Kártevő neve: Drótférgek ( Agriotes, Melanotus, Athous fajhoz tartozó pattanóbogarak lárvái )
Ezek a szélsőségesen polifág talajlakó kártevők az Európai Unió minden államában, régiójában jelen vannak, szinte minden kultúrában előfordulhatnak de szerencsére ritkán okoznak súlyos károkat. A kukoricára, mivel tág térállású, kapás növény, amely nem képes sarjadzással, bokrosodással pótolni az elpusztult egyedeket, nagyobb veszélyt jelent, mint pl. a kalászos gabona félékre.

Tápnövény:
A pattanóbogarak lárvái, a drótférgek teljességgel polifágok, néhány faj, így pl. az Athous fajok pantofágok ( növényevők, korhadékevők, esetleg ragadozók a környezeti lehetőségek függvényében. ). Egyes növényeket, amelyek szénhidrátokban gazdagabbak, nagy testűek, kiterjedt gyökérzetűek, mint pl. a kukorica, burgonya, az átlagosnál jobban kedvelnek.

Előfordulásuk és jelentőségük:
A pattanóbogarak lárvái Európa minden talajában előfordulnak, csak éppen az adott területeken más és más fajok fordulnak elő. Ez részben a helyi klíma, részben pedig a talaj által szabályozott. Hazánkban pl. a vetési pattanóbogár (Agriotes ustulatus) messze a leggyakoribb, de laza homokos talajokon a kurta pattanó (A. brevis), míg szikes területeken a sziki pattanó (A. medvedevi) váltja fel.
A pattanóbogár lárvák kissé fajtól függően ugyan, de előnyben részesítik a nedvesebb és több szerves anyagot tartalmazó talajokat.
A drótférgek kártétele általában eléggé szórványos, bár potenciálisan képesek akár egész táblák elpusztítására is. Ehhez persze nagy technológiai hibát kell elkövetni, pl. gyeptörésbe talajfertőtlenítés nélkül vetni. Mivel a kukorica tág térállású növény, a drótférgek által elpusztított fiatal növény termése teljes mértékben elvész, hiszen a szomszédos növények nem tudják a kiesést pótolni.
A drótférgek egész évben károsítják a növényt, mégis a kis növényekre sokkal veszélyesebbek. Egy kifejlett kukorica növény akár több lárvával is megbírkózhat, de egy csíranövényből egy drótféreg is annyir rághat ki, hogy a növény menthetetlenül elpusztul.
A drótférgek kártétele gyakran gyeptörés, évelő fű kultúra, vagy lucernatörés után következik be. Ezek a bolygatatlan, szervesanyagban gazdag, ún. "jó" talajok természetes állapotukban sok drótférget tartanak el, amelyek az eredeti vegetáció megsemmisülése után az átlagosnál sokkalta nagyobb egyedszámuk révén súlyos kártételeket okozhatnak.

Tünetek:
A növények lassabban növekednek, esetleg antociánosan elszíneződtek. Gyaktan meggörbültek, megdőltek, főleg szélviharok, esők után. A gyökerek rágottak, a szártőben esetleg járatok vannak felfelé.

A kártevő leírása:
A kifejlett pattanóbogarak 5 - 25 mm hosszú bogarak, melyek teste nagyon keskeny, hosszúkás. Az imágók jól repülnek. A kifejlett bogarak hátukra fordítva képesek testüket behajlítani, majd egy jól hallható kattanás kíséretében felpattanni. Ezzel az ugrással gyakran újra a talpukra esnek. Szárnyfedőik gyakorta barna, avagy fekete színűek, sok hosszanti, igen sekély barázdával.
A lárvák 3 - 30 mm hosszú, rézdrótra emlékeztető színű állatok, testük hengeres, nagyon hosszúkás. Fejük sötétbarna, lábaik kicsik.

Életmód:
A pattanóbogarak teljes életciklusa fajtól és a klímától is függően a kártevő fajok esetében 1 - 3 évig tart. Általában a lárvák, néha a kifejlett bogarak is a talajban telelnek át.
A kifejlett imágók ivari érési táplálkozás céljából szívesen keresik fel a mezőgazdasági táblák bolygatott gyomszegélyét és ott a gyakori ernyős- és fészkes virágzatú gyomok virágain táplálkoznak. A bogarak tojásaikat egyesével, folyamatosan helyezik el a nedves talajba.
A legfiatalabb lárvák majdnem kizárólag szaprofágok, azaz a talaj szerves anyagait fogyasztják. Későbbátállnak a növényi részek fogyasztására, kártételük is ebből adódik.
Száraz talajokon, olletve aszályos időkben a lárvák vízigényüket is a növényi gyökerekből pótolják, növelve ezzel a kártétel mértékét.

Védekezés:
A legegyszerűbben úgy lehet megelőzni a nagyon súlyos kártételek bekövetkezését, hogy elkerüljük a kukorica termesztését a gyeptörések, magfüvesek és évelő pillangósok feltörése után. Ilyen kultúrák után mindenképpen gabona vetése célszerű, nem pedig más, tág térállású növényé.
A hatékony gyomirtás nagyon fontos. A bolygatott gyomszegélyben előforduló nagytestű ernyősvirágzatú és fészkesvirágzatú gyomnövények vonzzák a bogarakat, alattuk pedig a szervesanyagban dús, nedves talaj kiváló élőhely a drótférgek számára. Persze nem csak vegyszeres védelemben kell gondolkodni, a precíz talajművelés a táblák szélén megszűnteti az évente bolygatott talajt, stabil gyomflóra alakul ki, amelyből eltűnnek ezek a nagytestű, pionír gyomok.
Egyes keresztesvirágú zöldtrágya növények, mint pl. az olajretek, fehér mustár, esetleg a takarmány káposzta, vagy barna mustár termesztése nagyon jó hatékonysággal irtja ki a talajból ezeket a károsítókat. A talajba forgatva ugyanis ezen növények maradványai ( főleg egyes glikozidok ) rendkívül mérgező cianid és cianát, izocianát gázokat is termelnek, amelyek kiirtják más káros talajlakó szervezetek mellett a drótférgeket is.
A kémiai védekezés egyes esetekben nélkülözhetetlen ezek ellen a károsítók ellen, főleg nagy fertőzési nyomás esetén, illetve, ha egyes technológiai hibákat valamilyen oknál fogva nem kerülhetünk el. A felhasználható talajfertőtlenítő és vetőmagcsávázó szerek az amerikai kukoricabogárnál alkalmazottakkal megegyeznek.