Kórokozó: Árpa sárga törpülés vírus (Barley Yellow Dwarf Vírus (BYDV))

A BYDV a luteovírusok csoportjába tartozik. Ezek a vírusok a növény háncsrészét, azaz a tápanyagokat továbbító szöveteket támadják. A vírus részecskéi, vagyis a virionok elektronmikroszkóppal láthatóak. Átmérőjük 25 nanométer (nm) és izometrikusak, bár néha gömb alakúnak írják a szakirodalomban. Az örökítő anyag minden vírusrészecskében egy egyszálú RNS molekula, melynek tömege 2 millió Dalton körül van. Az RNS-t globuláris fehérjék veszik körül, melyek tömege 25 000 Dalton körül van. A BYDV inaktivációjához szükséges hőmérséklet 65 és 70 °C között lehet. 30°C-on történő tárolás esetén a vírus 16 hétig tarja meg fertőzőképességét.

Tápnövény:
A BYDV-t először zabon (Avena sativa), árpán (Hordeum vulgare) és búzán (Triticum aestivum) fedezték fel az USA-ban, Californiában. Szintén gazdanövény lehet a rizs (Oryza sativa), az angolperje (Lolium perenne), az olaszperje (L. multiflorum), a rozs (Secale cereale), valamint a kukorica (Zea mays).

A betegség előfordulása, fontossága:
A BYDV Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában igen elterjedt, de valószínűleg más területeken is megtalálható. Ez Észak-Amerikában az árpának és a zabnak gazdaságilag a legfontosabb kártevője. A három legfontosabb gabonaféle, az árpa, zab és búza közül a zabot támadja a legsúlyosabban, komoly veszteségeket okozva minden évben. Azokban az években, amikor különösen nagy a fertőzés, néhány államban a zab össztermésének 30-50 %-os veszteségéről adnak jelentést, amíg az árpa és búza termésveszteségei 5 és 30 % között mozognak. A termésmennyiség veszteségéhez a szemtermés minőségi romlását is hozzá kell számolni, ezen kívül a rétek, legelők és mezők fűféléinek csökkent termőképességéből eredő takarmány mennyisége is csökken.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
Az árpa sárga törpülés vírust nehéz szabadföldön felismerni, így egyes esetekben azonosítatlan marad. A tünetek nagyon változatosak, és könnyen összekeverhetők a búza csíkos mozaik vírus, a tápanyag-hiány, gyökér és csúcsi betegségek, valamint egyes szélsőséges környezeti tényezők által okozott tünetekkel. A felismerést még nehezebbé teszi, ha a búza csíkos mozaik vírus és az árpa sárga törpülés vírus ugyan abban a gabonatáblában, vagy akár ugyan abban a növényben keverednek.

A levéltünetek kifejlődése a fertőzés idejétől függ. A csíra fertőzése lassítja a növény növekedését, de ritkán pusztítja el a növényt. A tünetek általában először a fiatal növények idősebb levelein mutatkoznak (sárgás, pirosas vagy lila) elszíneződés formájában a levélszél mentén, a csúcson vagy a levéllemezen. Az elszíneződött területek gyorsan terjeszkednek és összeolvadnak; az így körülvett, még nem fertőzött zöld részek gyakran egy darabig a szabályosnál sötétebb színűnek látszanak. A levél középső ere mentén lévő szövetek általában tovább megőrzik zöld színüket, mint a levél többi részén, de végül ezek is elszíneződnek. A levelek elveszíthetik görbült alakjukat és merevvé, egyenes alakúvá válhatnak. A csúcshoz közel a levélszél befelé sodródhat. A korán fertőzött növények általában törpe növekedésűek. A fiatalabb levelek általában megőrzik a természetes színüket, vagy kissé klorotikusak lehetnek, bár igen késői fertőzés esetén előfordulhat, hogy kizárólag a zászlós levélen mutatkozik jellegzetes elszíneződés.

A fertőzött növények internódiumai rövidebbek, és néha a kalász nem fejlődik ki. A fertőzött növények később kalászolnak, a kalászok kisebbek és a magok száma, valamint az ezermagtömeg is csökken. A virágzatok egy része meddő. A fertőzött növények gyökérzetének súlya drasztikusan csökken, de jellemző tüneteket nem mutat.

A kórokozó életmódja:
Az árpa sárga törpülés vírus fertőzött őszi kalászosokban, természetes és termesztett fűfélékben telel át. Az évelő fűfélék, mint a réti perje, csomós ebír és nádképű csenkesz az árpa sárga törpülés vírus különböző törzseit gyűjthetik magukba. A legtöbb helyen a téli gabonáknak nagyobb szerepük van az árpa sárga törpülés vírus terjesztésében, és így a tavaszi gabonák fertőzésében, mint a természetes fűféléknek.
A vírus előfordulása és terjedése teljes mértékben a vektoraitól (terjesztőitől), azaz a levéltetvektől függ. A növekvő búza csíranövényt ősszel megfertőzhetik a levéltetvek, amik a vírust más, fertőzött gabonafélétől, vagy fűfélétől kapták meg. A levéltetvek kifejlett állapotban fűféléken illetve téli gabonaféléken telelnek, majd kora tavasszal fertőznek. A tenyészidőszak során minden egyes imágó naponta 10-20 utód létrehozására képes. Először a fiatal levéltetvek a fertőzött növényekből vírus kerül. Ezek a tetvek általában szárny nélküliek és növényről növényre mászva, vagy a szél segítségével csak kis távolságot tesznek meg, viszont létrehoznak utódokat.
A levéltetvek a fertőzött növényből táplálkozva, már 30 perc alatt megkaphatják a vírust, de általában 24 óra táplálkozás szükséges. A levéltetvek ezután több hétig is fertőzőképesek maradnak. A BYDV tünetei a fertőzés után körülbelül 2 héttel fejlődnek ki.
Az árpa sárga törpülés vírus többnyire hűvös, csapadékos években okoz súlyos károkat, mert ez kedvez a fűfélék és kalászosok növekedésének, valamint a levéltetvek szaporodásának és migrációjának. Egy-egy zivatar terjesztheti a levéltetveket, de csökkenti is az állományt. Az árpa sárga törpülése járványosan általában akkor következik be, ha a tavasz és a kora nyár hűvös és csapadékos. Az árpa sárga törpülés vírus nem terjed vetőmaggal, növényi nedvvel, vagy más rovar által, kizárólag levéltetvekkel.

Védekezés:
Az árpa sárga törpülés vírus elleni védekezés jelenleg a szabadföldön nem lehetséges. A következő agrotechnikai tanácsokat betartva viszont jelentősen csökkenthetjük előforulását és kártételét a gabonában.
A tavaszi gabonákat a lehető legkorábban, az őszieket minél később kell elvetni, így az érzékeny csírázási szakasz olyan időre esik, amikor a levéltetvek egyedszáma és aktivitása még alacsony és így az összes, vagy legalábbis a legtöbb növény elkerülheti a vírusos fertőzést.
Optimális tápanyagellátás szükséges a növény megfelelő növekedéshez. A tápanyaghiányos növény érzékenyebb és kevesebbet terem, ha BYDV-vel fertőzött. A BYDV elleni védekezésben az ellenálló fajták használata szintén hatásosnak bizonyul.
A búza, árpa és zab árvakelések visszaszorítása: a gabona árvakelések gondot okozhatnak a bikultúrákban. Ezeknek a növényeknek fontos szerepük lehet a vírus hordozásában és átadásában a következő növénykultúrának. Az árpa sárga törpülés elleni védelem a levéltetvek elleni rovarölőszeres védekezés által: a levéltetvek elleni inszekticid permetezés nem ajánlott az árpa sárga törpülése ellen. A kontakt rovarölőszerek közvetlenül a levéltetvekre hatnak, de hatásuk rövid ideig tart, így nem elegendő, hogy az utólag bevándorló, vírushordozó levéltetvektől megvédje a táblát. A szisztemikus szerek hatásosabbak, de szükséges, hogy a levéltetű a kezelt növényből táplálkozzon, és mivel lassabban hatnak, a táplálkozás ideje elég hosszú lehet ahhoz, hogy a növény vírussal fertőződhessen. Ha a levéltetvek megjelenése előtt védekezünk szisztemikus rovarölőszerrel, akkor a levéltetvek elpusztulhatnak, mielőtt még megfertőzik a növényeket. A következő rovarölőszereket használják: alfa-cipermetrin (Fendora 10 EC), pirimikarb (Pirimor 50 WG), lambda-cihalotrin (Karate 2.5 EC), dimetoát (Bi 58 EC), stb.