Miután a kalász kitolódott és a megporzás megtörtént, a szemek fejlődésnek indulnak. A szem először eléri végleges hosszát, majd végleges vastagságát. Ez magyarázatot ad arra is, hogy a kedvezőtlen körülmények között fejlődött árpaszem hossza megegyezik a normális árpaszem hosszával, de annál keskenyebb. A szem érésének első szakasza, a vizes és tejes érés körülbelül 10 napig tart. Bár a szemek súlyban nemigen gyarapodnak ez idő alatt, mégis nagyon jelentős, mert a későbbi keményítő-tartalmú sejtek száma ekkor alakul ki. Ha ekkor összezúzzuk a szemeket, akkor előbb vízszerű, később tejszerű állományt figyelhetünk meg belsejében. Ezután a fokozott keményítő-bevándorlás hatására a keményítőben gazdag szem gyorsan nő, belső állománya, vagyis a táplálószövet (lisztes-test) puha-félszilárd. Ez az időszak a tejesérés után körülbelül 10 napig tart. Végül a szemek érni kezdenek, nedvességtartalmuk gyorsan lecsökken, az állományuk megkeményedik. A szemek elvesztik zöld színüket.

Mikor a nedvességtartalom 30-40 %-ra csökken, a szemek biológiailag éretté válnak, és szárazanyagban nem gyarapodnak tovább. A végleges terméshozam ekkor alakul ki. A szabadföldön a biológiai érettséget a pelyva és a kalászkatengely zöld színének 100 %-os elvesztése jelzi . Bár a szem nedvességtartalma még mindig túl magas a gépi (kombájnos) betakarításhoz, már rendre lehet kaszálni. Ha a szemek nedvtartalma 13-14 %-ra csökken, akkor az árpaszem érett a gépi betakarításra és cséplésre.

A levélzet kialakulása és élettartama:
Mivel a növekedéshez és a szárazanyag felhalmozásához szükséges energiát a fotoszintézis szolgáltatja, fontos, hogy minél gyorsabban kialakuljon a levélfelület, és a tenyészidő folyamán az épsége megmaradjon. A növekedés korai szakaszában a levéllemezek a legfontosabb, fotoszintézisre képes szervek. A végleges levélfelület kialakulásának sebessége a hőmérséklettől függ, de növelheti a megfelelő nitrogéntrágyázás is. A levél életképességének, működésének hossza szintén fontos a maximális termésmennyiség eléréséhez. A maximális levélfelület általában kalászolásra alakul ki, később a szemek növekedésekor csökken a levélfelület, de ekkor is nagy szükség van a fotoszintézisben előállított anyagokra. Ahogy az alsóbb levelek elhalnak, a felső levéllemezek, levélhüvelyek, és kalászok szerepe a fotoszintézisben megnő, mivel ez nagyon fontos a szemek megfelelő berakódásához. A maximális terméshozam eléréséhez a legfelső két levéllemez és levélhüvely, valamint a kalász és a szálka különösen fontos. Az árpa viszonylag nehezen tudja mozgósítani a tenyészidőszak során korábban előállított és tárolt tápanyagokat, ha a külső körülmények hatására csökken a fotoszintetikus tevékenység.
Bár többféle rendszer rendelkezésre áll, melyek a növény fejlődését leírják, a Zadoks rendszer a legátfogóbb, és a legnagyobb segítséget nyújthatja a tenyészidőszak alatt az egyes beavatkozásoknak és azok idejének megállapításához. Az árpa egyes fejlődési állapotainak felismerése elsődleges tájékoztatást jelent a termelőnek, mert a manapság használatos vegyszerek permetezési idejének helyes megállapítása nagyon fontos. Az érés pontos leírása és meghatározása segít a betakarítás idejének helyes megválasztásában, ami növeli a betakarítható legnagyobb termésmennyiséget.