A kukorica termesztése során a gyomnövények kártételének, illetve a gyomirtás hatékonyságának kiemelkedő jelentősége van. Ez a kultúra ugyanis nagyon érzékeny, főképp fiatal korában a gyomok károsítására, hiszen gyakran a kezeletlen gyomviszonyok miatt a teljes termés is elvész, illetve ki sem tud fejlődni. Lényegében a teljes tenyészidőszak folyamán nagy kártételi veszéllyel jár a gyomnövények nagytömegű jelenléte. A vetést megelőző talajmunkától amíg a kukorica lombozata nem árnyékolja be teljesen a talajt, a gyomnövények a kultúrnövény korlátozó hatásától nem fenyegetve, szabadon nőhetnek, fejlődhetnek.

A gyomirtásnak mindenképpen az adott táblára jellemző gyomnövény flórára kell alapulnia. Ellenkező esetben ugyanis bizonyos, nehezen irtható gyomok ellen esetleg hatástalan lehet a kezelés, vagy pedig olyan gyomok ellen is hatásos, drága készítményt vetünk be, amely szükségtelen a jelenlevő gyomok ellen, mert az a gyomfaj, amely ellen éppen használni szükséges, nincs is jelen a táblán. A céltalan, programszerű gyomirtás tehát rossz hatékonyságú, indokolatlanul drága, mindamellett feleslegesen terheli a környezetet növényvédő szerekkel.

A jó gyomirtási gyakorlat mindenesetre nem kizárólag a herbicidekre épül, nem nélkülözheti a mechanikai és agrotechnikai gyomirtási technikákat. A vegyszeres gyomirtás gyakran okoz nehezen kezelhető problémákat. A száraz, csapadékmentes tavaszokon ugyanis sok preemergens készítmény veszít hatékonyságából, mivel elegendő víz hiányában nem oldódnak fel. Száraz nyarakon a triazin típusú herbicidek talajban történő mikrobiális lebomlása a lecsökkent mikrobiális aktivitás miatt kisebb, emiatt káros mértékű szermaradékok halmozódhatnak fel a talajban, amely kényszerűségből kukorica monokultúrához is vezethet. Néhány szulfonil urea típusú herbicid rossz dozírozás, kijuttatási technika, vagy kissé kései alkalmazás esetén a növények visszafogott növekedését okozza, erőteljes liláspiros elszíneződés mellett.

A különböző, karbamát típusú gyomirtószerek a talajban megfelelő mértékű szervesanyag tartalmat igényelnek. Ennek hiányában a kultúrnövényen is jelentős levélszáradást okoznak. A jó gyomirtási gyakorlat ugyanakkor először a mechanikai és agrotechnikai módszerekkel él, csak azt kiegészítve használja a kultúrnövényre és a környezetre egyaránt veszélyes vegyszereket. Mivel egyes herbicidekre néhány hibrid túlzottan érzékeny lehet, ez ügyben a legcélszerűbb a termesztett hibrid tulajdonosától érdeklődni. Sokszor ezek az adatok nem teljesen publikusak, sem a fajtatulajdonos, sem a növényvédőszer gyártója nem közli őket direkte, mivel negatív tulajdonságként károsan hatnának a szer, avagy a fajta forgalmára. Direkt érdeklődésre azonban közlik az információt az esetleges herbicid érzékenységről ( pl. a lenacil hatóanyag esetében több ilyen is előfordul ), illetve annak elkerülésének lehetőségeiről.

Egynyári kétszikű gyomnövények, hacsak nem egyes gyomirtószerekkel szemben rezisztens rasszaikról, biotípusaikról van szó, viszonylag könnyen irtható ellenfelek a kukoricában. Azok a fajok, amelyek keményhéjúak, későn, vagy folyamatosan kelnek, veszélyesebbek.