Rovarkártevő neve: Teknős pajzstetű
Eulecanium corni (Bouché), Eulecanium persicae(F). (Insecta, Homoptera Lecaniidae).

Gazdanövény: Az E. persicae a szőlőt, az őszibarackot, a ribizlit, a rózsát is fertőzi.Az E. corni még inkább mindenevő, a szilvát, a cseresznyét, a sárgabarackot, a diót, a mogyorót és a somfát is megtámadja (Cornus).

Előfordulás és jelentőség: Ezek a rovarkártevők igen elterjedtek, Európában mindenütt jelen vannak.

Tünetek:
Gyakoribb probléma a termésnek és a leveleknek a táplálkozó pajzstetű által termelt mézharmaton tenyésző fekete korompenész miatti elszíneződése.
A rovar kiszívja a levelek, a vesszők és a szőlőtőke nedveit, a felnőtt példány szakaszban gyakran egyáltalán nem is mozog.
Elgyöngíti a növényeket, az érintett egyedek virágzata ritka, a termés kicsi marad és kedvez a korompenész gombabetegség kialakulásának.

Rovarkártevő leírása:
A kifejlett példány 4-5 mm széles, kör alakú, vöröseses-sötétbarna.
A pajzs sötét vöröseses-barna, gyakran fekete pettyek és csíkok futnak szét az oldalán. Igen konvex, félgömb alakú, széle kunkorodott és kicsit nagyobb.
A peték oválisak és gyöngyfényű fehérek, számuk 1500 és 2000 közötti.
A fiatal lárvák gyorsan mozognak a növények felületén, a szél nagyobb távolságokra is elviheti őket.
A lárvák világos színűek, gyakran citromsárgák.

Életciklus:

A lárvák a gyökereken, ágakon és törzseken telelnek át. Általában április közepére elérik a kifejlett stádiumot. Előtte felvándorolnak a vesszőkre, táplálkozási helyeikre.

A nőstény május vége és július eleje között több napon át rak petéket, majd elpusztul, petéit a pajzsa védi az embrionális fejlődés szakaszában.

A nőstények testében a peték differenciálódása fokozatosan következik be. A kialakuló lárvák miatt az állat teste fehéres, kásaszerű lesz. Mivel a kártevő "viszonylag nagy", jó szemű termesztők a nőstények felboncolásával a tömeges lárvakelés, és ezáltal a leghatékonyabb védekezés időpontját könnyedén jelezni tudják.

A kikelt lárvák a levélzet fonáki oldalára vándorolnak, hogy egy hónapig ott táplálkozzanak.
Később az ágak és ágacskák kérgére visszatérve folytatják a táplálkozást. A hímek rendkívül ritkák e kártevő fajoknál. Évente egy vagy két generáció születik.

Védekezés:
Mivel metszéskor a szőlő jelentős része eltávolításra kerül, nem feltétlenül van szükség védekezésre, csak akkor, ha a szőlő vázát (fővesszőit, oldalirányú ágait, törzsét) érte a fertőzés.
A teknős pajzstetűn általában erősen élősködnek a parazita fürkészdarazsak, emiatt a védekezés gyakorta szükségtelen.

Vegyi kezelés:
A kontakt rovarirtók akkor hatásosak, ha a nagyon érzékeny fiatal lárvák megjelenéséhez igazodnak. A nyugalmi állapot idején való olajos permetezés megöli az áttelelő egyedeket.