Kórokozók: Stenocarpelle
(Diplodia) maydis, Stenocarpelle (Diplodia) macrospora
Mindkét hiányos
fejlődésmenetű gomba rendkívül heves, kiterjedt szártőkorhadást okoz,
az Európai Unió teljes területén karantén kórokozóként ismertek.
Gazdanövény: Egyedül a kukorica
A betegség előfordulása,
fontossága:
A S. macrospora faj ritkább, melegkedvelőbb, a S. maydis gyakrabban
jelentkezik, komfortzónája tágabb, mint a másik fajé. A Stenocarpelle
maydis gombafaj jelenleg Európában a következő államokban van jelen:
Csehország, Ukrajna, Oroszország, Franciaország, Olaszország, valamint
Szlovákia. A Stenocarpella macrospora ugyanakkor csak Oroszországban,
Olaszországban, Ukrajnában és Romániában jelentkezett ez ideig.
A kórokozók Magyarországi fellépésére a közeli jövőben - még ha csak
igen szórványos mértékben is - számítani kell. Majd mindegyik szomszédos
államban jelen vannak és behurcolásuk a szigorú növényegészségügyi ellenőrzés
mellet sem lehetetlen.
Ezek a szártörést és teljes növénypusztulást okozó gombák rendkívüli
kártétel okozására is képesek, bár Európában jelentőségük szerencsére
nem olyan nagy. A "jó kukorica állományok" betegségei. Mindkét
faj karantén betegség, ennek minden jogi és hatósági, eljárási következményével
együtt.
Tünetek, összetéveszthető
betegségek, elváltozások:
Mindkét kórokozó gombafajnak azonos kártételi tünetei vannak, egymástól
kizárólag mikroszkópi vizsgálat alapján különíthetők el. A szártövön,
ritkábban a szár feljebb levő részein is kisebb - nagyobb foltok, léziók
észlelhetők, melyek halvány barna - gesztenyebarna színűek, éles sötét
szegéllyel. A levelek gyorsan leszáradnak, színük szürkészöld. A szár
internódiumai halvány barnák, a szár belső szerkezete rendkívül erőteljesen
szétesik, egyedül az edénnyaláb rendszer tűnik egészségesnek. A szárcsomóknál
apró fekete pontok jelennek meg, ezek a kórokozó ivartalan spóráit (
konídiumait ) tartalmazó, palack alakú, a növényi szövetből félig kiemelkedő
termőtestek ( piknídiumok ). A csövek szintén rothadnak,a rothadás minden
esetben a cső alapi részétől indul ki. A fertőzött, beteg csövek szürkésbarna
színűek, a csuhélevelek erősen rászáradnak a csőre. A szemek között
finom, fehér micélium bevonat észlelhető. Később a cső teljesen szétrothad,
már csak a csuhélevelek tartják össze.
A felsorolt tünetegyüttes nem fordul elő más kukorica betegségek esetén,
a diplodiás korhadást ezért annak ritka fellépése esetén is viszonylag
egyszerűen fel lehet ismerni.
A kórokozó életmódja:
A kórokozó gomba a talajban, illetve a tarlómaradványokban micélium,
avagy piknídium formájában telel át. Ugyanezen a módon képes a fertőzött
vetőmagban is az áttelelésre. A piknídiumos forma, amely tele van fertőzőképes
konídiumokkal a messze leggyakoribb áttelelési forma. A piknídiumok
meleg, rendkívül párás környezetben fejlődnek és nagy számban termelik
a konídiumokat. Ezek a szél, rovarok, vagy csapadék útján igen könnyen
terjednek. A konídiumok a növény minden zöld részét, így a szártövet,
szárat, leveleket, csöveket képesek megfertőzni, sőt ritkán még a gyökereket
is a csapadék által a talajba lemosódás után.
A fertőzés után a gamba növekedése során teljesen tönkre teszi a szárat,
de a csövekben is nagy kárt tehet. Ez nagyon jelentős terméscsökkenéshez
vezethet. A különböző környezeti stresszeknek kitett állományok, a laza
szöveti szerkezetű növények ( túlzott nitrogén trágyázás, túl sűrű állomány
) sokkalta fogékonyabbak. A nedves, csapadékos időjárás, a növényállományban
uralkodó pára a kórokozó számára ideális feltételeket teremt, amely
ezt rendkívül gyors terjedéssel és nagy kártételel hálálja meg.
Védekezés:
A diplodiás szárkorhadás ellen léteznek rezisztens fajták, hibridek,
így ezek használatával a legegyszerűbb és a legolcsóbb a betegség elleni
védekezés.
A kiegyensúlyozott, nem nitrogén-túlsúlyos növénytáplálás nagy jelentőségű.
A nitrogén dominancia elkerülése, elegendő kálium és kalcium juttatás
a növények számára a betegség súlyosságát, terjedési dinamikáját erőteljesen
lassítja.
A fémzárolt, államilag ellenőrzött vetőmag használata mindenképp kívánatos,
mivel ez az állam által szavatoltan mentes a kórokozóktól.
El kell kerülni a túl sűrű növényállományok kialakítását. Ez egyrészt
egy csapadékhiányos időszakban stresszhelyzetbe hozhatja a növényállományt,
másrészt a csapadékos időszakban a benne huzamosabb ideig megmaradó
pára miatt kiváló feltételeket teremthet a betegség terjedéséhez. Ezek
a kórokozó gombák mindennél jobban kedvelik a meleg, de nagyon párás
körülményeket, amelyek gyakran kialakulnak a túlságosan sűrű állományokban.
Kémiai növényvédelem ezek ellen a kórokozók ellen állományban nem lehetséges.
Egyedül a szisztémikus csávázószerek (Raxil, Baytan Universal, Maxim)
képesek megvédeni a fiatal csíranövényeket a kórokozó fertőzésétől.