Kártevő neve:
Kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae)
(Arachnida; Acari; Tetranychidae)
Gazdanövény:
Ez az atka mindenevő, szélsőséges polifág, közel 200 különböző gazdanövényt
támad meg. Különösen káros a szőlőre, babra, komlóra, gyapotra, lóherére,
napraforgóra és gyümölcsfákra.
Előfordulás és jelentőség: A kétfoltos takácsatka a borszőlők egyik kiemelt atkakártevője. A Zinfandel és Chardonnay fajták különösen hajlamosak a takácsatka okozta sérülésre. A takácsatka hazánkban sokszor a gyomnövényeken, mindenek előtt az apró szulákon él, csak a sikeres gyomirtás után, táplálékhiány miatt tér át a szőlő károsítására. Ezt a lentről felfelé haladó károsítás jól jelzi.
Tünetek:
A
nagyobb populációk levélszáradást okozhatnak, ami csökkenti a fotoszintézist
és a szőlő energiatartalékainak képződését.
A levélszövetet lerombolja az atkák táplálkozása a levél fonákján.
A kár csökkenti a fotoszintézist és az egyéb fiziológiai funkciókat.
A takácsatka populációk általában az idénybeli csúcsát a nyár legforróbb
részében érik el, gyakran akkor, amikor a termés elkezd érni, zsendülés
fenofázisa után. A termésben lelassul vagy teljesen leáll a cukor-felhalmozódás
a szüret szokásos idejének közeledtével.
A súlyos vízhiánynak kitett szőlőtőkék hajlamosabbak a támadásra,
ugyanis a szőlő biokémiai védekező rendszere nem működik megfelelően
a kellő nedvesség hiányában.
