A szőlészeti év március közepén rügypattanáskor kezdődik. Ez általában a kemény téli időjárás végét jelzi, amikor is a szőlőtőkék szunnyadtak és megkezdődik az enyhébb tavasz.

Könnyezés
A könnyezés az első jele a szőlő ébredésének a viszonylagos szunnyadást jelentő telet követően.
Megkezdődik a gyökérzet vízgyűjtése, a szőlőnedvek emelkedése és kicsordulása a télen megmetszett vesszővégeken, ezt a jelenséget hívják "könnyezésnek".
A könnyezés hirtelen következik be, gyorsan fokozódik, majd fokozatosan leáll. A könnyezés a megmetszett felületek tavaszi növekedésének jele.

Rügyezés

Tavasszal, mintegy 20 - 30 nappal a szőlő könnyezését követően elkezdenek kinyílni a rügyek. A különböző fajták eltérő időben rügyeznek: vannak korán rügyező fajták, ám ugyanaz a fajta más-más években eltérő időpontban is rügyezhet az éghajlati változások miatt. A talaj fajtája is kihathat a rügyezés időpontjára: a hideg agyag hátráltatja a folyamatot, míg a meleg homok előreviszi.

Tövek, levélzet és csírakötegek megjelenése

A április vége felé történik.
A negyedik, illetve ötödik levél megjelenését követően parányi zöld fürtök képződnek. Ezek a virágok, amelyek a virágzást követően szőlőszemekké fejlődnek elterjedt nevükön fürtkezdemények - és előrevetítik a termés lehetséges nagyságát.

A szőlő virágzása

A A fürtkezdemények a 15., ill. 16. levél megjelenését követően kivirágzanak, ez általában a rügyezés után 8 héttel következik be, idetartozik a beporzás és a megtermékenyítés, mintegy 10 napig tart.
Az időjárásnak száraznak és fagymentesnek kell lennie. A legkritikusabb tényező a hőmérséklet, minden nap legalább 15 °C-ra van szükség a szőlő virágzásához.

Termések

A virágzást követően a fürtkezdemények gyorsan fürtökké fejlődnek.
Minden egyes megtermékenyített bogyótermés szőlőszemmé, a bort adó valódi termés első látható jelévé nő. A fürtönkénti szőlőszemek száma fajtánként változik, ahogy a szőlőszemekké alakuló bogyótermések százaléka is.

Ahogy a szőlőn kifejlődik a húsos gyümölcs, alig megy végbe vegyi változás a bogyótermésen belül egészen addig, hogy a héj színe változni kezd, ezt a folyamatot hívják zsendülésnek.
A szőlőszemek zöld szakaszában a cukor- és savtartalom változatlan marad, ám augusztusban valóban elindul az érés, a héj színe megváltozik, a cukortartalom drasztikusan megnő, a kemény almasav eltűnik az érettebb borkősav felhalmozódásával. Habár a borkősavtartalom két héttel később csökkeni kezd, azért továbbra is az elsődleges sav marad. Ebben a szakaszban megy végbe a szőlő tanninjának fokozatos hidrolízise.Ez azért létfontosságú pillanat, mert csak a hidrolízisen keresztülment tanninok képesek lágyulni a bor érése során. Ügyelni kell arra, hogy ne távolítsunk el túl sok levélzetet, ugyanis a levelekre és nem magukra a szőlőszemekre jutó napfény érleli a szőlőszemeket.az érési folyamat, a színeződés és a savak bomlása napfényben sokkal gyorsabb. A teljesen árnyékban levő fürtök általában nem tudják maradéktalanul produkálni azt a minőséget, amelyre az adott fajta képes.

Szőlőszüret
A szüret az időjárástól, a fajtától és régiótól függően általában kora ősszel kezdődik.
Ilyenkor a szőlőszemek elég érettek ahhoz, hogy leszedjük őket, ugyanakkor a helyes érés és az enyhe dehidratálás együttes hatására magas cukorszint alakul ki.A fehérszőlő sok estben a kékszőlő előtt érik, minden esetben annyival korábban kell szüretelni a magasabb savtartalom-egyensúly érdekében.
A szüretet követő rövid időn belül a szőlőtőkék a szunnyadásra való felkészülés jegyében kezdik áthelyezni a szénhidrátokat a levelekből a gyökerekbe, ekkor a levélzet rozsdabarnára vált. Amikor minden hasznos tápanyag kikerül a levelekből, akkor bebarnulnak és elhalnak, a szőlőtőke pedig alvó állapotba kerül. Ekkor kerülhet sor metszésre. A metszés mértéke a fajtától és a szőlőtőkék életerejétől függ. Minél később kerül sor a metszésre, annál később rügyezik a szőlő, ezért a komoly fagyveszélynek kitett területeken a lehető legkésőbb (a tél közepén) kell metszeni.