Gyom neve: Piros árvacsalán, Lamium purpureum L. Egy- vagy kétéves, erős és kellemetlen szagú, magról terjedő, sekélyen gyökerező gyomnövény. Majdnem minden talajtípuson előfordulhat, de leginkább a megfelelő vízellátású, jól szellőzött, meszes vályogtalajokat szereti.
Biológiai jellemzés:
Egyéves,
kétszikű gyom, T2-es életforma.
Csírázási időszak: egész évben, különösen ősszel.
Sziklevelek: kis méretű, kerek-tojásdad, a csúcson kissé
kicsípett, levélnyéllel ellátott, a vállon a kerekded fülek egymást
fedik.
Lomblevelek: átellenes állás, levélnyéllel ellátott, szív
alakú, a szél egyenetlenül fogazott, enyhén szőrös, redőzött, az erek
feltűnőek, a felső levelek gyakran lilás-piros színűek.
Növény: emelkedő, felálló, akár 25 cm magas, négyszögletes szárú, bokorszerűen
elágazó, felül lilás-pirosas foltok.
Virág: lilás piros, több virágzati tengelyű, örvös
Virágzási időszak: egész év
Növényenkénti magszám: 200 (60 és 300 között)
Összefoglalás:
A piros árvacsalán egy- vagy kétéves, erős szagú, magról terjedő, sekélyen
gyökerező gyomnövény.
Előfordulás és jelentőség:
A
gyomnövény szántóföldeken, zavart területeken, kerítések és falak mellett
található meg Európa és Ázsia mérsékelt éghajlatú területein, valamint
Észak-Amerikában és egyéb helyeken is megtelepedett. A lazább, tápanyagban
és humuszban gazdag vályog illetve homokos vályog talajokat kedveli.
Gyomként fordul elő kertekben, szőlőben és különféle szántóföldi kultúrában,
különösen az őszi kalászosokban és a kapásokban.
Védekezés:
A kultúra védelmét a tiszta (gyommagtól mentes) vetőmag, a vetésváltás
(hosszú tenyészidejű, nagy borítottságú kultúrák) és megfelelő trágyakezelés
(gyommagmentes) szolgálja. A gyomnövényt általában elnyomja az árpa.
A leghasznosabb mechanikai védekezés a megszokott művelésmódok alkalmazása;
ágas borona használata, amikor a gyom 1-3 leveles állapotban van.