Kártevő: Tetranychus urticae Koch

Tápnövény:
A kétfoltos takácsatka szélsőségesen polifág. Több, mint 200 különféle gazdanövényt támad meg: vadon élő növényeket, dísznövényeket, zöldségeket és gyümölcsöket. Az üvegházakban az uborkát, a paradicsomot, a rózsákat, a dinnyét, a krizantémot és a szegfűt támadja meg.

A kártevő előfordulása, fontossága:
A kártevő eredetileg Európában jelent meg, de az USA egész területén megtalálható üvegházakban, ahol túléli a telet, természetes képességét meghaladva, valamint a szubtrópusi régiókban. A takácsatka a leveleken, a száron és a termésen okoz kárt. A leveleken klorotikus foltok jelennek meg, majd torzulnak és végül elpusztulnak. A téli hónapokban elszíneződést okoz a terméseken, így azoknak romlik a minősége. A takácsatka komoly probléma lehet a tökfélék, főként a görögdinnye és a sárgadinnye esetében, száraz, meleg időjárássorán.

Tünetek:
A kétfoltos takácsatka úgy táplálkozik, hogy behatol a növényi szövetbe a szájszervével. Főként a levél fonáki részén található a kártevő. Amikor elszívja a nedvet, a levélkéregszövet beomlik, és apró klorotikus folt képződik minden táplálkozási helyen. A becslések szerint percenként 18-22 sejtet tesz tönkre. A folyamatos táplálkozás rovátkás, elszíntelenedett megjelenést eredményez. A levelek később elsárgulnak, szürkévé vagy bronzszínűvé válnak. A levelek teljes eltűnése is előfordulhat, ha nem védekezünk az atkák ellen. Kis mérete miatt a kétfoltos takácsatka nehezen vehető észre, amíg az indák károsodást szenvednek, a leveleiken pedig atkák százai találhatók.

A kétfoltos takácsatka nyomon követésének jó módszere, ha egy fehér géppapírt helyezünk a levelek alá, és enyhén megütögetjük a lombozatot. A kétfoltos takácsatka a papírra fog esni, így könnyebben meg lehet figyelni és be lehet azonosítani, mint a zöld lombleveleken.

A kártevő leírása:

A tojás félgömb alakú, követlenül a lerakás után áttetsző, ám közvetlenül kikelés előtt szalmaszínű vagy sárgászöld lesz. A hatlábú lárva színtelen, csupán a szemei kárminvörösek. Meg kell említeni, hogy két nimfafejlődési szakasz létezik, melyket nehéz megkülönböztetni. Mindkettő halványzöld, ovális és nyolclábú. A két sötét folt jól látható ebben a fejlődési szakaszban. A két sötétfolt jól látható a fejlődés ezen szakaszában. A kifejlett kártevőnek 8 lába van, alakja ovális, teste 0,4 mm hosszú. A nőstény sárgás vagy sötétzöld, kettő vagy négy folt van a hátán. A hím kisebb, mint a nőstény.

A kártevő életmódja:
A tojások finom selyemhálóhoz vannak tapadva. Körülbelül 3 nap alatt kelnek ki. A tojás lerakásától az egyed teljes kifejlődéséig eltelt idő a hőmérséklettől függ. Optimális körülmények között (kb. 26 °C) a Tetranychus urticae Koch 5-20 nap alatt befejezi fejlődését. Évente sok egymást átfedő generáció van. A kifejlett nőstény 2-4 hétig él. Élete során több száz tojás lerakására képes. A kártevő kedveli a meleg, száraz nyári és őszi időjárást, de az év során bármikor megjelenhet. Az áttelelő nőstények a talajon a törmelékben, vagy a cserjék, fák kérge alatt hibernálódnak.

Védekezés:
A takácsatka elleni védekezésben nagyon fontos szerepet játszanak a ragadozók, melyeket védeni kell, ahol csak lehetséges. Jó példa az Amblyseius, Metaseiulus és a Phytoseiulus, a katicabogár, a Stethorus, az Orius, a tripsz, a Leptothrips és a fátyolka lárvái, a Chrysopa. A műveléssel történő védekezés egyik formája a termőföld körülötti gyomok elpusztítása ősszel vagy kora tavasszal. Ez a gyakorlat csökkenti az áttelelő populációt. A tömeges megjelenést szintén csökkenti a tiszta sorközök biztosítása.