Gyomnövény neve: Mezei acat (Cirsium arvense)
Évelő gyomnövény, mély karógyökérrel, és mélyen fekvő, eredetileg függőlegesen futó gyökérlábakkal ( gyökértarackokkal ), amelyek később térdesen-csuklósan lefelé hajolnak, nem tejes. Kedveli a nitrogént, a tápdús, mélyrétegű talajokat.

Biológiai jellemzők:

Évelő, kétszikű gyomnövény, életformája G3.
Csírázási időszak: általában tavasszal, sekélyen csírázó.
Sziklevelek: széles ovális, húsos, sötétzöld, ép élű, alig van levélnyél, földön kúszó.
Levélzet: az első levelek fordított (inverz) tojásdad alakúak, az ezeket követő levelek lándzsa alakúak, egyszerűtől a szabdaltig, hullámosan fodros, nyeletlen, azaz ülő levelek, a levél szélén lágytól keményig tövisek.
Növény: egyenesen álló, elágazó, tövis nélküli, majdnem szőrtelen, szögletesen barázdált, elérheti 0 150 cm magasságot.
Virág: kis fej (capitulum), gömbszerű, kis lila virágok, általában lazán virágzatba tömörülve.
Virágzási időszak: nyár.
Magok száma növényenként: 4000 (3000 és 5000 között változik).

Összefoglalás:
A mezei acat (Cirsium arvense) évelő gyomnövény, mély karógyökérrel, és mélyen fekvő, eredetileg függőlegesen futó gyökérlábakkal, amelyek később térdesen-csuklósan lefelé hajolnak, nem tejelő, fészkesvirágzatú gyom.
Előfordulás és jelentőség:
A mezei acat előfordul szántóföldeken és gyepes területeken, utak és vasúti sínek mentén, elhagyott helyeken, stb., az északi félteke legtöbb területén, kivéve a sarkvidéket. Minden típusú talajon erőteljesen megél, kivéve a száraz, homokos vagy tőzeges, mészben szegény talajokat. Réteken, legelőkön, kertekben és minden fajta szántóföldi növény körül előforduló gyomnövény.

Védekezés:
A védekezés megelőzési módszerei:
Talajművelés. A vetés-előtti talajművelés az alapvető fontosságú műveletek közé tartozik, ami lehetővé teszi az évelő gyomnövények szabályozását. A tarló feltörésével elpusztítjuk a már kihajtott soklevelű rozettákat és elősegítjük az új rügyek kihajtását és új soklevelű rozetták képződését. Tárcsás talajlazító gép (kultivátor) használata nem ajánlott a tarló feltöréséhez, mert bebizonyosodott, hogy így hozzájárulunk az acat szaporodásához. Az ezt követő mélyszántás jelentősen visszaszorítja az acatot. A gyökérzet kiszáradás és fagyása télen szintén jelentős.

Vetésforgó: Mélygyökerű, évelő takarmánynövények beiktatása a vetésforgóba jelentős szerepet játszik az acat elleni védekezésben. Gyakori kaszálás a megfelelő körülmények között elnyomhatja az acatot. Két év alatt hat kaszálás az ajánlott. A harmadik évben az évelő takarmánynövény általában nem elég sűrű, és a gyomot elnyomó képessége megszűnik. A kaszálás nem okozhatja a talaj tömörödését, ezért száraz időben kell végezni. Különben akár elő is segíthetjük az acat terjedését, ahelyett, hogy elnyomnánk. Takarmánytermesztésben a öztes növények ültetése is hozzájárul az acat elnyomásához. Téli és tavasz keverékek kombinációja megfelelő módszer. A kettős talajművelés szabályozza az acat növekedését. Az alávetés nem megfelelő módszer a szabályozásban. Tavasszal az acat generatív fejlődését a mechanikai talajművelés félbeszakítja, és a vegetatív fejlődést segíti elő.

Betakarítás technológiája: Kisebb területen, vagy egy helyen összpontosuló előfordulás esetén megfelelő módszer a növények, vagy legalább a virágzat eltávolítása, mielőtt a kaszat beérik. Ha egy ültetvény túlságosan gyomos acattal, ajánlatos a kombájnnal történő betakarítást úgy beállítani, hogy a fészkes virágzat és a kaszat részei a betakarított mag között maradjanak, és ne hulljanak le a földre. Az ilyen eljárás a rá következő tisztítást nehezebbé teszi ugyan, de a gyom maggal történő terjedését ezáltal jelentősen visszafogjuk.

A védekezés közvetlen módszerei:
1. Kapásnövények esetében mechanikai szabályozás. A vegetációs időszak alatt a mezei acat szabályozható a sorok közötti talajműveléssel. Még ha ez az eljárás hozzá is járul az acat vegetatív reprodukciójához, a gyökérzetet gyengíti, a soklevelű rozetták gyakori eltávolítása révén. Az alábbi módon történik az eljárás: először a soklevelű rozetták kihajtása után végezzük a talajművelést (mélység: 0.1 m), a második talajművelésre az újranövés után kb.10 nappal kerül sor. Újabb talajművelést végzünk 21-28 nap múlva, hogy a talaj feletti résznek ne legyen elég ideje tápanyagokat elraktározni. Ez persze csak addig végezhető, amíg a kapásnövények állománya traktorral járható. Mivel az acat gyakorta szigetszerűen helyezkedik el, esetleg kézi kapálás is beiktatható, révén az elhelyezkedés miatti nem teljes területre kiterjedő, ú.n. vadászó gyomirtásnak. Hibridkukorica termesztés esetén a nagy kézi munkaerő igényt amúgy is ki kell elégíteni, ezért az idegenelések során az acat kikapálása is folyamatosan történhet.

2. Az acat szabályozása gabonafélékben. A gabonafélékben az acat elleni első beavatkozásra a fülképződés idején van lehetőség. A talaj lazítása nem megfelelő módszer, különösen azokon a helyeken, ahol az acat összpontosul. Az acat közvetlenül a virágzás előtt a legérzékenyebb a mechanikai talajművelésre. A növény virágzó részeinek eltávolítása szükséges közvetlenül a virágzás előtt, de legkésőbb 9-10 napon belül utána. A gabona betakarítása után a tarló feltörése következik, majd az acat 5-10 cm magas újranövése után ismételt talajművelés következik, mélyebben, mint az előző. Ezt a mélyszántás követi. A kiforgatott vegetatív szervek kiszáradnak és megfagynak a tél folyamán. A kalászos gabonákban mindamellett a vegyszeres gyomirtás is nagyon jó hatásfokkal pusztítja az acatot. A hormonbázisú, vagy szulfonilurea hatóanyagú gyomirtószerek elterjedt használata ezt a gyomot hatékonyan visszaszorítja.
A bemutatott eljárás alternatívája lehet tarló köztes növények ültetése, vagy téli és tavaszi takarmánykeverékek alkalmazása. Persze a tarlón a totális hatású herbicidek is bevethetők, ha a gyors, de nem természetbarát gyomirtási módszerek mellett döntenénk.
A mezei acat elleni első beavatkozás kezdetben a túlnövekedését befolyásolja, ezért ezt újabb műveletnek kell követnie.

3. A mezei acat elleni vegyszeres gyomirtás a kukorica esetében nem komplikált. A maszlag ellen ajánlott összes hormonbázisú és szulfonilurea típusú herbicid eredményesen használható. A tőlevélrózsás alak esetében csak évek alatt pusztul ki az állomány, de már a kezelés évében sem virágzik és hoz magot. Tarlókezelésre a glifozát hatóanyagú Glialka 480, vagy a glufozinát hatóanyagú Finale 14 SL ajánlható. A tarlókezelést lehetőség szerint ősszel célszerű alkalmazni, amikor a gyökérzet irányába nagyon intenzív a tápanyagok áramlása. Ez a készítmények hatékonyságát nagyon látványosan megnöveli.