A kártevő neve: Sodrómoly - Tortricidae, Almailonca (Adoxophyes reticulana Hbn)

Fajok, amelyek a rügyfakadás idején okoznak kárt: Pandemis cerasana Hübner - Kerti sodrómoly
Pandemis heparana Denis et Schiff. - Ligeti sodrómoly, Archips podana Scopoli - Dudva sodrómoly

Gazdanövény: alma, körte, kajszibarack

Terjedése, fontossága:
Gyakorisága és jelentősége Európa-szerte változó. Megjelenése és tömeges felszaporodása évjárattól és termőhelytől független, nagyobb populáció bárhol és bármikor adódhat. Szívesen keresi fel a korai érésű almafajtákat, de károsíthat kajszin és őszibarackon is. Feltűnő kárt a gyümölcsök megrágásával okoz, de károsít rügyeket, hajtásvégi leveleket, bimbókat és virágokat egyaránt. A gyümölcsösökben károsító sodrómolyok nagy családjába tartozik még a kerti sodrómoly (Pandemis ribeana Hübner), ékes sodrómoly (Argirotaemia pulchellana Haw), ligeti sodrómoly (Pandemis heparana denis et Schiffermüller).

A jelentősebb fajoknak évente általában két nemzedéke, az almailoncának gyakorta három nemzedéke fejlődik. Az utolsó nemzedék rajzása ilyen esetekben már akár a szüret idejére is eshet. Az imágó 5-10 mm hosszú, a szárnyak alapszíne világossárgától a sötét sárgás-barnáig változik, elmosódott harántsávokkal. A hímek a kisebbek, a világosabbak kontúrosabb rajzolattal. A tojások lapítottak, csoportokba rakva (50-150 db) elcsúszva fedik egymást. A kifejlett lárva 12-20 mm hosszú, almazöld színű, hátoldalán nagy szürkés szemölcsökkel. A báb világosbarna úgynevezett fedett báb. A fiatal (L1-L3) hernyók telelnek át, a lepkék májusban illetve július-augusztusban repülnek, az esetleges harmadik pedig szeptemberben mozog. Az időnkénti tömeges elszaporodása és károkozása, a többi sodrómollyal együtt felérhet egy erősebb almamoly fertőzéssel.

Kártételének tünetei:

A kártétel már tavasszal, rügypattanáskor jelentkezhet, a rügyekbe rágó és a fiatal leveleket szövedékcsomóba összehúzó hernyók károsításával. A korai károsításnak bimbók és virágok is áldozatul esnek, vontatottabb fejlődés esetén már a fiatal termés is károsodhat. A fiatal megtámadott részek torzulnak, elszínesednek (barnulnak), elhalnak. A nyári nemzedék hernyói már, főleg a gyümölcshöz szőtt levél védelme alatt hámozgatják a gyümölcs felületét. A rágás rendszerint sekély, szabálytalan, néhány négyzetcentiméter kiterjedésű. A hernyók olykor a levelet is hámozgatják, esetleg a bimbó kocsányába is belerágnak.

Életciklus:
Az imágó 5-10 mm hosszú. A szárnyak alapszíne világossárgától sárgásbarnáig terjed, elmosódott átlós irányú csíkokkal. A hímek kisebbek. A világosabb színű egyedeknek jobban kivehető a rajzolatuk. A tojások laposak. 50-150 darabból álló csoportokat alkotnak, melyek részben fedik egymást. A kifejlett lárva 12-22 cm hosszú. A színe almazöld, nagy szürkés dudorokkal a háti részen. A báb világosbarna színű. A fiatal hernyók (L1-L3) átvészelik a telet. A lepkék májusban, vagy júliusban és augusztusban repülnek ki. Az esetleges harmadik csoport szeptemberben jelenik meg. A nyári sodrómoly néha tömegesen szaporodik, és a kár, amit más sodrómolyokkal együtt okoz, legalább olyan súlyos fertőzést okoz, mint az almamoly.

Védekezés:
Metszés alkalmával az áttelelő lárvák gyéríthetők. A kémiai védekezés első és egyik leghatásosabb időpontja az alma zöldbimbós fenofázisa. Ekkor olyan készítményeket használjunk, amelyeknek jó a kontakt hatása és ennek érvényesülését az alacsony hőmérséklet sem akadályozza.
A védekezést helyi megfigyelések nélkül nagyon nehéz eredményesen elvégezni. Az intenzív művelésmódú ültetvényekben a lepkék rajzása szexferomon csapdákkal, Metos és KMS-P készülékekkel jól megfigyelhetők. A 10-15 hím/csapda/hét beavatkozást sürget. A védekezést a fiatal lárvák megjelenésének idejére célszerű irányítani (Piretroidok, szerves foszforsav-észeterek, Endoszulfán).
A természetes ellenségeknek jelentős szerepe lehet a sodrómolyok populációdinamikájának szabályozásában. A fürkészdarazsak és a ragadozó poloskák jelenléte és kímélése nagyon fontos része lehet főleg az üzemi-árutermelő gyümölcsösök védelmének. Az almaültetvényekben előforduló egypár hasznos élő szervezet: Macrocentrus linearis, Habrodytus chrysos walker, Toplectis maculator (Fabricius), Himacerus apterus.
A Fenoxikarb hatóanyagú Insegar készítmény bevethetősége hosszabb kivárást is lehetővé tesz, mivel hatóanyaga az idősebb (L5-L6) stádiumban lévő lárvák ellen a leghatékonyabb. Ezzel a készítménnyel, valamint a Bacillus thuringiensis, az Indoxakarb és a Tiakloprid hatóanyagú készítményekkel eredményesen és főleg környezetkímélően próbálkozhatunk az integrált növényvédelemben. Ugyancsak része lehet ezen technológiának a kitinképződést gátlók alkalmazása (Lufenuron, Hexaflumuron).

Vegyszeres védekezésre az alábbi növényvédelmi készítmények használhatók:

A gáztermelő növényvédő szerek ritkítják igazán eredményesen a kártevőt, így a kémiai védekezés során használatuk indokolt.

Sok molyfajta (Noctuidae spp.) okoz kárt gyümölcsfákon.a legtöbb faj polifág kártevő. A hernyóik rügyeket, leveleket, virágokat és fiatal gyümölcsöket károsítanak a lombozatban. Jelentős képviselőik az araszolóhernyók (Geometridae).