Kórokozó: Cochliobolus (Helminthosporium) carbonum

Gazdanövény: kukorica, nagyon ritkán szemescirok

A betegség előfordulása, fontossága:
Ez a kórokozó gomba megtalálható Ausztriában, Franciaországban, Görögországban, Szerbia-Montenegro területén, Horvátországban, Romániában és sajnos Magyarországon is. Előfordulása mindenütt szórványos, nagy járványokat eddig még az Európában nem okozott. Mind az EPPO növényegészségügyi szervezet, mind az EU karantén kórokozóként tartja számon, bár az Európai Unió területén ez a betegség ritkán okoz jelentős termésveszteséget. Eléggé meleg és nedvességkedvelő gomba.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások::
A kórokozó a kukorica növény minden zöld, föld feletti részét megfertőzi. A címert nem támadja meg. A leveleken kisebb - nagyobb foltok, elhalások jelennek meg, melyek színe eléggé változatos, szalmaszíntől sötét csokoládé barnáig terjedhet. A foltok mérete, színe függ a kórokozó rasszaitól. Mind ez idáig 3 rassz ismeretes, ebből az EU területén az 1. és 2. jelűt írták le.
A kukorica szemek sötét barna micéliummal borítottak, mely gyakorta feketés színű is lehet. Erről kapta a betegség a nevét. A kukorica szemek a fertőzött csövön úgy néznek ki, mintha megégtek, elszenesedtek volna. Ez a kórokozó meghatározása során könnyen észlelhető, döntő jelentőségű bélyeg, amelynek segítségével a betegség egyértelműen azonosítható.
A levélfoltok általában nem nagyobbak 1 - 2 cm-nél, kerekdedek, így a helmintho-spóriumos közönséges levélfoltosság sokszor arasznyi, elnyújtott foltjaitól könnyedén megkülönböztethetőek. Nehéz ugyanakkor elválasztani a szintén karantén betegség helminthospóriumos levélszáradás okozta foltoktól.

A kórokozó életmódja:
A kórokozó gomba micélium formájában telel át a tarlómaradványokban a szántóföldön, valamint a fertőzött vetőmagban. Eza betegség általában nyár közepétől jelentkezik ( mag átvitel kivételével! ), mivel a kórokozó gomba magas ( 20 °C feletti ) hőmérséklete és magas relatív páratartalmat igényel. A gomba a fertőzött vetőmaggal, valamint nedves időjárás esetén konídiumokkal terjed.

Védekezés:
A rezisztens fajták, hibridek használata a legegyszerűbb védekezési módszer a kórokozó ellen, de sajnálatos módon az Európai Unióban viszonylag kevés adat van a fajták rezisztenciális tulajdonságairól. Az EU területén ennek a kórokozónak sokkalta kisebb a jelentősége, mint az USA kukorica termesztő államaiban, így sokszor nem is folyik ellene nemesítés.
A fémzárolt, államilag ellenőrzött vetőmag folyamatos használata hazai körülményeink között nagyon egyszerű és hatásos módszer a kórokozó ellen. Ez a vetőmag államilag garantáltan mentes a kórokozótól, így a mag által történő fertőzés kiküszöbölhető. Mivel az Eu területén ( kivéve néhány kellően meleg, nedves vidéket ) a konídiumos terjedés veszélye nem számottevő, így a hazai állományok nyári, konídiumos fertőzés útján történő megbetegedésének veszélye lényegében elhanyagolható.
Mivel a betegség kórokozója nagyon nedvesség és melegkedvelő, így a mélyfekvésű, párás, esetleg gyakorta vízborította területeken a kukoricatermesztés elkerülése jó megelőző védekezési lehetőség.
A vegyszeres növényvédelemnek alig van esélye ez ellen a kórokozó ellen. A fertőzött állományok lepermetezése nyáron technikai és permetlé fedettségi okok miatt szinte kivitelezhetetlen, mindamellett abszolút gazdaságtalan.
Mindamellett a maggal történő átvitel ellen alkalmazhott csávázás is gyakorlatilag hatástalannak tekinthető.