Árpa szem

Az árpa szem nagyjából orsó alakú, végein elvékonyodó, kúpos, és egy sekély barázda fut végig az alsó részén. A legtöbb kereskedelmi forgalomban lévő árpafajtánál a mag és a pelyva összenő, de több olyan fajta is ismert, amelyeknél a mag elválik a pelyvától. A pelyva tehát körbeveszi a szemtermést (caryopsis), a terméshéj (perikarpium = a magház falának maradványa) összenő a maghéjjal (testa, tegmen). A maghéjon belül a legnagyobb szöveti részt a keményítőben gazdag endospermium (táplálószövet) adja, ami lisztes-testből és az azt körülvevő aleuron rétegből áll. A mag alapi részén helyezkedik el az embrió. A pelyva alapi és csúcsi részei általában megsérülnek a cséplés során, mikor a mag leválik a kalászról és megválik csúcsi függelékétől (szálkától) is. Színe általában halványsárga vagy barnássárga és enyhén redőzött. A külső toklász (palea inferior) körülveszi a mag gömbölyded háti oldalát. A felszínén öt ér fut hosszanti irányban, melyek szállítóedény-nyalábokat rejtenek. A külső toklász vékonyabb szélei fedik a belső toklász (palea superior) vékonyabb széleit. A belső toklászban két szállítóedény-nyaláb fut a hasi barázda felett. Az alapi résznél a többé-kevésbé szőrszerű képletekkel borított kalászkatengely található. A két lapos, szőrös, pikkelyszerű lepelserte (lodicula), melyek a pelyván belül az embrió felett helyezkednek el, valamint kalászkatengely változatos formákat mutatnak.
A pelyvás árpamagnak a külső és belső toklászai a terméshéjhoz (perikarpium) nőttek, bár néha levegő jut a kettő közé. A terméshéj a fejlődés közben szétmorzsolódik. A csupasz (pelyva nélküli) magvak esetében a terméshéj kevésbé nyomódik össze és erőteljesebb, de nem tartalmaz lignint. Lignin csak a nyugalmi állapotú pelyvás szemtermés pelyvájában van. A termésfal szorosan összenő a külső maghéjjal, kivéve a csúcsi részt, ahol a magház csúcsának maradványai is megtalálhatók.

A csírázó szem

A mag felületi rétegei nedvességet vesznek fel, ami mikropórusokon keresztül belülre szivárog. A mag megduzzad, az embrió megnő. A csírázás első jele, hogy a mag alapjánál megjelenik a gyökérhüvely. Ezután a gyököcske, majd a mellékgyökerek fejlődnek ki. A rügyhüvely (koleoptil) áttörve a maghéjat a mag háti oldalán fut végig. Általában a mag csúcsánál jelenik meg. Az embrió kezdeti növekedéséhez a belső tartalékait használja fel; a táplálószövet bomlása tápanyagokat szolgáltat.

Szár és levelek

Ha a magokat sekélyen vetik a talajba, a rügyecske eléri a talajfelszínt. A rügyecske megnyúlását a fény segíti. Az első levél a rügyecske csúcsán jelenik meg. A gyökerek közben növekednek és terjednek a talajban. Ha a szemet mélyebbre vetik, akkor megnyúlt szár fejlődik a rügyecske nódusza felett. Ez a megnyúlt szár egy vagy több internódium hosszúságú lehet.

 

 

 

 

 

A szár felső része, mely a talaj felszínéhez közel van, megduzzad, és létrejön a tenyészőcsúcs. Ekkor főhajtás és oldalhajtások fejlődnek a járulékos rügyekből (bokrosodás). A hajtásokat a levélalapok körbeveszik, melyeken levéllemez található. A bokrosodáskor járulékos gyökerek is fejlődnek a tenyészszövetből.

A fiatal növényeknek változaton növekedési habitusuk lehet:
- elterülő
- félig felálló
- felálló
Mikor a szár kezd megnyúlni, a nóduszok (szárcsomók) jobban elkülönülnek, melyek kemények maradnak, és ahonnan a levelek kifejlődnek.
Az internódiumok (szártagok) megnyúlnak és üregessé válnak. Szabadföldi körülmények között a tenyészőcsúcsból több szár képződik, egy főhajtás és két vagy három mellékhajtás. A bokrosodás mértéke változó, melyet a termesztés feltételei is nagyban befolyásolnak.

 

A termékeny szárak csúcsán kalász képződik. A legfelső, azaz zászlóslevélben már ott van a kalász kezdeménye, ami később megduzzad, amit kalászolásnak neveznek.
Miután levelek fejlődtek, a szár csúcsán kalászkák (füzérkék) alakulnak, amik a növény virágzatát, kalászát alkotják.
A kifejlett levelek fokozatosan elszáradnak kezdve az idősebb alsó levelektől; elveszítik zöld színüket, elbarnulnak, elmerevednek, összeszáradnak. Az egész növény fokozatosan elszárad egészen a teljes érésig, mikorra a magvak teljesen megérnek.
Általában akkor van a növény virágzásban, mikor a kalász épphogy kifejlődőtt.

 

 

 

 

A kalász

A kalász tengelye általában szimmetrikus, egyást váltó szárcsomókkal és szártagokkal. Rendszerint minden csomón (padkán) három kalászka fejlődik. Minél rövidebbek a szártagok, annál sűrűbb és tömöttebb a kalász. A kalászorsó rendszerint 2,5-13 cm hosszú, és a hatsoros fajtákon 25-60, a kétsoros fajtákon 15-30 szem található.
A kalászorsó alsó szárcsomója gallérszerű. Ennek formája változatos, lehet lapos, V-alakú, fogazott vagy nyitott. A közbülső szártagok hossza különbözhet, így a kalász görbülhet, csavarodhat.
A szárcsomókon 3-3 kalászka váltja egymást a tengely oldalán.

 

 

 

 

 

 

A hatsoros árpának valamennyi kalászkája termékeny. A kétsoros árpánál a csomónkénti 3 kalászka közül csak a középső termékeny, a szemek egységesen szimmetrikusak. A szélső kalászkák elcsökevényesedtek. A virágzás a kalász közepén lévő kalászkákban (füzérkékben) kezdődik, onnan halad felfelé illetve lefelé, és 1-2 vagy akár 4 nap alatt fejeződik be. Az érés is először középen történik. Az egyes oldalhajtásokon lévő kalászok eltérő időben érhetnek meg.
A megporzás általában a kalászolás után 3-4 nappal történik, de a kalászoláskor is megtörténhet.
A szálka a külső toklász csúcsi képződménye. Rendszerint egyenes. Hossza és vastagsága változó. Szálkátlan (tar) fajták is ismertek.