Kórokozó: Pyrenophora graminea; anamorf alakja: Helminthosporium gramineum
A kórokozó micéliuma átlátszó, vagy halványsárga. A konidiofórák általában 2-6-os csoportban vannak, 120 µm hosszúak és 10-12 µm szélesek. A konídiumok egyenesek, vagy enyhén görbültek, henger alakúak, két végükön tompák. A konídium 80-100 µm hosszú és 12-20 µm széles, 1-7 részből áll, a válaszfalaknál nincs szűkület.

Tápnövény:
Árpa (a Hordeum nemzetség összes faja és termesztett fajtája).

A betegség előfordulása, fontossága:
A levélcsíkosság komoly termésveszteségeket okozhat árpában, de más gabonaféléket nem támad. A kórokozó különösen a tavaszi árpára veszélyes. A termésveszteség egyenesen arányos a fertőzött növények százalékával. 1%-os fertőzés 0,7% közvetlen termésveszteséget okoz. A szomszédos, egészséges növények valamennyire kompenzálják a terméskiesést. Általában a termés 1-5%-kal csökken, 70%-os csökkenés ritkán fordul elő, és csak abban az esetben, ha a magvak elsődleges fertőzöttsége magas és az időjárási feltételek kedvezőek a fertőzés kialakulásához.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:

Az élénk sárga hosszanti csíkokat levélerek választják el, és a levélalaptól a levél csúcsáig húzódnak. A csíkok esetenként barnás színűvé válhatnak, és a fertőzött levelek jellegzetesen felhasadnak, foszlanak. A beteg levelek a csíkok mentén válnak ketté, és a kalász nem hoz termést. A gomba okozta csíkos tünet a fertőzött növényen csírázástól kalászolásig figyelhető meg. Kalászolás idejére a teljes fertőzött növényegyed elpusztulhat. A fertőzött növények satnyák, a kalászok megcsavarodnak, elszáradnak, vagy ki sem fejlődnek. A foszló fertőzött növények szerteszét szóródnak, amivel újabb magfertőzést idéznek elő. A fertőzött növények magvai (ha egyáltalán a kalász kifejlődött) életképtelenek, barnábbak és satnyák. A gomba spórái ekkor az egészséges árpakalászokra szóródva a szemek felületére vagy a terméséj alá jutnak. Kalászolás után a beteg növények szinte megsemmisülnek.

A kórokozó életmódja:
gomba maggal terjed és a mag felületén vagy a maghéj alatt telel át. A fertőzött növényen belül növekszik, fejlődik. A spórák a fertőzött növény levelén képződnek és széllel terjednek a közeli egészséges kalászokra. A magvak csak szabadföldön fertőződnek; a kalászolás korai fázisa a legérzékenyebb időszak. A magas páratartalom elősegíti a spóraképződést a fertőzött növény levelén. A magoncok fertőzése erőteljesebb, ha a talaj hőmérséklete 15 °C alatt marad. A teleomorf alak nem lényeges a fertőzés szempontjából.

Védekezés:
A betegség kifejlődését a következőképpen akadályozhatjuk meg: az őszi árpa minél korábbi, a tavaszi árpa minél későbbi vetésével; helyes vetésforgóval; lehetőleg ellenálló fajtákkal; a tarló leszántásával és az árvakelés kiirtásával; kiegyensúlyozott nitrogén- és foszforellátással - kerülve a túl nagy nitrogén adagokat; lehetőleg egészséges vetőmag használatával.
A védekezés szempontjából a legfontosabb a fertőzésmentes vetőmag és a mag gombaölőszeres csávázása (mankoceb (Dithane DG, Dithane M 45), karboxin + tiram (Vitavax 200, Vitavax 2000), tebukonazol (Raxil) stb.). A szisztemikusan fertőzött növényekre (amik a fertőzött magvakból keltek ki) a gombaölőszeres levélpermetezés kevéssé hat.