A kártevő neve: Vértetű - Eriosoma lanigerum Hausmann

Gazdanövény: alma, körte, birs, galagonya

Terjedése, fontossága:

Kizárólag almafán élő parazita kártevő. Nagy egyedsűrűség esetén telepekben lepi el a fás részeket főleg a kéregsérülések környékén, valamint a zöld hajtásokat a levél ízesülések mentén.
A vöröses-barna tetvek 1,7 - 2,2 mm nagyságúak, potrohukon dús, fehér, vattaszerű viaszfonállal. A nőstények elevenszülők, szűznemzéssel évente 8 - 10 nemzedék fejlődik. A téli hidegnek ellenállóak, utódaikat a fa föld feletti gyökérnyaki vagy éppen föld alatti gyökér részre helyezik el.
Élettevékenységük már kora tavasszal megindul, szaporodásuk gyors, a szövetburjánzást okozó telepek hamar kialakulnak.

Kártételének tünetei:

A kártevő szívogatása nyomán a hajtásokon, ágakon szövetburjánzás indul meg, amely tápanyagutánpótlási zavarokat okoz, súlyos esetekben a fa egy része vagy az egész fa elszárad. Gyökéren is károsíthat, itt is kóros szövetburjánzást előidézve.

Életciklus:

A gyapjas vértetű, mint sok más tetűfaj, képes gyorsan fejlődni a nyáron és összeolvadó generációk sorát hozza létre. Ez azt jelenti, hogy a kora tavaszi időszak után a rovar valamennyi fejlődési formája nagy valószínűséggel egyidejűleg van jelen. A populáció kizárólag nőstényekből áll, melyek szűznemzéssel szaporodnak, és eleven fiatal nőstényeknek adnak életet. Az egyetlen kivétel ritkán fordul elő. A nőstények egy része szárnyas, ezek hím és nőstény szárnyatlan utódokat hoznak létre. Ezek az ivaros formák ivaréretté válnak, párosodnak és tojásokat raknak, melyek a fákon telelnek át.

Védekezés:
Szakszerű metszéssel és rendszeres faápolással, tősarjak eltávolításával és sebkezeléssel elejét vehetjük a kártevő kóros felszaporodásnak.
A tél végi lemosó permetezés a fán áttelelő egyedeket jelentősen gyéríti, a vegetációban végzett más kártevők (pl: levéltetvek) ellen használt készítmények pedig eredményesen tarthatják szinten a kártevőt.
Nagyon jelentős a vértetű természetes ellenségének, a vértetű-fűrkésznek (Aphelinus mali) a tevékenysége, amely minden fertőzött gyümölcsben jelen van és elszaporodásának feltétlen utat kell engedni. Az inszekticidek helyes megválasztása erre lehetőséget is biztosít. Célszerű kerülni a piretroidok használatát, mivel ezek a készítmények toxikusak az Aphelinus mali-ra.