Rovarkártevő neve: Szőlő gubacsatka ( Eriophyes vitis )
(Arachnida, Acari, Eriophyidae)

Gazdanövény: Egyedüli tápnövénye a szőlő, illetve a Vitis genuszba tartozó vad szőlő fajok.

Előfordulás és jelentőség:
A szőlő gubacsatka a világ szinte valamennyi szőlőtermesztő vidékén előfordul. Magyarország minden borvidékén gyakori.
Jelentőségének megítélése meglehetősen ellentmondásos. Sokan nem tartják számottevő kártevőnek, legfeljebb csak akkor, amikor erős felszaporodása alkalmával a levelek mellett a virágzatokat is megfertőzi, ezáltal direkt terméskiesést okoz. Valójában az indirekt terméskiesés, a rügyek károsítása miatt kialakuló későbbi fakadás, illetve a "rügyatka" változat által előidézett rügy elhalás sokkalta jelentősebb.

Tünetek:
A szőlő gubacsatka jelenléte háromféle tünetet okozhat a szőlőn. A leggyakoribb a gubacsképződés. Ekkor a levél színe felpúposodik, vörös fajtákon bíborszíinűre színeződik, miközben a levél fonákán nemezes bevonat alakul ki. Ez a tünet ritkán, a kártevő erőteljes felszaporodásakor a virágzatra is kiterjedhet. A fonáki nemezesedés és a levél színén kialakuló dudorok a filoxéra tünetétől jól elkülöníthetők, ott a kidudorodás ellentétes irányú és nemezesedés sem alakul ki. A gubacsatka által károsított levél nem szárad el, nem hull le. Ez a kártétel a leggyakoribb, nagyon látványos, de kevésbé veszélyes.

Nagyon ritkán a szőlő levele nem hólyagosodik fel, a nemezképződés is minimális, viszont a szőlő levele torzul, összecsavarodik. Ez a "levélsodró" tünet. A sodrott levél él, nem hullik le. A sodrat laza. Ezek a tünetek a szivarsodró eszelény kártételétől egyértelműen megkülönböztethetők.

Szintén ritka, de helyileg ( pl. a Mátraaljai - Egri borvidéken ) jelentős tünet a rügyek pusztulása. Ezt a szőlő gubacsatka egy olyan változata okozza, amely szinte kizárólag a rügyekben él, azokat ritkán hagyja el, ezáltal levéltüneteket nem is okoz. Ez a "rügyatka" kártétel meglehetősen alattomos, hiszen gyakorlatilag csak a gyengébb, hiányos fakadásban nyilvánul meg, amelyet sok termelő más okokra, leggyakrabban a fagyra szokott fogni. Ha felmerül a gyanú, hogy a gubacsatka "rügyatka" változata károsít a szőlőben, célszerű a növényegészségügyi hatóság segítségét kérni. A megyei állomások szakemberei gyorsan megállapítják, hogy ténylegesen mi okozta a rügypusztulást. A gubacsatka felismerése, elkülönítése más, szintén a rügyekben élő fajoktól speciális szaktudást igényel.

Rovarkártevő leírása:

A szőlő gubacsatka szabad szemmel nem látható, 0,14 - 0,16 mm nagyságú, hosszúkás, körte alakú kártevő, Színe sárgás, halvány okker, mikroszkóp alatt a hátpajzsán sűrű, hosszanti irányú barázdáltság figyelhető meg.

Életciklus:
A szőlő gubacsatka a rügyekben telel. Szinte minden fejlődési alakban áttelelhet, enyhébb teleken a rügyek belsejében még szaporodik is. A szőlő fakadása után fokozatosan vonulnak át a tavasz végi - nyár eleji időszakban az azévi vegetáció során kialakult levelekre, illetve a rügyekbe. Augusztus folyamán már csak a rügyek felé vándorolnak. Évente több, 6 - 9 nemzedéke is lehet ennek a kártevőnek.

Védekezés:
A gubacsatka ellen önmagában általában nem, vagy csak nagyon ritkán kell védekezni.

A károsodott levélzet a nyári zöldmunkák idején megsemmisíthető, ez számottevően csökkentheti a fertőzési nyomást, a mely a következő évben megjelenő gubacsok kisebb számában nyilvánul meg.
Mivel az atkák a felsőbb rügyekben találhatók leginkább, a szálvesszős metszések kedveznek a felszaporodásuknak. Amennyiben a fajta és a tőkeforma engedi, egy évig hosszúcsapra metszve is gyéríteni lehet a kártevő állományát.

Súlyosabb esetekben a vegetáció kezdetén adott kéntartalmú lemosó permetezéstől várhatunk jó eredményt. A gubacsatka által károsodott rügyek lazábbak, a kén ( illetve a kéndioxid, amely a tényleges ölőhatást kifejti ) könnyedén elérheti a kártevőket. Erősen fagyos telek után a kártevő nagyon visszaszorul, ilyenkor több évig nincs szükség védekezésre. Ennek oka az, hogy a károsodott rügyek kevésbé állnak ellen a fagynak, mint az egészségesek.