A brokkoli, a kelbimbó, a káposzta, a karalábé és a karfiol a leggyakrabban termesztett káposztafélék. Valamennyi faj a Brassicaceae (vagy korábbi elnevezése szerint Cruciferaceae) családhoz tartozik. A Brassica oleracea (2n = 18) szolgált eredeti fajként a további fajok kialakulásában. Európában és a Közép-Keleten őshonos. Már a római birodalom idején kertekben termesztették káposztaszerű elődjét. Európában a káposztakertek rendkívül fontos ételforrások voltak a középkorban. Ilyen hosszú fejlődés során e káposztafélék tulajdonságai jól elkülöníthetően megváltoztak:

Brassica oleracea
- capitata alfaj, alba alcsoport: káposzta; a fejek a levelek egymásra burkolódásával keletkeznek. A levelek felszíne zöld, míg belül fehérek.
- capitata alfaj; rubra alcsoport: vörös káposzta; a belseje fehér és vörös.
- capitata alfaj; sabauda alcsoport; fodros káposzta erősen hullámos vagy fodros, zöld levélzettel.
- botrytis alfaj; cauliflora alcsoport; karfiol; zárt virágzat, általában fehér, néha bíbor.
- botrytis alfaj; cymosa (italica) alcsoport; brokkoli; nem annyira zárt, kékeszöld virágzat, inkább rügyszerű, egyesével elhelyezkedő.
- gemmifera alfaj; kelbimbó; nyújtott szár, miniatűr fejek (bimbók) a levél ágzugában.

A káposzta, a kelbimbó és a karalábé kétnyári növény. Az első évben leveleket hoznak (valamint ehető részeket), és csak a második évben hajtanak szárakat virágokkal hosszú hideg időszak után. Másrészről, a brokkoli és a karfiol egynyári is lehet, ebben az esetben kisebb mértékű hideg is elegendő a virágzáshoz, ám hideg időben hamarabb fejlődnek. A Cseh Köztársaságban termesztett fő fajok közül a kínai kel kizárólag a Brassica campestris-ből (2n = 20) jött létre, mely kínai eredetű, és valószínűleg egynyári.
Valamennyi káposztaféle leveleit viaszréteg borítja, mely taszítja a vizet. Ezzel nagyon fontos tisztában lenni a vegyszeres védekezés során, mivel általában nedvesítő anyagot adnak a rovarirtóhoz a sikeres kezelés érdekében. A túlságosan nedves körülmények között lévő növények esetében ez a réteg vastagabb.
Az ehető részek általában levelek (káposzta, kínai kel, kelbimbó), szár (karalábé) vagy virágzat (karfiol, brikkoli). Táplálkozás szempontjából ezek a növények nagyon értékesek, mert viszonylag magas a fehérje, ásványi anyag és vitamintartalmuk (a legjobb a brokkoli), és kevés zsírt tartalmaznak. Valamennyi káposztafélére jellemző a glükozináttartalom, mely bizonyos biokémiai változások után megváltoztatja a jellegzetes illatot és ízt. Nagy dózisban gátolhatja a jódellátást, és golyvát okozhat. Megfigyelések szerint a nemesített fajokban a glükozinát mennyisége kisebb, mint a vadon termő változatokban
Apró magok fejlődnek becőtermésekben a termesztés első vagy második évében.
Valamennyi káposztaféle alacsonyabb hőmérsékleten növekszik legjobban. Általában elviselik a nagyon alacsony hőmérsékletet, sőt a fagyot is, így áttelelő növényként is termeszthetők olyan területeken, ahol enyhe a tél. Ezzel ellentétben nem viselik el a magas hőmérsékletet, és különleges fajtákat kell választanunk, ha nyári betakarítást tervezünk
A káposztaféléknek sok változata van, a nagyon koraitól (mely 80-90 nap alatt kifejlődik) egészen az olyan változatokig, melyeknek 150 vagy még több napra van szükségük a teljes kifejlődéshez. A változatokat az ehető rész jellegzetes formája alapján is ki lehet választani. Ebből a szempontból valószínűleg a káposzta a legváltozatosabb, mivel a fej lehet kerek, lapos, csúcsos, laza vagy tömött, kicsi vagy nagy. A szín szintén változhat. Például a karalábé az általános fehér szín mellett lehet zöld vagy lilás, míg a brokkoli lehet egyaránt zöld és lilás. Különleges színű változatok még dísznövényként is használhatók.
Különleges változatok tenyészthetők feldolgozásra vagy hosszú tárolásra. A legjelentősebb kártevők elleni ellenálló képesség szintén fokozható tenyésztéssel. Genetikai szempontból a létező fajták F1 hibridekből származó klasszikus populációk. Az F1 hibridek keresztbeporzással jöttek létre speciális beltenyésztett szülői vonalakból. Ebben az esetben a keresztbeporzással létrejött valamennyi növény genetikailag megegyezik. A F hibridek előnye az úgynevezett heterózis hatás. Ez azt jelenti, hogy két bizonyos beltenyésztett vonal utódai nagyobb és jobb minőségű termést hoznak, mint a szülői vonalak. Ahhoz, hogy ezt a hatást elérjük, a magvak minden generációja esetében a szülői vonalakat keresztbe kell porozni (nem lehet tovább növényeket termeszteni az F1 generáció magjaiból, mivel a növények tulajdonságai az F2 generációban elszigetelődnének). Ez az oka annak, hogy az F1 hibridek magjai többe kerülnek, de tulajdonságaik miatt elsősorban ezeket választják.