladt fertőzés esetén bőséges baktériumnyálka (exudatum) válik ki. A törzsön, esetleg gyökérnyakon kialakult fertőzés kéregfelrepedést és fekélyes sebeket, a farész vöröses-barnás elszíneződését okozza. A fertőzött fa háncsszövete vizenyős lesz, majd sötétté válik és bemélyed, idővel elszárad. A fertőzött gyümölcsök zsugorodnak, mumifikálódnak, feketévé válnak és nagyon sokáig a fán maradnak. A baktériumnyálka tejszerű, kis cseppek formájában jelenik meg, mely levegőn később barnás lesz, és nagy cseppeket képez. A baktérium egyértelműen a lágyabb szöveteket, a magasabb páratartalmat és a nedvesebb körülményeket kedveli.

Életciklus:
A baktériumokat tartalmazó baktériumnyálka virágzáskor jelenik meg. A virágon belül szaporodó baktérium a szövetekbe hatol, a termelődő enzim pedig felbontja a sejtek pektinanyagát és a sejtfalat. A szövetekben baktériumos üregek jönnek létre baktériumsejtekkel telítve, melyek 1-2 µhosszúak, gyakran 3-5 mm nagyságú, különálló kolóniákat alkotva. A baktérium csak aktív, növekedésben lévő növényt támad meg, az elhalt szövetekben azonban még akár két év múlva is aktívvá válhat.

Védekezés:
A védekezés első és legfontosabb lépése - a megelőzésen túl - a betegség korai felismerése. Az Erwinia amylovora betegség esetében különösen igaz az, hogy csak a védekezési módszerek (agrotechnikai elemek, növényegészségügyi rendszabályok, rezisztens és toleráns fajták termesztése, vegyszeres és biológiai védekezés) összességének alkalmazása hozhat eredményt.
A beteg növényi részeket azonnal el kell távolítani, és el kell égetni. A vágóeszközt minden metszést követően fertőtleníteni kell 10%-os hypos oldatban.
A védekezés egyik módszere lehet még a túlzott tápanyag (főleg nitrogén) adagolás korlátozása.
A vegyszeres védekezésnél szóba jöhető készítmények köre világszerte szűk. Alapvetően réztartalmú szerek, egyes antibiotikumok (elsősorban streptomicin, kisebb mértékben oxitetraciclin), esetleg olyan egyéb hatóanyagú szerek, mint a flumenquine és alumínium-fosetil jöhetnek számításba. A peszticidek alkalmazását egyes országok szigorúan szabályozzák. Az előrejelzésre támaszkodó, jól időzített védekezések jobb hatékonyságúak, kevesebb antibiotikum kijuttatását jelentik, így költségtakarékosabbak is. Előrejelzési adatok hiányában a védekezést programszerűen, általában 2-4 alkalommal a virágzáskori fenofázisba kell beiktatni.

Vegyszeres védekezésre az alábbi növényvédelmi készítmények használhatók:

IPM: Integrated Pest Management=Integrált besorolási kategóriák

Körültekintéssel kell alkalmaznunk réztartalmú vegyszereket, melyek hatását a fajtaérzékenység és időjárási viszonyok befolyásolják. Gyümölcsösökben, virágzás idején fertőzésveszély esetén a helyi felelős növényegészségügyi hatóság rendeli el a kötelező növényvédelmet és egyben a technológia leírását is megadja. Ugyanekkor a hatóság a felhasználandó vegyszereket is rendelkezésre bocsátja.