Kártevő neve: Amerikai kukoricabogár ( Diabrotica virgifera )
Ez a veszedelmes kártevő eléggé új faj Európában. Az USA területén gyakori, kukoricakárosító bogár az 1990-es évek elején jelent meg Belgrás mellett a zimonyi repülőtéren ( Szerbia - Montenegro ). Ez idő óta folyamatosan terjed, rendkívül nagy területeket foglalt el Dél- és Közép- Európában, valamint szórványosan megjelent az Európai Unió távolabbi államaiban is.

Tápnövény:
Lárva: mindenekelőtt a kukorica, de igen ritkán más egyszikűek is
Bogár: minden virágzó gyom és haszonnövény, bár a kukoricát kedveli leginkább

A kártevő előfordulása, fontossága:
Ez az újonnan jött kártevő gyakorlatilag teljesen elözönlötte Szerbia - Montenegro, Magyarország, Horvátország, Románia azon területeit, amelyek nem magashegységi éghajlatúak. Terjedése folyamatos, aktívan kb. 50 - 60 kilóméternyit nyomul előre évente.
Passzív terjedése is figyelemre méltó. Így jutott át az Újvilágból Európába is,
( légi úton a szerbiai háborúk során érkezett segélyszállítmányokkal ) és jelenleg is gyakorta felbukkan az Európai Unió olyan területein is, amelyek rendkívül messze esnek az általa kolonizált területektől. Emiatt az Unió bármely területén ( talán a legészakibb, legfagyosabb régiók kivételével ) reálisan lehet számolni váratlan megjelenésével.
Az imágók által okozott kár a megjelenést követő 2 - 3 év múlva már jelentkezik, míg a lárvák okozta sokkalta súlyosabb kártétel csak 4 - 5 év múlva észlelhető.
A bogarak által okozott kár a bibeszálak, portokok megsemmisítése miatti termékenyülési problémákból fakadó terméscsökkenésben nyilvánul meg, amelyet a nyári lombkártétel még kissé súlyosbíthat is.
A lárvák okozta kártétel teljes földeket pusztíthat ki, ahol minden kukorica növény kidől, lefekszik a földre, mivel összes gyökerét szétrágták ennek a jövevény károsítónak a lárvái.

Tünetek:

A lárvák kártétele során a növény növekedése csökken, a talajból a megtámadott kukoricák általában kifordulnak, kidőlnek. Az egészen fiatal növények kipusztulnak.
A szártövön, gyökérkoszorún a gyökerek szinte hiányoznak, viszont helyükön berágások észlelhetők. A lárvák a gyökér belsejében haladva táplálkoznak, folyamatosan a szár felé nyomulnak.
A növények gyakorta antociános elszíneződéssel is jelzik a kártevő jelenlétét, de ez eléggé fajtajelleg. A gyengébben károsított növények egy erősebb szél, eső során miután megdőltek, szárukat ismét a függőleges irányba fordítják. Gyakorta képződnek ilyenkor új, akár többszörös támasztógyökér - koszorúk is. Az ilyen megdőlt, de elhajló szárú állapotot sok helyütt libanyak, vagy hattyúnyak névvel illetik.
A kifejlett bogarak a kukorica címerét és a bibeszálakat rágcsálják. Ennek oka az, hogy mindenképpen tokoferol tartalmú növényi szöveteket kell, hogy elfogyasszanak ivari érésükhöz, ezek viszont pont a növény szaporító szervei. A portokok, de főképp a bibeszálak rágásával nagyobb kártevő egyedsűrűség esetén termékenyülési gondok léphetnek fel, amelyek lyukas csövek formájában számottevő terméskiesést is okozhatnak.
A bogarak nagyon kedvelik a kukoricát, de annak hiányában mindenféle virágzó gyom és haszonnövényt is megtámadnak. Mivel a napraforgó is éppen a kukoricabogár érési táplálkozása idején virágzik, eléggé sokat szenved a kártételtől.
A kukoricabogár lárváinak kártétele esetleg összetéveszthető lehet a drótférgek által okozott kár tüneteivel, hiszen mindkettő képes kidönteni a növényeket. A drótféreg lárvák azonban inkább kívülről rágnak, ugyanakkor ha behatolnak a növénybe, akkor a szár aljába is feljuthatnak. Az amerikai kukoricabogár lárvái mindig a gyökér belsejében aknáznak, ugyanakkor a szár aljába sohasem hatolnak be. A drótférgek színe vöröses barna, rézdróthoz hasonló, míg a kukoricabogár lárvái fehéres-vajszínűek.
A kukoricabogár imágók károsítása a kukorica bibeszálain esetleg összetéveszthető a gyapottok bagolylepke hernyójának kártételével, hiszen mindkettő a kukorica magas tokoferol tartalmú bajúszán táplálkozik. A kukorica bogár imágók azonban, ha megzavarják őket, gyorsan elrepülnek, esetleg ( pl. ha hűvös az idő ) a csuhé levelek alá bújnak be. A gyapottok bagolylepke hernyók mindig a helyszínen vannak, bár rejtőzködhetnek. Ha más nem, ürülékük alapján könnyen felismerhetők.

A kártevő leírása:
A kártevő tojása szabad szemmel alig látható, víztiszta. A károsítást végző lárvák 3 - 15 mm hosszúak, csont, esetleg szalma színűek, hosszúkás testűek, sötétbarna fejtokkal. Az imágók 4 - 7 mm hosszú, hosszovális testű bogarak, nagyon hosszú csápokkal. Jól repülnek, főleg ha meleg van. A szárnyfedők hosszában csíkozottak, bár a frissen kelt egyedek és a hímek csíkozata ( sötét olajzöld - halványsárga ) sokkalta kevésbé szembetűnő, mint a nőstényeké.

A kártevő életmód:
Ez a kártevő hazánkban eléggé ritka módon, tojások alakjában telel át a talajban. A tojásokat a nőstények teljesen szabadon, mindenfajta védő burok nélkül, egyenként helyezik el a talajban.
A fiatal lárvák kelése május közepétől június végéig folyamatos. A lárvakelés akkor kezdődik, amikor már a talaj kellőképp meleg, 10 cmm mélyen legalább 10 Celsius fokos. A lárvakelés teljesen spontán megy végbe, a tápnövény gyökérváladéka nem szükséges hozzá.
A kikelt lárvák aktív mozgással keresik meg a kukorica gyökereit. Ennek hiányában általában elpusztulnak, bár rendkívül kis részarányban néhány egyszikű növényen, esetleg szójababon is képesek kifejlődni. A lárvák eleint rövid ideig kívülről rágcsálják a gyökereket,
Majd belülről aknáznak, a szár felé haladva. A lárvák ilyetén károsítása a kukorica teljes gyökérzetét megsemmisítheti.

Hazai viszonyaink között általában június közepétől július közepéig tart az az időszak, amikor a lárvák bábozódás céljából elhagyják a gyökereket és visszahúzódnak a talajba.
Körülbelül egy hét múlva, általában június utolsó napjaiban kezdődik meg a bogarak rajzása. Eleinte a hímek jönnek elő, a nőstények 5 - 7 nap késéssel követik őket.
A kukoricabogár imágók intenzív érési táplálkozást folytatnak a növény szaporító szervein, előbb a címeren, később a friss bibeszálakon. A felső leveleken levő lerágott, fiatal, még zöld, vagy sárgászöld portokok jelzik legelőször a rajzás kezdetét. A rajzást az ilyen helyi szignalizáció mellett szexferomon csapdával is jól nyomon lehet követni. A csapdákat gyakorta kell ellenőrizni, mert azok a z esetleges gyors kirajzás miatt gyorsan megtelhetnek.
Az amerikai kukoricabogár imágók érési táplálkozásuk során gyakorlatilag minden virágzó növényre veszélyt jelentenek. Megrágják a bimbókat, virágokat, sőt generatív szervek helyett avegetatív részek, így a levélzet károsításában is tevékenyen részt vesznek. Ez a levélkárosítás csökkenti a fotoszintetizáló zöld növényi felületet és közvetetten terméscsökkentő hatású.

Védekezés:
A kukoricabogár és lárvái ellen a genetikai védelem viszonylag jól megoldott, csak éppen nem használható. Nem rezisztens fajtákra gondolunk most, hanem a transzgénikus növényekre ( már több, nagy cégnek is van ún. BT kukorica hibridje ), amelyekbe a Bacillus thuringiensis varietas tenebrionis hatékony endotoxinjáért felelős gént beépítették. Ezen fajták termesztése nagyon hatékonyan visszaveti a kártevőt, de használatuk mind az Európai Unióban, mind pedig egy 2005 januárjában keltezett kormányrendelet szerint hazánkban is tilos.
A kártételek kialakulását legegyszerűbben és legolcsóbban megelőzés útján, a következetes vetésváltással, a monokultúra elkerülésével lehet védekezni. A bogarak ugyanis ott helyezik el tojásaikat, ahol az érési táplálkozásukat folytatták. Ez leggyakrabban kukorica föld, de szója és napraforgó is lehet ( ezek a kultúrák vannak általában a rajzás alatt virágzásban ).
Mindamellett a virágzó gyomokkal súlyosan fertőzött területek is veszélyeztetettek. Ugyanakkor, ha a kukoricát nem ilyen kultúrák után vetjük és a gyomirtásra is kellőképp odafigyelünk, a kártétel lényegében teljesen elkerülhető.
A kifejlett bogarak elleni permetezés szintén megoldás lehet. Gondot jelent ilyenkor az elhúzódó rajzás, illetve a kezelés minél pontosabb időzítése. Mindazok a rovarölőszerek, amelyek engedélyezettek a kukoricamoly ellen, jó hatékonyságúak a kukoricabogár ellen is, kivéve a granulált kiszerelésűeket.
A kártevő egyedszám folyamatos szignalizációja elengedhetetlen. A kukorica viszonylag "olcsó" kultúra, túl sok, felesleges állományvédelmet gazdaságilag nem bír el. Alkalmazni lehet a nagyon jó szexferomon csapdákat, illetve figyelni kell a növény állományt. A lerágott portokok, a károsodott bibeszálak jól jelzik a kártevő tevékenységét. Növényenként 2 - 4 bogár már kárt okozhat, e mennyiség felett a védekezés már szükségessé válhat.
Amennyiben a lárvakártételt nem lehet vetésváltással, más módszerrel elkerülni, vegyszeres védekezés szükséges. Ez azonban sohasem ad teljes eredményt, csak a kártétel mértékét csökkenti számottevően. A vetőmagon alkalmazott csávázószerek, illetve a különböző talajfertőtlenítő készítmények egyaránt hatásosak, de száraz tavasz esetén hatékonyságuk csökkent, esetleg teljesen hatástalanok, sőt mérgezési tüneteket is okozhatnak ilyenkor a csíranövényeken.

A felhasználható rovarölőszerek a következők: