Tápnövény:
Hazánkban eredetileg a kender és más dudvádsszárú gyomnövény kártevője,
de amióta a kukoricát Magyarországon termesztik, azóta elsősorban a
kukoricát károsítja.
Előfordulása
és jelentősége:
A kukoricamoly az Európai Unió minden régiójában jelen van, de az északi
területeken meglehetősen ritka. A déli régiókban sokkalta gyakoribb,
ott több nemzedéke is van évente. Kártétele következtében eltörik, kidől
a szár, de közvetett kártétele a termésre is jelentős.
A szemes és a csemege kukoricát is károsítja, ez utóbbiban a hernyó
jelenléte a torzsában minőségi kárként jelenik meg.
Tünetek:
A
károsodott szár a szárcsomóknál eltörik, a törés helyén kis űrméretű
lyuk és rágcsálék észlelhető. A hernyó felülről lefelé halad a szár
belsejében, de a szárcsomó szöveteit nem képes átrágni. A címer a berágás
felett gyakran egészben letörik. A hernyó belerághat a csőbe is, de
csak a torzsát károsítja. A fiatal hernyók a petéből való kikelés után
kicsinylyukat rágnak a levélbe is, de egyébként a levélből nem táplálkoznak.
A kártevő leírása:
A
lepke kb. 1,5 cm szárnyfesztávolságú, drapp színű, gyengén repülő állat,
szárnyain sárgás szegéllyel, illetve mintázattal. A lepke nagyobb állományokban
csak kis körzetben mozog, migrál, tápnövény hiányában viszont kényszerűségből
nagyobb távolságokat is átrepül.
A peték szabad szemmel alig láthatók, fehérek. A hernyó barnászöld,
max. 2 cm hosszú, feje jellegzetesen lapos, a rágók előre állnak.
Életmód:
A kukoricamolynak hazánk déli megyéiben 2, másutt évi 1 nemzedéke fejlődik.
Kifejlett hernyó alakjában telel át a szártő belsejében. Május hónapban
bábozódik és június elejétől rajzik. A petéket a levelekre helyezi el
egyesével, lehetőleg a szár közelében.
A kikelő hernyók rövid ideig a levélből táplálkoznak, majd behatolnak
a szárba. Ott lefelé haladnak, őszre a legalsó 1. - 2. Szártagig jutnak.
Ekkor táplálkozásukat befelyezik és nyugalmi állapotba kerülnek. Ez
persze feltételes nyugalom, emiatt lehetséges, hogy nálunk a déli megyékben
kettő, de pl. Olaszország egyes részein három nemzedék is kifejlődhet.
Védekezés:
A kukoricamoly ellen legegyszerűbben a szárcsonkok, kukoricaszárak májusig
történő megsemmisítésével lehetne védekezni. Azért csak lehetne, mert
ezt az országban nem sokan tartják be, így évről évre számottevő mennyiségben
tele át a kártevő. Mindamellett a vad dudvásszárú gyomokon való áttelelés
sem lebecsülendő.
A fajták, hibridek között a kisebb szárszilárdsági hibákkal jellemezhető
hibridek termelése előnyös, ezeken a kártevő által okozott döntési kár
jóval kisebb.
A transzgénikus, ún. BT kukoricák nagyon hatásosak a kártevő ellen
a Bacillus thuringiensis varietas kurstaki megfelelő endotoxinját kódoló
gén beültetése miatt.
Használatuk azonban mind hazánkban, mind pedig az Európai Unió teljes
területén tilos, vagy csak kísérleti szinten engedélyezett.
A vegyszeres védekezés az amerikai kukoricabogár imágói ellen engedélyezett
szerekkel elvégezhető, de az időzítés s a gazdaságosság szempontjai
nagyon fontosak. Szexferomon csapdával figyelni kell az imágók rajzását,
a lárvakelést pedig a növényzet vizuális felvételezésével kell pontosítani.
Csak nagyon erős kártételnél éri meg a vegyszeres védelem, vagy csak
nagy értékű, általában csemege, esetleg hibridvetőmag előállító táblákon.