Címer:
A kukorica címere a növény hím ivarú szaporító szerve, virágzata. A növény száranként csak egy címert nevel, a szár csúcsán. A címer, szerkezetét tekintve egy fő, valamint számos m ellék ágból áll. Az ágakon helyezkednek el igen nagy számban, sorba rendezve a hím virágok. Minden virág három hosszúkás, csónak alakú portokot tartalmaz. A kukorica szélporozta növény, a pollen a portokokból hull ki szabadon és 400-500 méteres körzetben jó eséllyel képes megtermékenyíteni a nővirágzat bibéjét. Ez a távolság vetőmagtermesztésnél jelentős, ahol is az előírt izolációs távolságon belül semmilyen idegen fajtájú kukorica növény emiatt nem lehet. A kukorica címere - a fajtára, illetve hibridre jellemzően - a halvány szalmasárgától a vörösön át a sötét barnáig nagyon sok színárnyalatot felvehet, egyes esetekben lilás, antociános címerek is lehetnek. A címer szaporító szerv, ezért viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz tokoferolt (E vitamin). Néhány kártevő számára ez az anyag létfontosságú, nélküle mind a hím, mind a nőivarú egyedek sterilek lesznek. Az amerikai kukoricabogár imágói, illetve a gyapottok bagolylepke hernyói erőszeretettel károsítják a címert, de alkalmanként a vetésfehérítő bogarak is károsíthatják.

A kártevők tevékenységét a lerágott és a felső levelekre lehullott fiatal, még éretlen portokok jól mutatják. Súlyosabb címer kártétel, esetlegesen tömeges kopaszra rágás ( csak a címer ágak tengelyei maradnak épek ) alkalmával a kukorica növénynek termékenyülési problémái lesznek. Ez "lyukas" csövekben és kisebb termésben nyilvánul meg. A címeren, leginkább a fő ág végén gyakorta találni kisebb csövet, csőkezdeményt, amelyen akár teljesen egészséges, normális méretű szemek is lehetnek. A csőkezdemények jelenléte, a kialakulásukra való hajlam nagymértékben fajtatulajdonság, sohasem növénybetegség tünete.
Egyedül a hazánkban rendkívül ritka kukorica peronoszpóra, avagy más néven bolondfej betegség képes némiképp hasonló tüneteket produkálni, de a fertőzött címereken sohasem találni egészséges, vagy legalább arra hasonlító szemeket. Ez a genetikai "visszaütés" nem okoz termés veszteséget, vagy más, komolyabb problémát. A csőkezdemények túl kicsik ahhoz, hogy beszámítsanak a termésbe, vioszont gyakran fertőződnek meg golyvás üszöggel, vagy más, kisebb jelentőségű kórokozókkal (korompenész). Ez nem okoz hazai körülmények között növényegészségügyi problémát, veszély helyzetet. A címer virágzása megelőzi a nővirágzást, ugyanakkor hosszan tart, csak a nővirágzás vége után fejeződik be.

Csövek:
A kukoricacső a növény nővirágzata. Szerkezetét tekintve a torzsából és a rajta levő szemekből áll, amelyet a csuhélevelek ( fellevelek ) borítanak. A szemek lehetnek pattogatni valóak(pop), lófogúak(dent), kemények(flint), grízesek(flour), illetve édesek-szuperédesek(sweet) a szöveti szerkezet, beltartalom, illetve a külső alak szerint. Az európai kukorica termesztés (takarmány!) túlnyomórészt a lófogú hibrideket hasznosítja, de az egyes speciális hasznosítási irányok (csemege, pattogtatni való, gríz alapanyag,) más és más jellegű szemekkel rendelkező hibrideket kívánnak. Ezen speciális célokat kielégítő hibridek, fajták természetesen az állami elismerés során is saját standardokkal versenyeznek és külön kategóriánként, termesztési célonként kapnak elismerést. A módosított aminosav szerkezet
(Waxy hibridek), a magasabb olajtartalom, a grízkészítésre való alkalmasság az újabb hibridekben mint speciális tulajdonság speciális felhasználási célok kielégítésére jelenik meg, akár részben a termés mennyiség rovására is.
A kukorica csövet hosszúkás fellevelek, az ú.n. csuhélevelek burkolják be, általában teljesen. Újabb hibridek esetében gyakori, hogy a cső végét a csuhé már nem borítja, ennek következtében a szemek vízleadása egy nem túlságosan csapadékos ősz folyamán sokkalta gyorsabb, mint a hagyományos kukorica hibridek esetében. Máskor, a nagyon forró, aszályos nyár következtében szenved kárt a fellevelek fejlődése, a cső "kinől" a csuhélevelek alól, emiatt a csővég csupaszon marad. Ezekben az esetekben a szabadon álló csővég könnyű prédájává válik egyes rovaroknak (amerikai kukoricabogár imágó, gyapottok bagolylepke hernyó), illetve a madárkárnak. A kukorica szem csírája a szem csúcsán helyezkedik el, bent a torzsa mellett.
Mindegyik szemnek nagyon hosszú, fonál alakú bibeszála van, amelyik a cső csúcsán kiér a szabadba és készen áll a virágpor fogadására. Ez a kukorica "bajusz". A még aktív, megtermékenyítetlen szemek bibeszála nedves, ezáltal tud rajta a pollen megtapadni.
A bibeszálak pusztulása (általában rovar kártétel, pl. amerikai kukoricabogár imágó, illetve gyapottok bagolylepke lárva következtében) a csövek lyukasak, foghíjasak lesznek a hiányos termékenyülés következtében. Ez természetesen a kisebb termésben is megmutatkozik. A kukorics bibeszála nagyon érzékeny szerve a növénynek. Nagyon magas nyári hőmérsékletek olyan mikroszkopikus sérüléseket idézhetnek elő rajta, amely nagymértékben segíti a sebparazita golyvásüszög megtelepedését.

A kukorica bibeszála és a csővég gyakorta esik áldozatul különböző Fusarium gombafajok ( nagyon gyakran a szintén sebparazita Fusarium moniliforme ) támadásának. A bibeszálak még temékenyítetlen, aktív korukban nedves időjárás esetén közvetlenül ( tehát nem sebzés útján ) is megfertőződhetnek egyéb Fusarium fajokkal, gyakorta a sötét bíborvörös színanyagot és rendkívül mérgező gombatoxinokat termelő Fusarium gramonearum és Fusarium culmorum fajokkal.
A kukorica szemek a csövön sorokba rendeződve helyezkednek el. A sorok száma, valamint a cső alakja ( hengeres, vagy kúpos) fajtatulajdonság. A csövek száma (és persze a termés nagysága is) a fajtától (hibridtől ) és a környezeti tényezőktől egyaránt függ.