Kórokozó: Ustilago maydis
Ez az a kukorica betegség, amelyet szinte mindenki ismer, amely a legszembetűnőbb tüneteket produkálja a kukoricán. Teljesen közönséges betegség, ritkán teljes termésveszteséget is okozhat, de nem karantén betegség.

Gazdanövény: Csak a kukorica

A betegség előfordulása, fontossága:
Ez a roppant közönséges kukorica betegség világszerte mindenütt előfordul, amerre kukoricát termesztenek. Képes kipusztítani a teljes növényt, teljes terméskiesést okozni, kisebb - nagyobb kártételével minden évben számolni kell. Kedveli a meleg, csapadékos körülményeket, mindazon által még a messzi északi vidékeken is jelen van.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:

A kórokozó a növény minden zöld, föld feletti részét megfertőzi. A megtámadott növényi részek tumorszerűen deformálódnak, felszínüket vékony, ezüstös hártya borítja. Az üszögös tumor belsejét sötétbarna üszögspórák tömege tölti ki. Később a membrán átszakad, a spórák kiszóródnak a szabadba. A kórokozó kimondott sebparazita, emiatt a legsérülékenyebb ( homokverés, hőtágulási mikrosérülések ) részeken, mint pl. a cső vége gyakorta jelentkezik.
A betegség gyakorta jelentkezik Európában, ahol vele összetéveszthető betegség alig van. A másik üszögfaj, a rostosüszög ( Sorosporium holci-sorghi ) ugyanis meglehetősen ritka.

A kórokozó életmódja:
A kórokozó üszögspóraként telel át a talajban, avagy a vetőmagon. A spórák könnyebbek a víznél. Csapadék után ezért felúsznak a tócsák felszínére, majd csírázni kezdenek. A legelső folyamathoz cseppfolyós víz, utána pedig meleg szükséges. A csírázás során kialakuló micéliumok egyesüléséből már fertőzőképes, dikariotikus micélium alakul ki. Ezekből alakulnak ki a fertőzést ténylegesen véghezvivő sarjsejtek, sporídiumok. Ezek fertőzik meg a kukorica növényt. A fertőzéshez ismét cseppfolyós vízre van szükség, valamint sebekre, sérülésekre. Ez a jellegzetes váltakozása a nedves és meleg periódusoknak nagyon fontos a kórokozó számára. A kórokozó által igényelt sebek lehetnek egészen mikroszkopikus méretűek is ( homokverés, hőségsebek,… ). A golyvásüszög obligát parazita, csak élő növényen képes fennmaradni. A fertőzés után pár napon belül a gomba üszögspórák tömegét kezdi el fejleszteni. Ez a ciklus egy vegetáció során sokszor ismétlődhet.

Védekezés:
A golyvásüszög egyike a legveszedelmesebb kukorica betegségeknek. Ezáltal a rezisztencia nemesítésnek is nagy hagyományai vannak, bár teljességgel rezisztens fajta nincs ez ellen a betegség ellen. Ugyanakkor se szeri se száma a többé kevésbé jó rezisztenciával rendelkező fajtáknak, hibrideknek, melyek az EU területén már régóta termesztésben vannak. A golyvásüszög elleni rezisztencia minden esetben a Leíró Fajtajegyzékben, illetve egyes EU tagállamokban az Ajánlati Fajtalistán fel van tüntetve.
A vetésváltásos kukoricatermesztés mindenképpen előnyösebb, mint a monokultúra, mivel kisebb a fertőző anyag mennyisége, ugyanakkor önmagában nem csökkenti számottevően a fertőzöttség mértékét.
A jó talajművelés és melioráció szintén hatásos lehet. A homokverés megakadályozása nagy biztonsággal csökkenti a sebzések mennyiségét, ezáltal pedig a fertőzés mértékét is.
A fiatal csíranövénykék 2 - 3 leveles korig a fuzáriumos szártőkorhadás ellen is ajánlott csávázószerekkel eredményesen megvédhetők a betegséggel szemben. Ez azért is fontos, mert az ilyen korai fertőzés biztosan elpusztítja a fiatal növényt még termésképzés előtt.

Nagyon fontos: permetező szerekkel lehetetlen a golyvásüszög ellen védekezni!