Gyom neve:
Útszéli zsázsa, Cardaria (Lepidium) draba L.
Évelő növény karógyökérrel, mely erősen szerteágazik a felső rétegekben
és tarackokat is képez. Köves, kavicsos vagy meszes vályogtalajokat
kedvel, viszonylag meleg termőhelyen él.
Biológiai jellemzés:
Évelő,
kétszikű gyom, G3-as életforma.
Csírázási időszak: tavasz
Sziklevelek: ovális, ép, a csúcsa lekerekített
Lomblevelek: hosszúkás, tojásdad vagy lándzsa alakú levelek,
rövid szőrképletekkel, az alsóbb levelek széle hullámos, levélnyéllel
kapcsolódnak a szárhoz, virágzás előtt elhervadnak, a felső levelek
enyhén hullámosak és fogazottak, a levéllemez válla szív alakú.
Növény: felálló szárú, a csúcsán elágazó, kissé szögletes
alakú, szürkén molyhos, legfeljebb 50 cm magas.
Virág: kicsi, fehér, illatos, ernyővirágzatba rendezett;
a sziromlevelek kétszer akkorák, mint a zöldes sárga vagy fehéres csészelevelek.
Virágzási időszak: késő tavasztól nyár közepéig
Növényenkénti magszám: 1500 mag (1200 és 4800 között)
Összefoglalás:
A Cardia draba évelő gyomnövény, melynek karógyökere a talaj szintjénél
erőteljesen elágazik és vékony tarackokat képez.
Előfordulás és jelentőség:
A
gyom szántóföldeken, út mentén, töltéseknél és parlagon hagyott területeken
található meg Dél-, Közép- és Nyugat-Európában, valamint Ázsiában Oroszország
mérsékelt éghajlatú területein. Észak-Európában nem jellemző, de az
USA-ban és Kanadában jelentős mértékben elterjedt. A száraz, tápanyagban
gazdag, homokos-kavicsos vagy vályogos, illetve agyagos talajokat kedveli.
Gyomként fordul elő különböző kultúrákban, kertekben, gyümölcsösben.
Nagy gondot okoz a szőlőben.
Védekezés:
A kultúrnövény védelmét szolgálja a tiszta (gyommagtól mentes) vetőmag,
a vetésváltás, az öntözés mellőzése (öntözött kultúrákban jobban terjed),
lucerna beillesztése a vetésforgóba és kaszálása évenként 2-3 alkalommal
(5-6 évig), a munkagépekről a gyökérmaradványok eltávolítása. A leghasznosabb
mechanikai védelem a gyakori talajművelés (az elején mélyszántás, majd
10-13cm mély művelés a növekedés első 6-8 hetében ötnaponta, később
ritkábban - két év alatt kipusztul), a tavaszi fogas boronázás és kultivátorozás
(bokrosodáskor vagy virágzáskor), a legeltetés (a juhok lelegelik a
csíranövényeket) kaszálással kombinálva (hosszú távú megoldás).