A kártevő neve: Operophtera brumata L. et - Kis téli araszoló, Erannis defoliaria - Nagy téli araszoló

Gazdanövény: alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, dió, leveles erdei fák, cserjék

Terjedése, fontossága:
Ezek európai fajok. Általában egész Európában jelen vannak. Populációjuk dinamikája térben és időben változó. Megtalálhatók ültetvényeken és házi gyümölcsösökben, főként ott, ahol az ültetvények szomszédságában tölgyfa és gyertyán található. A kártevők komoly kárt okozhat a gradációs években.

Kártételének tünetei :

Az araszolóhernyó lyukat rág a duzzadt, kipattanó rügyekbe, átfúrja a rügyeket, virágokat és fialtal, éretlen gyümölcsöket. Lombosodás után laza hálót szőnek a levelek köré. Szabálytalanul megrágott, átlyukasztott leveleket hagynak maguk után, de akár teljes pusztulást is okozhatnak. A károsított éretlen gyümölcsök nagy számban hullanak le, a kár mértékétől függően. Így a kártevő jelentős terméscsökkenést okoz a gyümölcsösökben.

Életciklus:

Évente egy generáció fejlődik, mely késő ősszel rajzik. A citromsárgás-narancsos színű tojások 0,5-0,8mm átmérőjűek. A rügyek pikkelyei között és az ági részeken telelnek át, majd korán kikelnek. A zöld színű téli araszolóhernyók 15-20 mm átmérőjűek. A barna foltos, nagyobb araszolókkal együtt kirágják a rügyek belsejét, aztán továbbhaladnak a gyümölcsfa egyéb részei felé.

Míg az Operophtera brumata hernyók hálót hoznak létre a levelek körül, és ott rejtőznek el, az Erannis defoliaria hernyók szabadon élnek és főként éjszaka táplálkoznak. Fejlődésüket május közepére fejezik be. A teljesen kifejlődött hernyók a talajba kerülnek, és bebábozódnak a felszíntől néhány centiméternyire földszemcsés gubóban. Az Erannis defoliaria egyedek 10-14 cm mélységben alakulnak át, gubó nélkül. A bábállapot után, októberben, a szürkés, nagy szárnyú hímek és a szinte szárny nélküli nőstények párzanak. Aztán a nőstény a fák lombozatába vándorol, és a rügyek közelében rakja le a tojásait. A lepkék kikeléséhez csapadék szükséges. Ez az oka annak, hogy egy esős ősz erőteljesebb rajzás veszélyét hordozza magában. A kora tavaszi fagyok viszont jelentősen gyérítik a kikelő lárvákat.

Védekezés:
Az apró és a nagy téli hím araszolóhernyókat könnyű lépre csalni fénycsapda segítségével phototaxysuk miatt, így rajzásuk előrejelezhető fénycsapdákkal. A kár központjait és a valószínű kárt - főként az erdőkhöz közeli gyümölcsösök esetében - a régóta használatos "féreg-ragasztó öv" segítségével lehet megállapítani. Kisebb gyümölcsöskertekben akár védekezési módszer is lehet. Ajánlatos az öveket a fatörzsekre erősíteni és állandóan felújítani őket. Rögzíteni kell az elfogott nőstények számát, és az eredményeket értékelni. A vegyszeres védekezést az áttelelő tojások ellen ajánlatos egy alapos permetezéssel kezdeni rügypattanás előtt.

A hernyók elleni védekezés optimális időszaka rügypattanás és a fehérbimbós állapot között van.