Kórokozó:
Exserohilum ( Helminthosporium ) turcicum
Ez a kórokozó bár
a leggyakoribb, mégis a legkisebb jelentőségű a kukoricának a Helminthosporium
rokonsági körbe tartozó betegségei közül. Általában az öntözött területek
kivételével csak ősszel jelentkezik számottevő mértékben, a termés kialakulása,
a szemek telítődése után, csak nagyon ritkán okoz számottevő terméskiesést,
bár levéltünetei nagyon szembetűnőek, látványosak.
Gazdanövény: Kukorica, szudánifű, fenyércirok, egyéb fűfélék
A betegség előfordulása,
fontossága:
A kórokozó gomba világszerte elterjedt a mérsékelt égövi területeken.
Az Európai Unió teljes területén jelen van, mindenütt, ahol csak kukoricát
termesztenek. Ez a kórokozó kedveli a mérsékelten meleg, párás, nedves
környezetet. Emiatt Dél-, Közép- és Kelet Európában csak ősszel tud
számottevő mértékben elterjedni a kukorica állományokban. Emiatt ez
a betegség nálunk nem tud számottevő kártételt okozni, hiszen megjelenése
a termésképzés után következik csak be. A csemege kukorica termesztés
során ugyanakkor nagyobb a kártétel veszélye és ez mennyiségi, illetve
minőségi kár is lehet.
Mivel a csemege kukoricát hazánkban csak öntözés mellett lehet biztonságosan
termeszteni, a kórokozó már nagyon korán kedvező környezeti feltételekkel
találkozhat és ezáltal rendkívül gyorsan elterjedhet az állományban.
A levelek, az asszimiláló felület csökkentése miatt kialakuló kisebb
csövek, kisebb termés a csuhélevelek károsodása miatt friss fogyasz-tásra
nehezebben értékesíthető. Ráadásul a csemege kukorica állományok sűrűbbek
is, amely a pára nappali megmaradásának, ezáltal pedig a kórokozónak
is nagyon kedvez.
A helminthospóriumos közönséges levélfoltosság nem karantén betegség.
Tünetek, összetéveszthető
betegségek, elváltozások:
A kórokozó a leveleken, beleértve a csuhéleveleket is nagy, akár araszos
nagyságú, kissé alaktalan, bár alapvetően hosszúkás, mandula alakú,
szalma színű foltokat okoz, amelyek később beszáradnak, majd a levél
teljes elhalásához vezethetnek. Ezek a kiterjedt foltok általában a
szemes kukorica termesztésben ősszel jelennek meg. Jellegzetesen nagy
foltjait ennek a kórokozónak nem a levél erei határolják. A foltok nagy
méretük miatt nem téveszthetők össze a többi helminthospóriumos foltossággal.
Az élettani száradás gyakorta okoz hasonló tüneteket, de az így kialakuló
foltok alakja abszolút szabálytalan és minden esetben a levél csúcsától
indul ki a száradás, amely a helminthospóriumos közönséges levélfoltosságra
egyáltalán nem jellemző.
A kórokozó életmódja:
A közönséges levélfoltosság kórokozója konídiumok alakjában telel át
a kukoricaföldön levő tarlómaradványokon. A vetőmaggal ez a kórokozó
nem terjed. A vegetációs időszak során a betegség konídiumok útján terjed.
A különböző gyomnövények, alternatív gazdanövények szerepe a betegség
áttelelésében és terjesztésében viszonylag csekély. A kukorica helminthospóriumos
közönséges levélfoltossága tipikus szél útján terjedő betegség.
Védekezés: A
betegség ellen a rezisztens fajták használata a legegyszerűbb védekezési
módszer. Nagyon sok rezisztens fajta létezik a csemege és a pattogatni
való kukoricák közt, de a szemes kukorica hibridek között is vannak
rezisztens hibridek.
Az egyes fajták, hibridek rezisztenciális tulajdonságairól minden EU
tagállamban a Leíró Fajtajegyzékből szerezhetnek információt a termesztők.
Mivel főképp a csemege kukoricára veszélyes ez a betegség, ezért ebben
a hasznosítási körben sokkalta gyakoribb a rezisztens fajták aránya,
mint pl. a szemes kukoricák között.
A fémzárolt, államilag ellenőrzött vetőmag használata nem véd ez ellen
a kórokozó ellen, mivel a betegség vetőmaggal nem terjed.
A túlzott nitrogén trágyázás, a túlzottan sűrű állományszerkezet, a
párás, mélyfekvésű helyek kerülése számottevően csökkenti a fertőzési
nyomást, mindenekelőtt a csemege kukorica termesztésben.