Betegség neve:
Peronoszpóra
Kórokozó szervezet:
Plasmopara viticola
(Mastigomycotina, Peronosporales, Peronosporaceae).
Gazdanövény:
A szőlőperonoszpóra kizárólag a szőlőn fordul elő.
Előfordulás
és jelentőség: A peronoszpóra jelenti a szőlőtőke legkomolyabb betegségét
nedves körülmények között. A világ legtöbb szőlőtermő részén mindig
jelen van. A kedvezőtlen körülményű években azonban előfordulhat, hogy
a betegség csak későn jelenik meg és így nem vagy alig okoz kárt.
Tünetek
és összetéveszthető betegségek:
A peronoszpóra meleg és nedves vegetációs időszakokban jelenik meg,
a leglátványosabban és legkártékonyabban a leveleken fejlődik, de
más nem fás részeket is megtámadhat, mint például a hajtásokat, a
levélnyeleket, virágokat, szemeket.
Levélfoltok
jelennek meg sárga vagy vörösesbarna területekként a levél színén,
amihez fehér hamvas vagy gyapjas gombanövekedés társul a fonákán.
A foltok néha olajosak, némileg szögletesek, az erek között helyezkednek
el. A súlyosan fertőzött levelek gyakran idő előtt hullnak le. Száraz
időben az olajos foltok hamar beszáradnak, egyes esetekben kihullanak
a levéllemezből.
A
fiatal, fertőzött hajtások és kocsányok
begöndörödhetnek és gyakran fehér spórás gombatömegbe borulnak.
A gomba a szemek belsejében nő, ez barnarothadásnak
nevezett állapotot és végül zsugorodást okoz. A friss szemek igen
érzékenyek.
Betegség
lefolyása:
A gomba fejlődése szempontjából alapvető feltétel a vizes közeg. A kórokozó
rajzóspórái (zoosporangiumai ) csak cseppfolyós vízben mozogva képesek
megfertőzni a szőlő levelét.
A gomba nyugalmi állapotú petespóraként (oospóra) telel át a szőlőskert
talajára hullott levelekben. A gomba először tavasszal aktivizálódik,
a virágzás előtt mintegy 2-3 héttel. Mind az oospórából, mind pedig
az ivartalan úton, nyáron képződött spórákból ostorral rendelkező rajzóspórák
keletkeznek, emiatt a nedvesség minden esetben szükséges a fertőzéshez.
Elsődleges fertőzés történik, amikor a spórák szaporodása
és a gazdanövénybe való bejutása a gázcserenyílásokon keresztül megtörténik.
A gomba beágyazódik a sejtközi micéliumba, majd spóratokot termel, ami
a gazdanövény szövetből a levelek alsó oldalán, illetve a termések kis
barna foltjain található gázcserenyílásokon keresztül jut ki.
A fenti struktúrákból kiszabaduló rajzó spórák másodlagos fertőzéseket
okoznak a gazdanövény gázcserenyílásain, illetve a termések kis barna
foltjain keresztül bejutva. Az idény előre haladtával spórák képződnek
a gazdanövény szövetben található micéliumból, ezzel teljesítve ki az
életciklust.
Védekezés:
Termesztési
kezelés:
Valójában az alábbi megelőző kezeléseket kell alkalmaznia:
Vegyi
kezelés:
A peronoszpóra kezelésének leggyakoribb módja a gombaölő szerek alkalmazása.
Ezeket közvetlenül a virágzás előtt kell alkalmazni.
Az olyan védekező gombaölő szerek, mint például a réztartalmú sók, a
mangán és cink ionokat tartalmazó ditio-karbamátok, valamint a Captan
használhatók preventív szerként. A Metalaxil , benalaxil, oxadixil,
és más szisztemikus vegyületek alkalmazhatók gyógyító kezelésként.
|
Hatóanyag
|
Aktivitás
|
Arány
|
| Azoxi-strobin
25% |
Szisztemikus |
0,08-0,10% |
| Réz-kalciumszulfát |
Kontakt |
0,5-1% |
| Rézoxiklorid |
Kontakt |
0,30-0,40% |
| Rézhidroxid
50% |
Kontakt |
0,15-0,25% |
| Captan
10% |
Kontakt |
20-30
kg/ha |
| Captan
40% + Carbendazim 8% |
Kontakt/Szisztemikus |
0,30% |
| Captan
50% + Tiofanát-metil 18% |
Kontakt/Szisztemikus |
0,20-0,25% |
| Captan
50% + Triadimefon |
Kontakt |
0,15-0,20
% |
| Folpet
10% |
Kontakt |
20-30
kg/ha |
| Mancozeb
80% |
Kontakt |
0,20-0,40% |
| Maneb
|
Kontakt |
20
kg/ha |
| Metalaxil
25% |
Szisztemikus |
0,12-0,80% |
