Kórokozó:
Macrophomina phaseolina
Ez a kórokozó teljességgel közönséges talajlakó gomba az Európai Unió
melegebb éghajlatú területein éppúgy, mint világszerte. Bár szélsőségesen
polifág kórokozó, hazai körülményeink között csak nagy ritkán okoz számottevő
mértékű kárt, szártő és szárkorhadást.
Gazdanövény:
Ez a talajlakó gomba szélsőségesen polifág. Mindenekelőtt a kétszikű
kultúrákat károsítja, napraforgóban, káposztarepcében nagy károkat szokott
okozni, de a görögdinnyét, babot is gyakorta károsítja. Különböző gyomnövényeken,
pl. parlagfüvön is előfordul. Azonban az egyszikű növényeket sem veti
meg, bár azokon ritkábban jelenik meg. A kukoricán szórványosan fordul
elő, ritkán a fenyércirkot is megbetegíti.
A betegség előfordulása,
fontossága:
Ez a talajlakó parazita gomba az EU minden tagországában jelen van,
bár a melegebb vidékeken sokkalta gyakoribb, mivel eléggé melegkedvelő.
Európa déli, keleti és középső részein ezért sokkal nagyobb jelentőségű,
mint pl. az északi államokban. A kukoricát leginkább a hőség által stresszelt
állapotában támadja meg. Ilyen esetekben, ha a talaj erősen fertőzött
a kórokozóval és a termesztett fajta, hibrid is fogékony a kórokozóra,
olyan szártő korhadást idézhet elő, amely eléggé durva, gyors kidőlést
és ezáltal jelentős terméscsökkenést eredményez
Tünetek, összetéveszthető
betegségek, elváltozások:
A kórokozó támadása következtében a kukorica szártöve eltörik, a növény
hervad, szárad. A törés helyén a szár belső szövetei hamuszürke színűsk
a kórokozó rendkívül apró, szabad szemmel csak alig látható mikroszkleróciumaitól,
amelyek rendkívül nagy számban képződnek az elpusztított növényi szövetekben.
A kórokozó nem képez szemmel látható micéliumbevonatot sem a szár belsejében,
sem pedig kívül a szár felületén.
Bár a makrofominás, vagy más néven hamuszürke szárkorhadást gyakran
összetévesztik a fuzáriumos szártőkorhadással, egymástól viszonylag
könnyen elkülöníthető a két betegség. A fuzáriumos betegség ritkán okoz
olyan durva törést, mint a makrofomina, fehéres, rózsaszínes micélium
kiverődés és sporuláció észlelhető a szárcsonkoknál nedves időben és
sohasem képez mikroszkleróciumokat, amelytől a megtámadott szár bélszövete
szürke színű lehetne.
A kukorica esetében a kórokozónak messze nincs akkora növénykórtani
jelentősége, mint pl. a napraforgó, őszi káposztarepce termesztése során.
A termesztett fajták, hibridek általában nem fogékonyak a betegség iránt,
bár az EU listán szereplő hibridek közt néhány szélsőségesen fogékony
is található. Mivel hazánkban ez a kórokozó közönséges, az EU listákon
levő fajták honosítási vizsgálata során ezek a problémák ha máshol nem,
hát a terméseredményben megmutatkoznak, így a szélsőségesen fogékony
hibridek a Nemzeti Fajtalistára már nem kerülhetnek fel. Ennek hiányában
ajánlati fajtalistára sem tehetők.
A kórokozó életmódja:
A kórokozó gomba mikroszkleróciumai telelnek át a talajban, avagy a
tarlómaradványokban. A mikroszkleróciumokból fejlődő micélium fertőzi
meg aktívan a gyökérzetet és a szár tövét. A legyengült állapot kedvez
a kórokozónak, de sebzésre nincs szüksége. A kórokozó a sejtközötti
járatokban halad tovább, megbetegíti, elkorhasztja a szár alsó néhány
internódiumát, tönkreteszi a bélszövete, korai kényszerérést, kidőlést,
terméscsökkenést okozva. A kórokozó a nyár folyamán a már elpusztított
szövetekben képezi mikroszkleróciumait. A kórokozó a talajban mikroszkleróciumként
több évig is életképes marad gazdanövény hiányában is.
Védekezés:
A betegség ellen a rezisztens fajták, hibridek alkalmazása a legegyszerűbb
védekezési módszer. A fajták, hibridek rezisztenciális tulajdonságairól
az EU tagállamokban ( sajnos nem mindenütt ) a Leíró Fajtajegyzékből
lehet információt szerezni.
A kukorica növény stresszelt állapotban sokkalta fogékonyabb erre a
kórokozóra, mint egyébként. A különböző stress tényezők ( aszály, kiegyensúlyozatlan
növénytáplálás, levegőtlen talaj ) ellen ható agrotechnikai beavatkozások
( megfelelő állománysűrűség, jó növéntáplálás, talajművelés, ) mind
csökkentik a kórokozó kártételét
A vegyszeres növényvédelem (csávázás, állománykezelés) teljességgel
hatástalan ez ellen a talajgomba ellen. Bárminemű kezelés foganatosítása
csak időveszteség és pénz kidobás.
Amennyiben ismertek egy adott gazdálkodó esetében a legfertőzöttebb
földterületek, a gazdanövényeket ne ott termesszük. Több éven át folytatva
ezt a gyakorlatot a talaj fertőző anyag készlete jelentékenyen csökkenthető.