Betegség neve:
Fomopsziszos vessző,- levélfoltosság
Kórokozó
szervezet: Phomopsis viticola. (Ascomycotina, Diaporthales, Valsaceae)
Gazdanövény:
Szőlő (Vitis sp) és vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia) fajták
jelentik az egyetlen ismert gazdanövénykört.
Előfordulás
és jelentőség: A Phomopsis vessző-, levélfoltosság rendkívül elterjedt
a szőlészetekben. A betegség gyengíti a szőlőtőkéket, csökkenti a termésmennyiséget
és rontja a termésminőséget. Gyakran az érési idény során a szőlészetben
elsőként megjelenő betegség.
Tünetek
és összetéveszthető betegségek:
A
fertőzött friss levelek lemezein kicsi világoszöld vagy
sárga, szabálytalan vagy kör alakú, középen sötét foltok. Sötétbarna
vagy fekete üszkös foltok jelenhetnek meg a levelek elsődleges és
másodlagos erein és nyelein is. A fertőzött levélrészek besárgulhatnak,
majd bebarnulhatnak.
A
hajtásokon kicsi, középén fekete foltok jelennek meg,
általában a hajtás alapi részén. Miután a foltok néhány millimétert
nőttek, a hajtások felhámrétegei beszakadnak a fertőzött részeken.
A
fürtökön a levelekhez és a hajtásokhoz hasonló foltok
jelennek meg a virág kocsányain. A kocsányok elhervadhatnak és törhetnek,
ha erős a fertőzés. Az ilyen fürtök általában leszakadnak és a termés
elvész.
A levelek, hajtások és fürtök sérülései inaktívvá válnak a nyári hőségben,
ám a szüretet közvetlenül megelőző eső világosbarna foltokat okozhat
a tiszta szemeken, amelyek aztán gyorsan megnőnek és besötétednek.
Szemek
megaszalódhatnak és mumifikálódhatnak.
Erős fertőzés esetén a hajtás alapi részei kipikkelyesedhetnek.
Betegség
lefolyása:
A gomba fekete, termést hozó termőtestei, a piknídiumok a fertőzött
vesszőkben és levélszárakban telelnek át. A kora tavaszi esők során
a spórák kijutnak a termőtestekből, majd az eső a fogékony friss szövetekre
fröcsköli őket. A fertőzés a kirügyezés után következik be a szár alján
vagy a közelebbi ízközökben, a zömök testű spórák megfelelő hőmérsékleten
(8-10°C) végbemenő csírázását és legalább 12 órás esőzést követően bejutnak
a faanyag belső szöveteibe. A hajtás- és levélsérülések a fertőzést
követő 3-4 héten belül megjelennek, de nem termelnek új spórákat a következő
évig.
A levélszárak attól fogva fogékonyak, hogy először láthatóvá válnak
egészen a borsóméretű termés kialakulásáig.
A termés elsősorban a virágzás és a sziromhullás között fertőződik meg,
majd a fertőzési folyamat általában szünetel egészen a szüret előttig.
Ezért súlyos termésrothadás alakulhat ki a szüretkor, ha a virágzási
időszak nedves volt és nem került sor gombaölő szeres védekezésre, különös
tekintettel a veszélyeztetett szőlészetekre.
Nagyobb távolságokra a megbetegedett szaporítóanyagokkal, pl. rügyfa,
vesszőnyesedék és csemeték szállításával terjed.
Védekezés:
A
fomopszis akkor válik problémává, amikor gombát hagyják felhalmozódni
a szőlészetek elhalt vesszőin.
A megbetegedett vesszőket a metszés során el kell távolítani a fertőzési
nyomás csökkentése érdekében.
A vesszők leszáradása a fitotechnikai megoldások ( zöldmunkák ) és gombaölő
szerek együttes alkalmazásával kezelhető.
Metszéskor távolítsa el az elhalt és megbetegedett fát!
A vessző és a levél fertőzései megelőzhetők egy vagy két idényeleji
gombaölő szeres permetezéssel. Az előző két év friss vessző fertőzéseinek
mértéke, valamint a folyó évi hosszabb esős időszakok együtt jól jelzik,
hogy egy vagy két gombaölő szeres permetezésre van szükség.
A virágzástól a termés kialakulásáig tartó időszak rendkívül kritikus
a termés nedves körülmények melletti fertőzése elleni védelem szempontjából.
A termés- és a kocsány fertőzésére a virágzás és a borsóméretű termés
kialakulása között kerül sor. A megbetegedés megakadályozásához rendszeres
gombaölő szeres permetezésre van szükség.
A fertőzést követően nincs olyan nyilvántartott gombaölő szer, amely
használna.
