Kórokozó: Erwinia stewartii

Gazdanövény: Kukorica

A betegség előfordulása, fontossága:
A baktériumos csíkoltság kórokozója az Európai Unió teljes területén karantén listán van. A kórokozó baktérium tipikusan melegkedvelő. Ez a betegség könnyen okozhat igen súlyos, esetleg teljes termésveszteséget és növénypusztulást, főképp a csemege kukorica állományokban.
A baktériumos csíkoltság egyáltalán nemismeretlen Európában, jelen van Olaszország és Románia déli területein, Ukrajnában és Oroszországban is. A kórokozó baktérium a meleg, de kellően nedves körülmények között érzi otthon magát. A sivatagi, félsivatagi klímájú helyeken nem fordul elő a víz hiánya miatt. Mivel a csemege kukoricát gyakorta öntözéses körülmények között termesztik, amely biztosítja a kellő nedvességet, így a kórokozó fellépésére nagyobb valószínűséggel lehet számítani.
Az Európai Unióban a baktériumos csíkoltság fellépésének és kártételének reális veszélye van a déli államokban, illetve minden egyéb helyen karantén státusa miatt is. Több helyütt ugyanis előfordulhat minimális kártétel mellett, de a karantén listán való jelenléte miatt kötelezően előírt hatósági intézkedések éppúgy gazdasági kárt okozhatnak a termelőknek.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A kórokozó baktérium ideális körülmények között gyakran rendkívül gyors hervadást okoz a teljes növényi felületen. Néha csak a levelek hervadnak el elsőre, a teljes növény pusztulása nem sokkal később, pár napon belül következik be. A növény szártöve erősen korhad, keresztülvágva a szárat számos hosszúkás üreg fedezhető fel a szövetek között, melyek belső felülete csokoládébarna, esetleg feketésbarna színezetű, gyakorta nedves.
A levéltünetek, amelyről a kórokozó a nevét kapta, rendkívül jellegzetesek, hosszanti lefutású halovány, fehéres-sárgás, halványbarna színezetű csíkok, melyek alakja eléggé szabálytalan, szélük jellegzetesen hullámos. Később a levélen kialakult csíkok beszáradnak, de hullámos határvonaluk még ekkor is jól felismerhető. A baktériumos csíkoltság tünetei elméletileg összetéveszthetők a kukorica vírusos eredetű levélcsíkosságaival, de a vírusos csíkok soha sem száradnak be, szélük pedig nem hullámos. Élettani problémák, nyomelem hiányok szintén képesek csíkokat okozni a kukorica levelén, de ezek nagyon ritkán száradnak be és nem hullámos szegélyűek. A szár szövetei közt kialakuló, sötét belső felületű üregek jelenléte a legbiztosabb határozó bélyeg.
A kukorica szártövének korhadását nagyon sok kórokozó képes előidézni, de egyedül a baktériumos csíkoltság kórokozója képez ilyen jellegű, könnyen felismerhető üregeket a szártő szöveteiben. Természetesen a baktériumos csíkoltság okozta szártőkorhadás könnyen felülfertőződhet más, nekrotróf, vagy teljesen szaprofág kórokozókkal, talajgombákkal
( pl. különböző Fusarium fajok ), de ezek a késői fertőzések nem tüntetik el a biztos azonosítást lehetővé tevő tüneteket.

A kórokozó életmódja:
A kórokozó baktérium a fertőzött, áttelelő levélbolha imágók testében, valamint a fertőzött vetőmagban telel át. A vetőmaggal történő átvitel és terjedés a csemege kukorica termesztésben nagyobb jelentőséggel bír, mint a hagyományos áru kukorica termesztésben.
A kórokozó a növényben az edénnyalábok mentén nagyon gyorsan terjed, a magokat aktívan terjedve fertőzi meg. A baktérium vektorai a levélzeten károsító levélbolhák, illetve más levélbogarak. Az USA kukoricatermesztő övezetében a Chaetocnema pulicaria levél-bolha faj a legjelentősebb vektor. Az Európai Unió területén a rokon levélbolha fajok, a Chaetocnema aridula és a Phyllotreta vittula fajok a lehetséges vektorok. Mindemellett a különböző vetésfehérítő bogarak ( Oulema spp. ) is szerepelhetnek vektorként, bár jelentőségük kisebb, mivel általában csak a kalászos gabonák leszáradása után károsítják a kukoricát, főképp a csemegekukoricát. A vektor fajok mindegyike jól repül, így a kórokozót könnyedén nagyobb távolságokra képesek eljuttatni. A táplálkozásuk során a vektorok folyamatosan fertőzik a megtámadott tápnövényeket. Mind a vektorok, mind a kórokozó melegkedvelők.

Védekezés:
A baktériumos csíkoltság elleni genetikai védelem még nem teljes. Van sok rezisztens fajta ugyan, de jelentős részük csemege kukorica, mivel a kórokozó által okozott kártétel valószínűsége ebben a termesztési körben a legnagyobb. A legfontosabb és az EU területén leginkább elterjedt szemes kukorica hibridek általában fogékonyak erre a betegségre.
A kiegyensúlyozott, nem nitrogén domináns tápanyagellátás, A túlzott nitrogén és foszfor trágyázás elkerülése számottevően képes csökkenteni a kártételek mértékét.
A baktérium vektor rovarok elleni védekezés nagyon fontos. A baktériumok perzisztens módon terjednek, így az inszekticideknek általában bőségesen elegendő idejük van elpusztítani a vektor szervezetet, még a kórokozó átvitele előtt. A használható inszekticidek lényegében megegyeznek az amerikai kukoricabogár imágói ellen ajánlható készítményekkel.
Ez utóbbi szintén lehet vektor, bár a korábban említett rovarfajoknál sokkalta kisebb jelentőséggel.
Fontos időben előrejelezni a károsító vektorszervezetek rajzását, tömegszaporodását. A szélsőségesen hideg, "szibériai" tél rendszerint jelentősen gyéríti az áttelelő rovar népesség egyedszámát. A növényállomány folyamatos vizuális vizsgálata, a kártevő bogarak, illetve károsításuk minél gyorsabb észlelése ( nagyon keskeny, hosszúkás, csík alakú rágásnyomok a leveleken ) segíthetnek a védekezés optimális időpontjának kijelölésében.
Ha a kukoricaföld tágabb körzetében nincs, vagy csak kevés fűféle, egyszikű kultúra található, a vektor nyomás olyan kicsi is lehet, hogy nem szükséges védekezni. Ez persze függ az előző évi egyszikűekkel hasznosított területtől is.
A legbiztosabb védekezési módszer az államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőmag használata, mivel ez államilag garantáltan mentes a kórokozótól.