A kártevő neve: Közönséges lószúnyog, latin neve: Tipula oleracea

Tápnövény:
Árpa, egyéb növények: fűfélék (gyepeken is), tarlórépa, zöldséges kertek, borsó, burgonya.

A kártevő előfordulása, fontossága:
A kifejlett egyedek szeptemberben jelennek meg. A lárvák elsősorban a füvek gyökereit támadják, de más növényt is károsíthat, komoly károkat okozva. A Tipula paludosa okoz leggyakrabban kárt a tavaszi árpában. A tavaszi gabonaféléket általában március és április tájékán támadják a lárvák, mivel ilyenkor a legaktívabbak, de az őszi gabonákat is támadják, ha novemberben és utána viszonylag enyhe az időjárás.

Tünetek:
A fiatal növényeket a föld felszíne alatt vagy felett támadják, ezért a növény többféle tünet típust is mutathat. Ilyen tünet lehet a merev vagy szabálytalan levélzet, illetve a szár tövénél a kártétel sárguláshoz és a növény pusztulásához vezethet. Az 1-2 cm magas gabonaféléket már támadják. Ha a kártétel alapján a közönséges lószúnyog lárváira gyanakszunk, arról könnyen meggyőződhetünk, mert általában a növény mellett megtaláljuk a lárvát is. Az őszi vetésű gabonák decembertől kezdődően pusztulhatnak ki: a szár talaj alatti részeit elvágják, így a növények megsárgulnak, majd elpusztulnak. A csírázó tavaszi gabonaféléket januártól kezdődően támadhatják, de csak tavasszal lesznek súlyosabb károk.

A kártevő leírása:

A közönséges lószúnyog kifejlett egyedeinek teste hosszú, vékony, barnás szürke színű, lábai igen hosszúak, csápjai többtagúak. A szárnyak átlátszóak, feltűnően barnás erezettel. A hím 16-18 mm, a nőstény 19-25 mm hosszú. A kb. 1 mm hosszú peték feketék, hosszúkás alakúak, kemények.

A lárvák lábatlanok, kártételüket garathorgukkal okozzák, ellenálló, gumiszerű kültakarójuk van, 3-4 mm hosszúak.

A kártevő életmódja:
A kifejlett egyedek általában vége július és szeptember eleje között repülnek. A nőstények nem vándorolnak messze a kikelésük helyétől, és a petéket csoportosan a talaj felszínére rakják, főleg gyepen füvek közé. A petékből két vagy három héten belül kikelnek a kis, láb nélküli lárvák. A lárvák lassan fejlődnek, de enyhe időjárás esetén ősszel és télen is aktívak maradnak, és a növények szártövét és gyökereit fogyasztják. Koratavasztól kezdődően fejlődésük felgyorsul, és a növények föld feletti részeit is elkezdik károsítani. Május végére vagy júniusra a lárva teljesen kifejlődik. Ezután a bábozódás előtt egy rövid ideig, valamint a bábállapot alatt nem táplálkozik. A talajban bábozódik, és csak a kifejlett egyeddé válás előtt közvetlenül jön a felszínre.

Védekezés:
Ahol a csíranövények károsultak, ott a hengeres talajtömörítés egy időre csökkentheti a lárvák mozgását és táplálkozását. Bármi, ami ösztönzi a növény növekedését - pl. műtrágyázás - segítheti a növény újbóli felépülését.
Rovarölő szerre van szükség, ha nagy a kártevő egyedszáma. A vegyszeres védekezés hatékonyságát elsősorban a lárvák talajon vagy talajhoz közeli táplálkozási szokásai határozzák meg enyhe, nyirkos éjszakákon.
A hatás általában igen gyors, de csökkenhet, ha a száraz, művelt talaj felszíne megköti a szert. Ha permetezést követő eső lemossa a készítményt, ugyanakkor elősegíti a lárvák felfelé történő mozgását, ez növeli a hatást. Klórpirifoszt és egyéb rovarölő szereket vagy a kártétel megjelenése előtt, az előző kultúrában, vagy a kártétel megjelenésekor a tavaszi állományban.