Változatok:
Genetikai szempontból a létező uborkaváltozatok vagy klasszikus populációk,
melyek klasszikus tenyésztés során alakultak ki, vagy F1 hibridek, melyek
keresztbeporzással jöttek létre speciális beltenyésztett szülői vonalakból.
Ebben az esetben az összes keresztbeporzással létrejött növény genetikailag
megegyezik. Az F1 hibridek előnye az úgynevezett heterózis effektus,
ami azt jelenti, hogy két adott beltenyésztett sor lszármazottai sokkal
nagyobb mennyiségű és jobb minőségű termést hoznak, mint a szülői vonalak.
Ahhoz, hogy ezt a hatást elérjük minden maggeneráció esetében, a szülői
vonalakat keresztbe kell porozni (az F1 generációból származó magokból
már nem lehet további növényeket termelni, mert az F2 generációban a
növény tulajdonságai elszigetelődnének. Ez az oka annak, hogy az F1
hibridek magjai drágábbak, de előnyös tulajdonságaik miatt elsősorban
ezeket választják. Bizonyos betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló
változatokat és hibrideket is tenyésztenek, valamint olyanokat, amelyek
nem keserűek.
Életciklus:
A növény telepítése:
Az uborkát általában közvetlenül a temőtalajba vetik. Az uborka leginkább
a homokos talajt kedveli,mert az gyorsabban felmelegszik tavasszal.
Jó, ha a talaj megfelelő vízlefolyású, gazdag szerves anyagban, és pH
értéke 6.0 és 6.5 között van. Kötött, rossz vízelvezetésű talajokban
a gyökérrendszer oxigénhiánytól szenved. Fontos, hogy legalább évelő
gyomok ne legyenek a termőföldön. Az uborkamagoncok nagyon fogékonyak
a vegyszermaradványokra. Ezért kell a termőterületüket nagy körültekintéssel
kiválasztani. Megfelelően kell trágyázni az ősz folyamán. A vetés optimális
időpontja május elején van, azért, hogy a növények a tavaszi fagyok
után bújjanak elő. Ahhoz, hogy a sikeres telepítés biztosítva legyen,
a talaj hőmérséklete nem eshet 16 °C alá. Minél magasabb a talaj
hőmérséklete, annál gyorsabban kelnek ki a magoncok, és annál kevésbé
érzékenyek a legyekre és a rothadásos betegségekre. A növekvő hőmérséklettel
együtt a csírázás aránya is nő. 16 °C esetén a magoncok 9-16 nap
alatt bújnak elő, míg 21°°C-on ehhez csak 5-6 nap szükséges. Mint
a legtöbb tökféle, az uborka rosszul tűri az átültetést, és az átültetés
költségeit nem igazán tudjuk visszaforgatni. Csak kis termőterületen
lehetséges az átültetés, mert elég gyengék az átültetett növények. Az
átültetés maga és aztán a szél károsítja őket. Ebben az esetben 2-3
hetes, tárolóban lévő növények a leginkább felhasználhatók. Május közepén
kell ültetni őket. A kikelt vagy átültetett nöények nagyon érzékenyek
a hideg talajra, szélerózióra és a lehűlésre. Ha hideg időjárást jeleznek
elő, fátyolfóliával le lehet takarni a kisebb termőterületeket.
Gondozás:
Az öntözés és a megfelelő trágyázás a jó minőségű, nagy termés elengedhetetlen
feltétele. A kálium és a foszfor fontos a termés megfelelő alakjának
kifejlődésében,míg a nitrogén a termés megfelelő színének kialakulásában
játszik fontos szerepet. Az alacsony káliumtartalom megakadályozza,
hogy a termés szár felőki része kellően fejlődjön. Az alacsony foszforszint
miatt a termés színe fénytelen bronzos zöld lesz. Az alacsony nitrogénszint
miatt világoszöld levelek és termések fejlődnek. A túl sok nitrogén
viszont virágzás előtt bizonyítottan késlelteti a virágzás kezdetét,
de a termési időszakban az alacsony nitrogénszint is csökkenti az indán
lévő termések számát. A termés minősége nagymértékben függ a vízfelvételtől.
Az uborka átlagosan 30-40 mm vizet igényel hetente. Ez a mennyiség nő
meleg, száraz időben. Megterhelő körülmények között a a betakarítás
közeledtével a termés keserű ízű lesz a héj alatt, a szár közelében.
Néhány típus keserűség-mentes ("bi") gént hordoz, és sohasem
hoz létre cucurbitacint. Sajnos ezek a változatok kevésbé ellenállóak
a takácsatkával szemben. Az uborka indáit lugasszerűen fel lehet futtatni,
így teret nyerünk, a termés pedig javul, de a felfuttatás magas költsége
miatt ez a módszer nem kifizetődő a legtöbb esetben. Az üvegházi uborkákat
viszont fel kell futtatni, mivel a hosszú termés meggörbül, ha a földön
helyezkedik el. Az első termést általában június végén vagy július elején
lehet betakarítani, és a betakarítás augusztus végéig vagy szeptember
elejéig is eltarthat, bár általában korábban befejeződik a peronoszpóra
miatt. Az új termések keletkezését akadályozzák a régebben kifejlődött
termések, így a gyakori betakarítás több termést biztosít. A teljesen
beérett termésekből lehet maghoz hozzájutni. A beérés még 3 hetet vesz
igénybe a fogyasztásra alkalmas állapot elérése után.