A kártevő neve: Ugarlégy, latin neve: Hylemia (Phorbia, Delia) coarctata

Tápnövény: Árpa, búza, rozs és fűfélék

A kártevő előfordulása, fontossága:
Az ugarlégy lárvái fontos kártevői az őszi és tavaszi gabonaféléknek. Elsősorban meggyengült növényállományokban lehetnek nagyobb károk. Néha az őszi vetemény pótlására elvetett tavaszi gabonavetés is súlyosabban károsodhat. A kártevő a szárakat támadja, de az életerős növények új szárakat tudnak fejleszteni. Így a kedvező időjárási és agronómiai feltételek kompenzálhatják a kártételt. A lárva 5-6 hajtást is károsíthat, míg a fritlégy lárvája csak egyet. Összehasonlítva az ugarlégy veszélyesebbnek tűnik, de a fritlégy gyakrabban fordul elő és súlyosabb kártételt okoz.

Tünetek

A fiatal, fertőzött növények először hervadoznak, majd a középső hajtás sárgul, és húzásra könnyen leválik . A középső hajtás idővel elsárgul és kiszárad. A későn vetett kultúrákban, mikor a kártétel a bokrosodás alatt keletkezik, a tünetek jól láthatók. A szár belül a bokrosodási pontig üregesre van rágva. Egy lárva több hajtást is károsíthat, maximum 5-6-ot.

A kártevő leírása:

A kifejlett egyed 6-7 mm hosszú, teste világosszürke. A nőstény lábai sárgák, a lábtőnél feketék; a hímek lábai feketék. Az ugarlégy petéje fehér, hosszúkás, 1mm hosszú és a burok hosszirányban erezett. Az első lárvaállapotban a lárva gyöngyház fehér, később krémes színű. Az első lárvaállapotra 1mm-es, az utolsóra 8mm-es nagyság jellemző.

A báb körülbelül 6 mm hosszú, világos barnásan sárga.

A kártevő életmódja:
A petéket a talajra rakják, különösen morzsalékos, finom mechanikai összetételű talajra (korai vetésű növények esetén: borsó, repce, burgonya, vagy ugaroltatáskor), vagy friss kukorica illetve napraforgóvetésekre. A lárva nyugalmi állapota (diapauza) 12°C alatt 4-6 hónapig tart. Hideg telek után nagyobb a kártétel. A lárva február-március tájékán alakul ki az emelkedő hőmérséklet hatására, és a fejlődését a növények kárára április közepéig folytatja, mikor bebábozódik. A lárva a kikelt maghoz vándorol. Befúródik a szárba és a csúcsrügynél járatot készít; legfeljebb 5-6 hajtást károsít és pusztít el. A fejlődés 6-8 hétig tart, ezután elhagyja a növényt, és a talajban bábozódik. A kifejlett egyedek május végétől szeptemberig vannak jelen. Ha a tavasz hűvös, akkor március és április hónapokon kívül májusig is elhúzódhat a lárva fejlődése. Az őszi szántással a peték a talajba kerülnek. A kártevőnek évente egy nemzedéke fejlődik ki.

Védekezés:
A kártevő pusztítja a hajtásokat, de kedvező feltételek mellett, szabadföldön a növény újakat tud fejleszteni. Így a kedvező időjárás és a megfelelő agronómiai feltételek minimálisra csökkenthetik a kártevő által okozott kárt.
A peterakás időszaka a legmegfelelőbb a vegyszeres védekezésre, ha ezt a többi, helyi feltételek is lehetővé teszik.