A gabonafélék, így az árpa növekedésének és fejlődési állapotainak leírására számos rendszert dolgoztak ki. A legáltalánosabban elfogadott a Zadoks rendszer, amit most bemutatunk. Ez bármely kalászosra alkalmazható, és az egyes állapotok szabadföldön könnyen felismerhetők.
A Zadoks rendszer az egyes szakaszokat kétszámjegyű kóddal jelöli, ahol az első számjegy az elsődleges, vagy fő fejlődési stádiumokat írja le a csírázástól a kalászérésig. A második számjegy (szintén 0-tól 9-ig) minden egyes elsődleges stádiumon belül al-, vagy másodlagos fejlődési állapotokat ír le. Tehát ha a második számjegy 5, akkor az általában az elsődleges stádium közepét jelzi. Például a 75 a kalász tejesérésének közepét jelzi. A csíranövény fejlődésekor (elsődleges stádium: 1) a második számjegy a levelek számát jelzi. A levél alatt a legalább 50%-ig kifejlődött levelet kell érteni. A 13-as kód azt jelenti, hogy a főhajtáson három levél van, melyek legalább 50%-os fejlettségűek. Az oldalhajtások levelei nem számítanak bele. A bokrosodáskor (elsődleges stádium: 2) a második számjegy az elágazások számát jelöli a növényen.

Összefoglaló táblázat az árpa fejlődési szakaszait leíró Zadoks-féle kétszámjegyű rendszerről, utalva a Feekes-féle skálára.

Mivel az egyes fejlődési állapotok átfedheti egymást, ezért kombinációkat is ki lehet alakítani a Zadoks rendszerben, hogy teljesebb leírást kapjunk a növény aktuális megjelenéséről. Például az egy oldalhajtással és három levéllel rendelkező növény a Zadoks rendszer szerint a 13-as vagy 21-es kódszámot is kaphatja. Ahhoz, hogy a vegyszeres gyomirtást időben végezzük a csíranövény fejlődésekor a levelek számának meghatározása hasznos. Ahogy az érés indul, a Zadoks rendszer főleg a szemek érési állapotain alapul. A Feekes-Large rendszert széles körben alkalmazták, de egyre kevésbé népszerű. Az egyes állapotokat, mint a bokrosodást, termékenyülést, érést, itt is számok jelölik, de hiányoznak a tulajdonságok részletesebb leírása, amit a Zadoks vagy a Haun rendszerben megtalálunk.
Az árpa fejlődési ciklusa a következő elemekből áll: csírázás, a csíranövény fejlődése és a levelek kifejlődése, bokrosodás, szárbaindulás, kalászolás, virágzás, a szemek fejlődése és érése. Ezeket részletesebben ismertetjük.

Csírázás:

Az árpának a csírázáshoz legalább 1-2 °C hőmérsékletre van szüksége. Miután a mag nedvességet vesz fel megjelenik a gyököcske. A gyököcske rögzíti a csírázó növényt a talajban, és vizet, valamint tápanyagokat vesz fel, végül oldalhajtásokat fejleszt. A mag körül megjelennek a mellékgyökerek is, és az alapgyökérrel együtt alkotják az elsődleges gyökérrendszert. Ezek a gyökerek sok elágazást fejlesztenek, és a tenyészidőszak végéig működnek.
Miután a gyököcske megjelenik, a rügyecske is növekedni kezd. A rügyecskét a rügyhüvely védi, amíg keresztüljut a talajon a felszínre. Ebből következik, hogy nem szabad mélyebbre vetni, mint amekkorára a rügyhüvely képes megnőni, ami rendszerint 7,6 cm-t jelent.

A csíranövény fejlődése és levélképzés:

A kelés után a rügyhüvely nem nő tovább, és megjelenik az első lomblevél.

 

 

 

 

 

 

Ezután a fajtától és a körülményektől függően 3-5 naponta újabb levél jelenik meg. A főhajtáson nyolc vagy kilenc levél fejlődik, a későn érő fajtákon ennél több. A legfelső levél, azaz a zászlóslevél kifejlődése fontos állapot; ehhez képest kell egyes növekedés-szabályzó anyagok kijuttatási idejét meghatározni.

 

 

 

 

 

Bokrosodás

Mikor a csíranövénynek körülbelül három levele megjelent, oldalhajtások képződnek. Az árpa bokrosodási képessége fontos a növény különböző környezeti feltételekhez való alkalmazkodása szempontjából. Ha a külső feltételek kedvezőek, vagy a növényállomány ritka, akkor a növény több oldalhajtást képes fejleszteni. A termesztéshez szükséges feltételeket biztosítva a tavaszi árpa körülbelül 2 hét alatt fejleszti ki az összes oldalhajtását a fajtától és a külső feltételektől függő számban. Ha a magokat mélyre és sűrűn vetjük, akkor általában csökken az oldalhajtások száma. Több oldalhajtás fejlődhet, ha a tenyészidőszak elején az időjárás hűvösebb, ha a növényállomány ritkább, vagy ha a talaj nitrogén-ellátottsága igen jó. Némely oldalhajtás tövéből másodlagos gyökerek fejlődhetnek, melyek az elsődleges gyökerekkel együtt a talajból táplálják a növényt. A kelés után négy héttel az oldalhajtások egy része elhal mielőtt kalászt képezne . Az így elhalt oldalhajtások száma és a teljes növényhez viszonyított mértéke szintén a környezeti tényezőktől és a fajta tulajdonságaitól függ. A kedvezőtlen feltételekre a növény kevesebb oldalhajtás fejlesztésével vagy több elhalt oldalhajtással reagál.

Szárbaindulás

A bokrosodás előtt a növény csúcsa, vagy tenyészőkúpja a talaj felszíne alatt van valamennyire védve a fagytól, jégesőtől vagy egyéb káros fizikai hatástól. A kelés utáni 3. és 4. hét között a hajtások felső szártagjai megnyúlnak, és megkezdik a felszín feletti növekedést. A kalász szintén gyorsan növekszik, bár nem észrevehető, hisz nagyon kicsi és levélhüvely veszi körbe. A legfelső levélhüvely fejlődésekor a kalász a zászlóslevél hüvelyében fejlődik, növekszik.

 

 

 

 

Kalászolás, virágzás:
A megporzás az árpánál a kalász levélhüvelyből való kitolódása alatt vagy előtt történik. A megporzás a kalász közepén kezdődik és a kalász csúcsa, illetve alja felé folytatódik. Ez 6-7 héttel a kelés után történik. Mivel a pollenképzést a kedvezőtlen feltételek, vízhiány és magas hőmérséklet nagyban befolyásolják, így ebben az időszakban ezek a körülmények csökkenthetik a szemek számát, és így a termést. Csökkenthetjük a termésveszteséget, ha korán vetjük az árpát, így a pollenképzés és a termésberakódás befejeződik mielőtt a tenyészidőszak végére jellemző esetleges kedvezőtlen feltételek csökkentenék azokat.