A kukorica a fűfélék ( Gramineae ) családjába tartozó, nagytermetű egyszikű növény. Széles körben termesztik világszerte, mint emberi táplálékot, állati takarmányt és élelmiszeripari nyersanyagot. Obligát egynyári növény, még trópusi körülmények között sem viselkedik évelőként. E nagytermetű, robusztus növekedésű gabonaféle őshazája Közép- és Dél Amerikában található, ahol még különböző ősi, helyi változatait is termesztik.
A kukorica növényélettani szempontból a C4 típusú növények közé sorolható. Ennek következtében szerves anyag termelő képessége rendkívül nagy. Hazánkban egyedül a cellulózgyártás céljából művelt nemes nyárak képesek hektáronként egy év alatt hasonló mértékű szerves anyag produkcióra. A C4 típusú növények jellemzően egységnyi szerves anyag előállításához kevesebb vizet használnak fel, mint a C3 típusúak, de ez a kukorica esetében csak részben igaz. Őshazájában a kukorica még félsivatagi körülmények között is megél, de az ottani ősi változatok nem is növelnek olyan nagy növényi szerves anyag tömeget, mint azok, amelyeket mi termesztünk. Az Európában termesztett kukoricák ( túlnyomó többségben hibridek ! ) emiatt vízigényes növényeknek számítanak. A kukorica nem képes áttelelni, a téli fagy elpusztítja. Melegigényes, legjobban a meleg, mérsékelten nedves körülmények között érzi jól magát. Tápanyag igénye nem kiemelkedő, de a modern fajták, illetve hibridek a genetikai potenciáljukban rögzült nagy termést csak intenzív tápanyagellátás mellett képesek realizálni.