Kórokozó: Különböző Fusarium fajok: Fusarium graminearum, Fusarium culmorum, Fusarium moniliforme
Fusarium semitectum, Valamint más, ritkább Fusarium fajok.
A szántóföldön maradó tarlómaradványok, az év során mgtermelt szerves anyag biológiai lebomlása teljességgel természetes folyamat. Ha ez nem, vagy csak jelentősen csökkentett mértékben következne be, mozogni sem lehetne a földeken a sok növényi maradványtól, nemhogy növénytermesztést folytatni.
Sok más egyéb talajlakó szervezet ( apró rovarok, ugróvillások, baktériumok, gombák, sugárgombák,…. ) mellett a Fusarium gombák is szá-mottevő, jelentős résztvevői a szervesanyagok biológiai lebontását végző életközösségnek a talajban. Szerencsétlen módon időnként ezek a Fusarium gombafajok megtámadhatják az egészséges, vagy annak tűnő kukorica növényeket, akár totális szártő pusztulást és jelentékeny terméscsökkenést okozva.

A betegség előfordulása, fontossága:
A szártőkorhadást okozó Fusarium fajok világszerte elterjedtek, jelen vannak mindenütt, amerre gabonaféléket, vagy kukoricát termesztenek. Ezek a szervezetek gyakorlatilag minden talajban jelen vannak, a jó mikrobiológiai talajélet fontos alkotó elemei. Mivel a Fusarium fajok a tenyészidő folyamán végig, minden talajban nagy számban vannak jelen, ezért a fertőzési nyomás e betegség esetében a teljes vegetációs időszakban meglehetősen nagy. A más betegségek, vagy abiotikus tényezők (aszály, hőség) által stresszelt növények sokkalta fogékonyabbak a betegségre, mint az egészségesek.
A megbetegített növények kidőlnek, ez számottevő terméskiesést idézhet elő. A korai, vegetativ növekedési fázisban bekövetkező megbetegedés ritkább, de sokkalta veszélyesebb, mivel teljesen kiirthatja a növényt. A nyárvégi, őszi fertőzés gyakori, közönséges folyamat, amely esetében az okozott termésveszteség nagymértékben függ a termesztésbe vont fajtától, hibridtől.
A Fusarium fajok híresek arról, hogy a melegvérűekre rendkívül mérgező mikotoxinokat termelnek. Az állati takarményozásra levágott kukoricában a Fusariumok tovább szaporodhatnak (helytelen silózási technológiák mellett) és mérgezést idézhetnek elő.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:

A korán, esetleg csíranövény korban bekövetkezett fertőzések gyakorta nagyon erős antociános vöröses lila elszíneződésben nyilvánulnak meg. Az elszíneződés eleinte a szártőre, később a szárcsomókra korlátozódik, a teljes növény elszíneződése viszonylag ritka. Későbbi, nyári - őszi fertőzések esetében a növény szalmasárga, fakó színű lesz.
A szár belső szerkezete teljesen szétesik, a bélszövet szinte eltűnik, később a teljes szár az edénnyalábok mentén párhuzamos hasábokra hasad szét, a növény eközben kidől.

Nedves, csapadékos időjárás esetén, főképp ősszel a szárcsomók alatt és felett egy pár, eleinte fehéres, később halvány rózsaszín színű penészkiverődés észlelhető, az ún. sporodochium gyűrű. Ez bőségesen termeli a gombák ivartalan spóráit, a konídiumokat.
Ez a sporodochium gyűrű a fuzáriumos szártő korhadás tipikus tünete. A gyűrű színe eléggé függ a károsító fusarium fajok összetételétől, fehér, halványrózsaszín, igen ritkán sötétebb piros.
Szártőkorhadást más patogén gomba fajok is előidézhetnek, de egyikük sem képez gyűrű alakú penészkiverődést a szárcsomók körül. Ezáltal a fuzáriumos szártő orhadás viszonylag egyszerűen és egyértelműen azonosítható

A kórokozó életmódja:
A szártő korhadásért felelős Fusarium gombák a talajban, vagy a szántóföldön maradó tarlómaradványokban telenek át micélium, a nagyon kedvezőtlen körülmények elviselésére alkalmas , vastag falú kitartó képlet, a klamidospóra, vagy ivaros termőtest ( peritécium ) alakjában. Klamidospórát és peritéciumot nem minden faj képes fejleszteni, bár e két kitartó képlet közül valamelyik minden Fusarium fajnál előfordul. . A kórokozók micélium alakjában a vetőmagban is áttelelhetnek, de ennek jelentősége a korszerű hibrid vetőmag előállítás folyamatában meglehetősen kicsi.
Éppen a növényi maradványokban való tömeges áttelelés miatt nagyon fontos a monokultúrás termesztés lehetséges elkerülése. A kórokozó Fusariumok a gyökereket, szártövet micélium formájában támadják meg, amelyhez a fellazult növényi szövet, illetve az esetleges sebzések nyújtják a legfontosabb fertőzési kapukat.
A Fusariumok teljesen felemésztik a kukorica szár belső szöveteit, a szár szinte üres lesz.
A növény fennmaradó szöveteiben, illetve részben azok felszínén képződnek a klamidospórák, javarészt akkor, amikor már fogytán számukra a parenchima szövet, a legkönnyebben hozzáférhető, lebontható táplálék. A konídiumok a szár külső felületén képződnek a sporodochiumokon, bár később a szár széthasadása után bármely megtámadott felületen is termelődhetnek.
Az ivaros spórákat ( aszkospórák ) tartalmazó termőtestek ( peritéciumok ) a szártövön képződnek. A kukoricát megbetegítő Fusarium fajok genetikai örökítő anyaga könnyen változik, részben az ivaros szaporodás, részben a micéliumok és a makrokonídiumok között időnként létrejövő anasztomózisok, időszakos összenövések miatt.
A kórokozó Fusarium fajok mindegyike több rasszra, törzsre, patotípusra, izolátumra oszlik, amelyek több tulajdonságban, így a szaporodás gyorsasága, konídiumtermelés, pigment termelés, mikotoxin termelés, stb. tekintetében nagymértékben különbözőek. Emiatt pl. egy rendkívül erősen sporuláló izolátum esetleg csak minimálisan károsíthatja a szárat, miközben pigment termelése esetleg szélsőségesen erős, míg mikotoxin termelése gyakorlatilag minimális.

Védekezés:
A fuzáriumos szártőkorhadás elleni genetikai védelem hagyományosan jól fejlett, a hibridek ez irányú tulajdonságait az állami elismerés során szigorúan ellenőrzik és az elismert fajták adatait a Leíró Fajtajegyzékben minden EU tagállamban közzéteszik. Jó szártőkorhadás ellenállóság hiányában a fajtajelölt nem kaphat állami elismerést, nem kerülhet sem nemzeti, sem ajánlati listára. Ha EU listán szerepel, elméletileg teresztésbe vonható ugyan, de a gyakorlat úgyis hamar kiszelektálja. A rezisztens fajták, hibridek termesztése a legegyszerűbb és a legolcsóbb védekezési módszer. További előnye az ilyen hibrideknek az, hogy tovább kint tarthatók a táblán, nem kell kapkodni a betakarítással és a természetes vízleadás nagyobb volumene miatt sokkalta kisebb, esetleg el is maradhat a szárítás költsége.
A monokultúrás termesztés lehetőség szerinti elkerülése rendkívül fontos. Ez a módszer számottevően csökkenti a fertőzési nyomást és ezáltal a fertőzés mértékét.
Az államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőmag használata fontos. Ezzel megakadályozható, hogy a kikelő kis növény már rögtön fertőzött legyen és idő előtt elpusztuljon.
A megfelelő talajművelés szintén igencsak jótékony hatású. A jól, mélyen leszántott, kellőképp felaprított növényi maradványok sokkal gyorsabban bomlanak, nem képződnek rajtuk konídiumok, a Fusarium fajok ezáltal csak micélium formájában telelhetnek át. Az ivartalan és ivaros spórák képződése a jól leszántott szármaradványokon nem következik be.

A növények stresszes állapotba kerülésének lehetséges elkerülése szintén segít a fertőzés mértékének csökkentésében. Az egészséges növények kisebb mértékben és később fertőződnek meg. A kiegyensúlyozott, nem túlzottan nitrogén domináns növénytáplálás, a megfelelő vízellátás, az ezt segítő talajművelés mind segítenek a fertőzés mértékének minél alacsonyabb szinten tartásában.
A kukorica fuzáriumos szártőkorhadása ellen állománykezeléssel lehetetlen védekezni.
A korai, esetleg már csíranövény korban bekövetkező, illetve a vetőmaggal átvitt fertőzések ellen a csávázószerekkel ugyanakkor eredményesen lehet védekezni. Európa jó néhány államában, így Magyarországon is a vetőmag csávázása törvény által előírt kötelezettség.

A felhasználható csávázószerek a következők: