A kártevő neve: Quadraspidiotus (=Diaspidiotus) perniciosus Comstock

Előfordulás: alma, körte, sárgabarack, szilva, mandula, szőlő

Terjedése, fontossága:
Rendszeresen, szakszerűen kezelt ültetvényekben alig fordul elő, kártételével csak elvétve találkozni.

Elsősorban fás részeken telepszik meg, de nyomait a gyümölcsökön is felfedezhetjük.
Jellegzetesen sok tápnövényű, kétnemzedékes károsító. A kifejlett kártevő 1,5-2 mm átmérőjű, szürkés-fekete színű pajzs alatt elevenszüléssel hozzák világra apró, sárga színű utódaikat. A szabadon mozgó lárvák idővel letelepednek és viaszmirigyeikből egyre szélesedő és vastagodó, fekete színű pajzsot választanak ki. Sokszor a két nemzedék közötti határ összemosódik.

Kártételének tünetei

A kaliforniai pajzstetű által megtámadott fa ágain, vesszőin vöröses szívogatási nyomokat találnak. Zsúfoltabb telepek megjelenése súlyosabb fertőzést is előidézhet, ami az ágak részleges vagy teljes száradásához vezet. E kártétel nagymértékben csökkentheti a termőfelület és terméshozam nagyságát.
A fertőzött gyümölcsön élesen elhatárolt, piros színű gyűrű, úgynevezett lázfolt keletkezik, amely nagymértékben rontja az áru piaci értékét.

Életciklus:
A rovar életciklusának legnagyobb része egy kiválasztott viaszos burok alatt telik el, mely megvédi a puha, fejletlen rovart a ragadozóktól, és bizonyos fokig a rovarirtó szerektől is. A fiatal pajzstetvek kisebb méretű, nagyon világos színű burokkal rendelkeznek, mely koromfeketére vagy hamuszínűre színeződik, ahogy a pajzstetvek nőnek és éretté válnak. Gyümölcsön található hasonló fajok, például a Lecanium pajzstetű, a kagylós pajzstetű vagy a foltos pajzstetű egyaránt nem szabályos köralakú burokkal rendelkeznek, mely megkülönbözteti őket egyéb fajoktól. A citromsárga, újonnan született nimfák szabad szemmel alig láthatók és az atkákra emlékeztetnek, kivéve azt a tényt, hogy csak három pár lábuk van, és egy érzékelővel rendelkeznek. A teljesen kifejlődött pajzstetű nőstény burka körülbelül 1,5 mm átmérőjű. Ezen burok alatt a nőstény világossárga színű, zacskó formájú. Nincsen tisztán kivehető feje és lábai. A hím burka körülbelül fele akkora, mint a nőstényé. A kifejlett hímek alapvetően különböznek a nőstényektől, mivel jól fejlett lábakkal, érzékelővel és egy pár szárnnyal rendelkeznek. Sötétsárga vagy fahéj színűek. Vékony sötétbarna csík húzódik végig a tor részen, a szárnyak között. Hímet ritkán láthatunk, elvétve szexcsapdában.

Védekezés:
A védekezés egyik legjobb lehetősége a radikális készítményekkel történő tél végi lemosó permetezés, amellyel a telelő egyedeket olyan mértékben pusztíthatjuk, hogy a vegetációs időszakban alkalmazott gyérítő hatású készítményekkel pajzstetű-mentességet tudunk elérni. A vegetációs időben a védekezést inkább a repülő hímek ellen kell irányítani. Előrejelzést, megfigyelést, ún. "fehérlapos" csapdázási módszerrel végezhetünk. A védekezés sikerét nagyban meghatározza a jó időzítés és a pontos, körültekintő kijuttatási technika.

Vegyszeres védekezésre az alábbi növényvédelmi készítmények használhatók:

Zárt lomblevelű ültetvényekben, melyeket hagyományos módszerrel művelnek, nagyobb lémennyiség szükséges permetezéskor.