Kórokozó: Blumeria graminis f. sp. hordei

Az árpalisztharmatot a Blumeria graminis f. sp. hordei nevű aszkuszos gomba okozza, mely henger alakú konídium láncokat képez. Ivaros alakja kerek, barna színű kleisztotécium, mely egyszerű, enyhén görbült függelékeket hordoz. Kleisztotéciumonként 15-20 aszkospóra képződik.

Tápnövény:
A gomba egyetlen gazdanövénye az árpa. Bár hasonló lisztharmat előfordul más gabonaféléken és számos fűfélén, ezek a lisztharmatok a B. graminis faj más törzseibe tartoznak.

A betegség előfordulása, fontossága:
A lisztharmat a világon a legelterjedtebb levélbetegsége a gabonaféléknek. A gazdanövényből a gomba tápanyagokat és nedvet von el, így a zöld felületek elhalványodnak, csökken a fotoszintetikus képesség, és a növény károsodik. A termésveszteség elérheti vagy meg is haladhatja a 20%-ot. A lisztharmattal fertőzött növények kevésbé ágaznak el, kevesebb a kalászonkénti szem mennyisége és a szemek üregesek lehetnek. A betegség drasztikusan csökkenti a termésmennyiséget, ha a zászlós levél és a második levél fertőzött.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:

A lisztharmatok a legkönnyebben felismerhető betegségek között vannak. A lisztharmat tünetei az árpa összes föld feletti részén megtalálható: a leveleken, a szárakon, kalászokon, de leggyakrabban a levelek fertőződnek. A fertőzés első tünetei a növény szövetén látható klorotikus foltok. Ezután rövidesen fehér lisztharmat pusztulák fejlődnek, melyek gyorsan nagy tömegű spórát képeznek, melyek lisztszerű bevonathoz hasonlítanak. Ahogy a pusztulák öregszenek, gyakran enyhén szürkés vagy barnás árnyalatúra változtatják színüket. A vegetációs periódus előrehaladtával sok apró kleisztotécum formálódik a micéliumban. Általában az alsóbb levelek a legfertőzöttebbek, mert körülöttük magasabb a páratartalom.

A kórokozó életmódja:
A gomba kleisztotécium formájában, illetve enyhébb éghajlaton micélium és konídiumok formájában telel át. A fertőzés elsődleges forrása a széllel vagy esővel terjedő aszkospórák, vagy a konídiumok. A spórák csírázásához és a fertőzéshez a gombának magas páratartalomra van szüksége, de nem vizes közegre. A gomba csak a bőrszövet sejtjeibe hatol be, ahol különleges tápanyagfelszívó képleteket, ún. hausztóriumokat fejleszt. A spóraképződés a növény felszínén megy végbe, és az így létrejött kodídiumok széllel terjedve másodlagos fertőzést okoznak. A sűrű, buja növényeket szereti a lisztharmat, mivel ezek az egész lombozatban magas páratartalmat biztosítanak számukra. A fejlődés meleg és párás időjárás esetén gyorsabb. Ez a gomba egyedülálló abban, hogy a spóraképzést és a fertőzést nedvesség nélkül is végre tudja hajtani. A heves esőzések nem kedveznek a spóraképződésnek, illetve a terjedésnek a levél felszínén.

Védekezés:
A lisztharmat elleni védekezésmódok között van a gabona árvakelések kiirtása, melyekben áttelel a fertőzés, valamint a tarló és a növénymaradványok megsemmisítése, melyeken fertőző kleisztotéciumok lehetnek. A tápanyagokat, különösen a mangánt, megfelelő mennyiségben kell kijuttatni. Leghatékonyabb védekezés a lisztharmat rezisztens fajták. A tavaszi árpa fajtái közül a következők ellenállók az árpalisztharmattal szemben Nitran, Pasadena, Saloon. Az Amulet fajta pedig szélsőségesen fogékony.

A vegyszeres védekezést széles körben alkalmazzák. Különösen az őszi árpának lehet szüksége egy őszi fungicides kezelésre, ha a lisztharmat már ekkor támadja a fiatal leveleket. Tavasszal ajánlatos az új hajtásokat gombaölőszerrel kezelni, különösen ott, ahol ősszel erős lisztharmatfertőzés volt. Tavasszal és nyáron, mielőtt a kalász kifejlődik, újabb vegyszeres védekezés lehet indokolt, amennyiben a lisztharmat új szövetekre terjed. A következő gombaölőszereket lehet permetezni: krezoxim-metil + epoxikonazol (Juwel), epoxikonazol + tridemorf (Tango), azoxistrobin (Amistar), metkonazol (Caramba), tebukonazol + triadimefon (Folicur BT 225 EC).