Gyomnövény neve: Tarackbúza (Elytrigia repens (L.)
Évelő, kalászos virágzatú fű, szélesen terjeszkedő, föld alatti, fehér gyökértörzsekkel (rizóma). Majdnem minden talajon megél, különösen a jobb minőségű, tápanyagban gazdag, tömör talajokban.

Biológiai jellemzők:

Évelő, egyszikű gyomnövény, életformája G1.
Csírázási időszak: folyamatosa egész éven át, nagyobb mélységtől 5 cm-ig.
Sziklevelek: kicsi, a széle felől felcsavarodott, a tövénél gyakran vöröses.
Levélzet: elérheti az 5 mm szélességet, gyakran valamennyire felcsavarodott, barázdált; a levél hüvelye sima és lágy, általában szőrtelen, a levél alján lévő fülecskék (auricle) karomszerűek; a levélhártya, vagy nyelvecske (ligula) nagyon rövid, satnya, finoman fogazott.
Növény: egyenes állású, sima, kerek, 20-100 cm, vagy ennél kicsit magasabb.
Virág: a virágzat karcsú kalászokból áll (füzér virágzat), 4-8 virágból álló kalászkák két sorba rendezve a túlfejlett inda széles oldalához kapcsolódnak, az üres pelyvák (gluma) és lemmák bajszosak.
Virágzási időszak: nyár, ritkán ősszel is.
Magok száma növényenként: 50 szem kalászonként.

Összefoglalás:
Az Elytrigia repens évelő, kalászos virágzatú fű, szélesen terjeszkedő, föld alatti, fehér gyökértörzsekkel (rizóma).

Előfordulás és jelentőség:

A közönséges tarackbúza mind megművelt, mind művelés alatt nem álló területeken előfordul, az egész világon, kivéve a legészakibb- és legdélibb vidékeket. A könnyű humuszos és homokos talajokat kedveli, de minden típusú talajon megél, kivéve a futóhomokot és a magas fekvésű, zsombékos területeket. Az Elytrigia repens a legtöbb szántóföldi és kertészeti növénynél előfordul, ez a szántóföldi növények egyik legártalmasabb gyomnövénye.

Védekezés:
A közönséges kúszótarack elleni védekezésben a megelőzés módszerei azt célozzák, hogy a magok ne szóródjanak szét, különösen a szántóföldön a magok érésének és hullatásának megelőzése révén, továbbá megakadályozva, hogy a magok, állati trágya, komposzt, stb. által terjedjenek.
A mag hullatásának megelőzése: a kúszótarack generatív szerveinek fejlődése gyakori az olyan vetésforgók esetében, amikor téli növényeket (pl. őszi árpát, őszi repcét, őszi búzát) termesztenek évelő takarmánynövényeket követően. A termesztési időszakok közti rövid időben, és sekély talajművelés esetén a kúszótarack magjai kicsírázhatnak a téli növények időszaka alatt. Ezért az ilyen vetésforgó nem megfelelő.
A mag szétszóródásának megelőzése: a kúszótarack terjedni tud fűmaggal, ami általában az előírások szerint tisztított. Néhány szerző tudomása szerint sok kúszótarack mag van a gabonaszemek között, mert a még nem érett, de életképes magok bezárva bent maradnak a kalászkákban, amelyek akkorák, mint a búza szem.

A kúszótarack elleni védekezés közvetlen módszerei:
Alapvető talajművelés és egyéb műveletek: A mélyszántás az alapvető tényezők egyike a kúszótarack terjedésének szabályozásában, mert a kúszótaracknak a barázda alján történő, mélyre való bedolgozása csökkenti az életképességét. Mindazonáltal egyszeri mélyszántással történő bedolgozás nem elegendő a hatásos szabályozáshoz, különösen, ha a terület nagyon gyomos. A mélyszántás hatásosabb, ha a kúszótarackot megelőző talajműveléssel (pl. a tarló feltörésével) már meggyengítettük, vagy az előző növény vagy köztes növény olyan sűrűn állt, hogy elnyomta azt. Három-szántásos rendszer az ajánlott, különösen gyökérnövények esetében. A gabona betakarítása után az alábbi eljárást alkalmazzuk: a tarló feltörése (pl. tárcsás boronával), két vertikális irányban. A mélysége legalább akkora legyen, mint amilyen mélyre a gyökérlábak (sztólók, vagy tarackok) a talajba hatolnak. A tárcsázás 50-80 cm-es darabokra vágja a gyökérlábakat. Amikor a talaj feletti hajtások az elvágott részekből újra nőnek (3-4 leveles fázis), a tarló feltörést meg kell ismételni. A többi kúszótarack újra növése után előhántós ekével mélyszántást végzünk. A szántás mélysége legalább 0.15 m-rel mélyebb legyen, mint a tarló feltörés mélysége volt. Az előhántós eke által a barázda aljára ejtett, élettelen gyökérlábak nem nőnek ki. A talajművelést sűrűn álló keverékkel való vetés egészítheti ki.
Tarló köztes növény alkalmazása: ez a módszer azon alapul, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk a tarló köztes növény csírázásához (pl. fehér mustár), aminek képesnek kell lennie a kúszótarack regeneratív gyökérlábaival versenyre kelni. A nagyon gyomos területeken az alábbi eljárással lehet a legjobb eredményeket elérni:
- mélyebb tarló feltörés és fellazítása annak a talajrétegnek, amelyben a tarackok nőnek,
- A tarackok összevágása éles tárcsás kultivátorral (a regenerációs képességük támogatása) és a fehér mustármagoknak a bedolgozása,
- Hengerlés.
Természetesen a gabonában, illetve a tarlón a legegyszerűbb a tarack elleni védekezés. Tarlón, különösen ősszel a totális herbicidek ( Glialka, Finale ) alkalmazása is gyors és látványos hatást eredményez.
Kukorica állományban ugyanakkor az előbb felsorolt módszerek csak korlátozottan alkalmazhatók. A mechanikai gyomirtás inkább csak szaporítja ezt a veszélyes gyomot és sokszor a kötött vetésváltás során nincs lehetőségünk az agrotechnikai módszerek bevetésére. Marad a vegyszeres védelem, amelyre a következő készítmények alkalmazhatók: