A kukorica - lévén obligát egynyári növény - fejlődését egy vegetációs időszakban véghezviszi. Ennek eredményessége, illetve időtartama függ a környezeti tényezőktől, valamint a termesztett fajta tenyészidejétől. A fagy, illetve a szélsőségesen magas nyári hőmérséklet megállítja a növény fejlődését. Természetesen az elpusztult növény ( akár fagy, akár forróság, hősokk következtében ) fejlődése a kedvezőtlen időszak végén sem indul újra. A többi ( nem túl fagyos, illetve forró ) időszak többé - kevésbé alkalmas a kukorica termesztés szempontjából. A kukorica növény tenyészideje a termesztés szempontjából rendkívül jelentős mutató, amelyet minden hibrid, fajta esetében az ú.n. FAO számmal adnak meg (minden államban a fajtát állami elismerésben részesítő hatóság ). Hazánkban a szélsőségesen korai kokoricák ( ilyenek jelenleg nincsenek termesztésben) a FAO 100-as csoportba, a nagyon koraiak a 200, a koraiak a 300, középérésűek a 400, középkéseiek az 500-as csoportba tartoznak. Késői érésű, FAO 600-as, vagy még későbbi fajta Magyarországon sikerrel nem termeszthető.
A nagyon korai fajták biomasszája, termése is kisebb, de még a nagyobb szárazság előtt termést hozhatnak és a termés vízleadása zavartalanul végbe mehet. A magasabb FAO számú hibridek ( mivel sokkal több idő áll rendelkezésükre a fotoszintézishez és ezáltal közvetve a termés kialakításához ) termése magasabb, ugyanakkor a nyári aszály jobban sújtja őket és ősszel a szemek vízleadása is lassabb. Előfordulhat, hogy esetleg túl magas víztartalommal kerül a termés betakarításra és ilyenkor a magas szárítási költségek a teljes hasznot felemészthetik.

Csírázás:
Mivel a kukorica eléggé melegkedvelő növény, így a kielégítő fejlődéshez megfelelően magas hőmérsékletet igényel. Ezáltal a csírázáshoz is meleg talaj, minimum 10 °C szükséges.
Ez alatt a hőmérséklet alatt a csírázás folyamata rendkívül lassú, esetleg leáll, miközben a talajból a baktériumok és gombák könnyedén megtámadhatják a csírázó növénykezdeményt.
Természetesen a csírázáshoz bizonyos mennyiségű víz, azaz nedves talaj is szükséges. Európa számos részén, így Magyarországon is a víztartalom a kritikus pont a csírázás során. Április végén - május elején, amikor a talaj már kellően meleg, gyakorta már túl száraz is ahhoz, hogy a csírázás eredményesen megindulhasson. Ezt a vetés mélységének akár 12 - 14 cm mélységig, a nedvesebb talajrétegekig való megnövelésével lehet kivédeni. A vetés mélysége a minél egyenletesebb kelés érdekében nagyon kiegyenlített kell, hogy legyen. Olyan táblákon, ahol nem homogén a talaj, szárazabb foltok is előfordulnak, ott kissé mélyebbre célszerű vetni, hogy legalább a talaj víztartalma azonos legyen a kelő magok környezetében.
A kelésnek minél egyöntetűbbnek kell lennie. Az elhúzódó csírázás, a folyamatos, esetleg
(a csapadék függvényében) többlépcsős kelés komoly gyomirtási problémákat okozhat, ráadásul néhány kártevő számára sokkal tovább marad "fogyasztható állapotban" a kukorica állomány, mint egyenletes kelésnél és ez nagyobb kártételhez is vezethet. A növekedésükben gátolt, "ülve maradó" kis növények sokkalta tovább ki vannak téve különböző növénybetegségek (pl Fusarium), illetve kártevők (kukorica barkó, egyéb gyalog orrrmányosok )károsításának. A később kelő növényeket a korábban kikeltek elnyomják, azok termése bizonyosan kisebb lesz. A csírázás időszakában a fiatal kis növény javarészt a kukorica szem tartalék tápanyagait használja, emiatt a talaj tápanyagtartalma ekkor még kisebb súllyal bír. Később, 3-4 leveles állapot után már a gyökerek látják el a fejlődő növényt. A fiatal csíranövényeknek akár a levele, akár a gyökérzete sérül, azt egészen fiatal korban csak nagy nehézségek árán képes "kinőni", emiatt szinte biztosra vehető a fiatalkori kártételek következtében a terméscsökkenés.

Vegetatív növekedés:
Ez a fejlődési szakasz az első levél megjelenésétől egészen a címer, azaz a hímivarú virágzat megjelenéséig tart. A vegetatív növekedés a hibrid éréscsoportjától ( FAO szám ) függően viszonylag gyorsan lezajlik, jellemzően sok nitrogént és vizet használ fel. A növekedés megfelelő intenzitással csak melegben zajlik, túlságosan hűvös időjárás lelassítja, vagy leállítja a folyamatot. A növények gyakorta jól láthatóan jelzik ezt a problémát lilás, antociános elszíneződés formájában. A vízhiány szintén problémás lehet, kisebb növények és levelek fejlődnek ( ezt még később, a kedvezőtlen körülmények elmúltával kinőhetik a növények ), majd végül a levelek csővé sodródnak össze. Ez a "furulyázás " állapota, amely nagyon látványosan jelzi az aszályt. Eddig a pontig a növény képes kinőni a vízhiány okozta tüneteket, ezen túl már nem. A termés mindenképpen, kisebb, vagy nagyobb mértékben, de csökkenni fog. A kukorica növényen fejlődő levelek száma, akárcsak a csöveké fajtatulajdonság, genetikailag előre meghatározott. Ugyanakkor a levelek mérete döntően a külső, főképp a tápanyag és víz tényezőktől függ.
A kukoricának ahoz, hogy hatalmas szerves anyag termelő képességét realizálni tudja, nagyméretű fotoszintetizáló felületre van szüksége. Enélkül nem képes nagy termés létrehozására.

Minden olyan kártétel, élettani elváltozás, amely a zöld, fotoszintetizáló vegetatív felületet csökkenti, potenciális terméscsökkentő tényező. A növény a nagyobb mértékű levélfelület csökkenést a vegetációs udőszak első felében sarjhajtások képzésével próbálja meg ellensúlyozni, amely fokozott terméskieséshez vezethet. A vegetatív növekedés időtartama döntően a termesztett fajtától, illetve hibridtől függ. A nagyon korai, kis FAO számú kukorica hibridek hamarabb befejezik vegetatív fejlődésüket és hamarabb hoznak címert, illetve csövet, mint a késői hibridek ( a tenyészidő és a FAO szám megállapítása ugyanakkor a nővirágzás félidejéhez kötődik részben). A kukorica vegetatív felületét rengeteg kártevő, kórokozó károsíthatja. Ugyanakkor a vegyszeres védekezés ellenük csak ritkán gazdaságos. Sok kártevő, kórokozó esetében a termesztőknek meg kell békélniük egy adott kártételi szinttel, amelyet a jövedelmezőség érdekében még el kell viselniük.
Ebben a fejlődési szakaszban a hatékony gyomirtás nagyon fontos. A gyomnövények erős versenyhelyzetet teremtenek, elvonják a kukorica elől a tápanyagokat ( főképp a nitrogént ),
A vizet és esetleg túlnőve a kultúrnövényt még a napfényt is. Ebben a fejlődési szakaszban általában a gyomok okozzák a legnagyobb problémát és potenciálisan a legnagyobb termésveszteséget. Ebben az időszakban a gyomok által okozott kár olyan nagy is lehet, hogy a kultúrnövényt teljesen beborítva, leárnyékolva akár a teljes termés is elveszhet.

Címer virágzás:
A kukorica címere a növény hímivarú virágzata. Minden szár, még a kellően kifejlődött fattyúhajtásoké is fejleszt egy címert, amely a szár csúcsán helyezkedik el. A kukorica növény általában még a nagy szárazságok, aszályok idején is nevel címert, bár csövet ilyenkor alig.
A címerhányás időszakában a kukorica víz és tápanyag igénye magas, bár kisebb, mint a nővirágzatok ( csövek ) virág differenciálódása során. A hímvirágzat kifejlődése során a kukorica nitrogén igénye viszonylag kisebb, nagyobb mennyiségre van azonban szüksége foszforból, káliumból és nyomelemekből. A kukorica címere egy központi tengelyből és több oldalágból áll.
A címer színe, az oldalágak helyzete ( mereven elálló, vagy a központi tengelyhez simuló ), valamint alakja ( egyenes, vagy görbülő ) jól látható fajtajelleg. A kukorica szél porozta növény, így a címer fél kilométeres körzetében a pollen bármely kukorica növény bibeszálain képes megtapadni és a megtermékenyítést végrehajtani. Ez a távolság hibrid vetőmag termesztésnél nagyon fontos, betartását az OMMI vetőmagfelügyelői szigorúan ellenőrzik.
Mivel a kukorica növény címer virágzata szaporító szerv, ezért viszonylag gazdag tokoferolban ( E-vitamin ). Emiatt elég sok, tokoferolt kedvelő, illetve fejlődését ennek hiányában tökéletesen befejezni nem tudó állati kártevő ( amerikai kukoricabogár imágó, gyapottok bagolylepke hernyó ) szokta károsítani. Nagyon súlyos címerkártétel terméskiesést is okozhat a kevés pollen miatt kialakult termékenyülési problémák okozta " lyukas " csövek következtében. A címer mindamellett nem létfontosságú része az egész növénynek. A kukorica növény teljes értékű termést képes hozni címer nélkül, ha más növények címereiből hozzájuthat a szükséges pollenhez. Pollen nélkül viszont nincs termés.

Nővirágzás:
Termesztési szempontból a kukoricacső, azaz a növény nővirágzata a kukorica legfontosabb része. Ez adja a növény termését, amely nélkül nem érné meg a növény termelése. A cső kifejlődése a vegetatív növekedési szakasz utolsó negyedében kezdődik meg. A csövek lehetséges száma genetikailag meghatározott, fajtatulajdonság, de az, hogy valójában hány és milyen cső fejlődik ki, az a környezeti tényezők függvénye. A cső virágzása akkor kezdődik meg, amikor a bibeszálak, a " kukoricabajusz " megjelennek a cső végén, a csuhélevelek csúcsánál. A virágzás tulajdonképpen 3 - 7 napig tart, ezután a bibeszálak leszáradnak.
A kukorica bajuszának színe lehet halványzöld, sárgászöld, szalmasárga, rózsaszín, lilás színezetű, a termesztett fajtától függően. A cső virágzat kifejlődése és a virágzás folyamata a
növény leginkább víz és tápanyagigényes időszaka. Szélsőségesen rossz időjárási, vagy más környezeti hatások a csövek kifejlődését leállíthatják, a virágzást időelőtt befelyezhetik. Ez természetesen jelentékeny terméskieséssel jár.
A kukorica cső, de főképp a bibeszálak és a fiatal, még telítődés állapotában levő szemek nagyon gazdagok tokoferolban. Emiatt a tokoferolt igénylő állati kártevők rendszeresen károsítják a csövet, gyakorta számottevő kárt okozva.
A kukorica bajusza egyébként is a növény legérzékenyebb része. Pusztulása, károsodása állati kártevők, vagy más okok miatt bizonyosan termésveszteséget eredményez. A virágzás során a kukorica viszonylag sok vizet igényel. A leginkább vízigényes időszak ez a növény élete során. Ekkorra ugyan már a teljes gyökérzete kifejlődött, tehát nagy talajfelületről szerezheti be a szükséges vízmennyiséget, de ha az nem elegendő, jelentékeny termésveszteség alakulhat ki. Szélsőségesen magas nappali hőmérsékletek, illetve erős légköri aszály esetén a bibeszálak túlságosan gyorsan elszáradhatnak, "lyukas " csöveket és terméskiesést eredményezve.
A kukorica bajusz felszíne nagyon sérülékeny. Mechanikai sérülésekre, mint pl. a homokverés, illetve túlságosan erőteljes hőmérsékletváltozásokra egyaránt nagyon érzékeny. Az így kialakuló mikrosérülések igen gyakorta vezetnek erőteljes golyvásüszög fertőzéshez, mivel ez a kórokozó tipikus sebparazita. Úgyszintén nagyon gyakori a különböző sérülések Fusarium gombák, főképp a Fusarium moniliforme által történő másodlagos elfertőződései is.
A Fusarium moniliforme okozta fehér penész nagyon látványos, bár a gomba által termelt toxinok kevésbé veszélyesek. Más Fusarium fajok, mint pl. a Fusarium graminearum nem igényelnek sebeket, sérüléseket a fertőzéshez, mivel a bibeszálakat "klasszikus" paraziták módján, direkt megtámadják. Az így kialakuló vöröses penészbevonat a szemek között kevésbé látványos, de az ide tartozó gombák mikotoxinjai rendkívül mérgezőek.
A cső virágzása jól jelzi a termesztett hibrid tenyészidejét. A virágzás végén a kukorica tartalék tápanyagokat halmoz fel a szemekben. Ez a folyamat már kevésbé víz és tápanyagigényes.

Érés:
A kukorica növény a csövek virágzása után a szemeket telíti tartalék tápanyagokkal, közben lassan öregszik, nedvességtartalmából veszít. A szár szilárdságát, keménységét biztosító szilárdító szövetek kialakulása a szemek telítődése végén kezdődik és fajtától függően egy kemény, szilárd cső kialakulásához vezet a szárban. Ez segít a növénynek állva maradni egészen a betakarításig. A szemek telítődése és a szilárdító szövetek kialakulása , mivel általában az aszályos nyári hónapokra esik, nagymértékben a nyári időjárás függvénye.
Ha a nyár rendkívül forró, száraz, úgy a kukorica növény e folyamatok közepette elhal, kényszerérett, tehát nem teljesértékű termést hozva. Súlyos terméscsökkenés következhet be ilyenkor. Ezt a gyenge szárak, szárszilárdsági hibák következtében kidőlő tövek, illetve az ilyenkor sokkalta erősebben jelentkező fuzáriumos szártőkorhadás okozta dőlés csak tovább növeli. Kellően csapadékos, a kukorica számára jó feltételeket nyújtó nyári időjárás esetén a szemek telítődésének és a szilárdító szövetek kialakításának folyamata rendben lezajlik, a kukorica lassan, fokozatosan öregszik és veszti el víztartalmát.
A vízleadás folyamatos, dinamikája a fajtákra, hibridekre eléggé jellemző. A gyorsabb vízleadás mindenképpen előnyt jelent a szárítási költségek megspórolása folytán. Az átlagosnál jóval gyorsabb vízleadást egyes hibridek úgy érik el, hogy a csuhélevelek nem fedik teljesen végig a csövet. Ez olyan helyeken, ahol a madárkárra (vetési varjú, sirály, ) fokozottan lehet számítani, illetve a gyapottok bagolylepke gyakorta károsít meglehetősen kockázatos, nagy termésveszteséggel járhat.
Ebben az időszakban a kártevők és betegségek néha váratlan kártételeket is képesek okozni. A gyapottok bagolylepke hernyói egészen a szemek teljes keményedéséig képesek károsítani, melyet később csőpenészedés is követhet. Ha az ősz túlságosan nedves, a különböző Fusarium gombák terjedése rendkívül gyors lesz, ezáltal számottevő fuzáriumos szártőkorhadás léphet fel, amely a tövek kidőléséhez vezethet.
A minél alacsonyabb nedvességtartalom a legmegfelelőbb időpont a kukorica betakarítására, hogy minél kevesebbet kelljen szárítani. Ez ugyanis nagyon drága, jócskán megnöveli a termelési költségeket. Jól megválasztott hibriddel, jó őszi időjárás esetén a megfelelő időpontban betakarított kukoricának sokszor nincs is szüksége mesterséges szárításra. Vannak olyan esetek is, amikor a szemek vízleadása leáll, sőt visszanedvesedés következik be. Néhány nagyon korai, esetleg kényszerérett hibrid képes nedvességtartalmát növelni akkor, ha az ősz nagyon nedves. Ilyen esetekben a szártőkorhadás is nagyobb kártétellel jelentkezhet. A gyenge szárak kidőlése miatt a csövek leesnek a talajra, csökkentve ezzel a termést. Feleslegesen tehát a már beérett kukoricát ne hagyjuk lábon állni kint a szántóföldön.