A kártevő neve: Zelnicemeggy levéltetű és zablevéltetű, latin neve: Rhopalosiphum padi, Sitobion avenae

Tápnövény:
Zelnicemeggy (Prunus padus), szeder ill. málna (Rubus) fajok (a S. avenae esetében), másodlagos tápnövények a gabonafélék, különösen az árpa, kukorica, zab és búza.

A kártevő előfordulása, fontossága:
A levéltetvek kétféle képen is károsíthatják a tavaszi árpát: a frissen kikelt árpára terjesztik az árpa sárga törpülést okozó vírust a tenyészidőszak elején, valamint közvetlenül a táplálkozásukkal is termésveszteséget okoznak. Komolyabb kártétel esetén jelentősebb termésveszteség lehet.
Rhopalosiphum padi - a zelnicemeggy levéltetű általában az alsóbb leveleken található, de ha számuk megnövekszik, az egész növényen elterjedhetnek. Ez a levéltetű a BYDV egyik legjelentősebb terjesztője, és bár elsősorban őszi vetésű kultúrákon károsítanak, enyhe tél esetén a tavaszi árpára is vándorolhatnak és terjeszthetik a BYDV-t.
Sitobion avenae - a zablevéltetű az egész évet gabonaféléken és fűféléken tölti, és júliusban válik feltűnővé, ugyanis akkor ez a levéltetűfaj a leggyakoribb, mely a virágzó növények kalászát támadja. A zablevéltetű gyakran közvetett károkat okoz a tavaszi árpában.

Tünetek:

Ha tavasszal és nyár elején a feltételek megfelelőek, a levéltetvek gyorsan elszaporodnak, és közvetlen károkat okoznak a növényállományban. A táplálkozásuk következtében kialakult tünetek a satnyulás, a fakuló szín és pirosas vagy lila pontok a leveleken, melyek gyakran elhervadnak. Ezek a tünetek csak a levéltetvek tömeges támadása esetén jelennek meg, és ez esetben könnyen észrevehetők a növényen. Egyéb tünetek a levéltetvek ragadós mézharmata, melyen korompenész telepedhet meg

A kártevő leírása:

Zelnicemeggy levéltetű (Rhopalosiphon padi:) a szárnyatlan kifejlett példány gömbölyded, zöldes barna színű és 1-2 mm hosszú sötét foltokkal a potrohon, és rövid, zömök potrohcsővel.

A kifejlett egyedek feketék.

Zab levéltetű (Sitobion avenae): A szárnyatlan alakok 2,4 - 2,8 mm hosszúak, és hosszú, fekete csápjuk van. A zablevéltetű piros szemű; zöld, vagy vöröses barna fekete potrohcsővel és hosszú, világos zöld vagy sárga potrohhal. A szárnyas alak feje és tora vöröses barna, a potroh vörös vagy zöld, és néha 5-6 sötét folt található rajta.

A kártevő életmódja:
Zelnicemeggy levéltetű (Rhopalosiphon padi): pete állapotban telel a zelnicemeggyen. Tavasszal egy fundatrix (ősanya) és 2 vagy 3 leánynemzedék fejlődik ki, melyek kártétele miatt a levelek és a gallyak redőzötté válnak.
A leánynemzedékből a szárnyas nőstények a gabonákra terjednek át. Virágzás után a bugán, a felső leveleken és a kalászon fejlődnek tovább a levéltetvek. Ősszel a szárnyas nőstények is ott fejlődnek ki, majd visszatérnek az elsődleges gazdanövényre.
Zab levéltetű (Sitobion avenae): petével telel a gabonafélék szárán. Tél végén kelnek ki a peték, és számos szárny nélküli fundatrigén nemzedék fejlődik ki szűznemzéssel. A később kifejlődő szárnyas egyedek a kalászos növényeken terjednek, a felsőbb leveleken fejlődnek tovább, majd a kalászra vándorolnak közvetlenül a kalászolás után. Ha túl nagy az egyedszám, vagy amikor az érő gabonaszemek megkeményednek, a szárnyas levéltetvek elvándorolnak, és kolóniákat hoznak létre olyan gabonaféléken, melyek még zöldek. Ősszel az ivaros alakok is megjelennek. A nőstények tél kezdetén rakják le a petéket.

Védekezés:
Két fő okunk is van, hogy a tavaszi árpát védjük a levéltetvek támadásától: hogy megakadályozzuk a BYDV terjedését a csíranövényekre, valamint hogy csökkentsük a közvetlen táplálkozásból adódó károkat.
Miután a növény eléri azt a fejlettséget, hogy a második nódusz is látható (GS32), a levéltetvek megjelenését növényeken hetente ellenőrizni kell. Ha a növények 50%-án levéltetvek vannak, akkor a megfelelő készítménnyel a közvetlen kártétel ellen tudunk védekezni. Kalászolás után (GS59) az adott területre jellemző időjárási feltételeket kell figyelembe venni, amikor mérlegelünk, hogy használjuk-e vegyszeres védekezést. Ha kalászoláskor a növények 50%-án levéltetvek vannak, és változékony az időjárás, akkor az egyedszámot pár nappal később újból meg kell becsülni. A változékony időjárás ugyanis megakadályozza a levéltetvek szaporodását. Ha az előrejelzés kiegyensúlyozott, meleg időt jósol, akkor a katicák (imágók és lárvák) és zengőlégy lárvák számát is meg kell határoznunk. Ha egyik sem található, akkor vegyszeresen lehet védekezni. Ha azonban katicabogár vagy zengőlégy lárvák is vannak a kultúrában, akkor a vegyszeres védekezés nem ajánlott, hanem a virágzás korai szakaszáig (GS61) várni kell, és akkor megbecsülni a levéltetvek számát. Korai virágzásban a kalászon több, mint 5 vagy a zászlóslevélen több, mint 30 levéltetű kell hogy legyen ahhoz, hogy az állományban védekezzünk.
A jellemző időjárási feltételeket és az állományban előforduló természetes ellenségeket is figyelembe kell vennünk. Ha az időjárás csendes, meleg, és nincs természetes ellenség az állományban, akkor vegyszeres védekezés ajánlott a kultúrnövény fejlettségi állapotától függően. Ha a gabona elérte a tejesérést (GS73), ezután a permetezés már gazdaságtalan.
A rovarölőszerek közül a piretroidok (permetrin, deltametrin, cipermetrin ) használata ajánlott, hogy megelőzzük a BYDV levéltetvekkel való terjedését, mivel ezek erős és gyors hatást fejtenek ki. Ahol természetes ellenségek is előfordulnak, ott inkább az ezekre kevésbé veszélyes pirimikarb hatóanyagú szerekkel védekezzünk. A következő vegyszereket használhatjuk gabona állományban őszi permetezéshez: dimetoát (Bi 58 EC, Perfekthion), pirimikarb (Pirimor 50 WG) stb.