A gyomnövény neve: Szőrös (vörös gyökerű) disznóparéj Amaranthus retroflexus L.
Gyakori, közönséges, egynyári magról szaporodó gyomnövény, amelynek karógyökere van. Elsősorban humuszban gazdag, tápanyagban gazdag, és különösen nitrogénben gazdag, áteresztő (permeábilis) jellegű talajokat kedveli.

Biológiai jellemzők:

Egynyári, kétszikű gyomnövény, életformája T4.
Csírázási időszak: késői, tipikusan nyáron csírázó.
Sziklevelek: hosszúkásak, oválisak, 10-12 cm, alul általában vörös-foltosak.
Levélzet: tojásdad, hosszú nyéllel ellátott, kékeszöld, váltakozó levélállású, hegyes vég, és alul szintén vöröses.
Növény: 100 cm magasságot is elérheti, egyágú vagy elágazó, világoszöldtől a vörösesig, alul ritkás, fent sűrű levélzet, rövid, durva szőrök.
Virág: kicsi, alig észrevehető, a szár végén vagy a gally hegyén gomolyba (csembők) vagy zöldes, tömör kötegbe tömörül, a lepel (perianthium) tövisszerű, a virágzat tövises.
Virágzás időszaka: nyár, koraősz.
Magok száma növényenként: 1000-5000.

Összefoglalás:
Az Amaranthus retroflexus magjai szétszóródnak a növény körül, és a leesett magok között csak kevés a csírázásra képes. Kollektíven bújnak ki a következő évben, általában 1-2 cm mélységből. A magok életképessége viszonylag hosszú; 1-10 évig is életképesek maradnak a talajban, habár legtöbbjük az első három évben kimeríti a talaj mag-bankját.
Ami a gyomnövény elleni védekezést illeti, egy elsődleges feltétele van a sikeres védekezésnek, és ez a preventív és közvetlen módszerek használata. Nagyon fontos a magok hullatásának és szétszórásának megelőzése, magtól mentes trágya alkalmazása révén, emellett jó vetésforgót is be kell vezetni. A gyomlálás, a kézi kapálás, sarabolás és a köztes növények alkalmazása a leghatásosabb közvetlen módszerek. Ennek a veszélyes gyomnak a féken tartására a zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaságokban, nagyon fontos a talajban hosszantartó hatást eredményező gyomirtó szerek használata.

Előfordulás és jelentőség:
Az Amaranthus retroflexus Észak-Amerikából származó, nagyon veszélyes gyomnövény, mind a megművelt földeken, mind nem mezőgazdasági területeken. Erőteljesen virul száraz, humuszos és meleg talajokban. A szőrös disznóparéj jó reprodukciós képességű, komposzttal és az utak mentén is terjed. Főleg gyökérzöldség-növények, kukorica, cukorrépa esetében fordul elő, de mindenféle szántóföldi növény, gyümölcsösök és zöldségfélék sem mentesek tőle.

Védekezés:
A szőrös disznóparéj, mivel nagy méretű növény, elnyomhatja a paprikát, ezért igen veszélyes gyomnövény a paprika mellett. Ennek a gyomnövénynek a folyamatosan zajló kikelése valóban nagy problémát jelent. A legjobb agrotechnikai védekezés a súlyosan fertőzött területek elkerülése. Ha erre nincs lehetőség, mélyebb szántás is jó hatású lehet.
A talajban lévő nitrogén magas szintjének elkerülése is hatékony, mert a gyomnövény ilyenkor nem tud nagy méretűvé növekedni.
Fontos a sorok közti sáv folyamatos talajművelése a vegetációs időszak folyamán.
A kémiai védekezés nagyon fontos, mert a többi módszer egyedül, kémiai védekezés nélkül csak ritkán képes hatékony védelmet nyújtani ez ellen a gyomnövény ellen. Mivel a szőrös disznóparéjban nagyon gyorsan kifejlődik a gyomirtó szerek elleni rezisztencia, az alkalmazott gyomirtó szerek és az ültetett növények rotációját nagy körültekintéssel kell betartani. Paprikát leghamarabb négy év után szabad ugyanabba a földbe ültetni, és az egyébként hasznos nitroanilin gyomirtó szerek (Pendimethaline, Trifluraline hatóanyagú szerek) más termesztett növényeknél nem előnyösek.

A szőrös disznóparéj esetében hatásos gyomirtó szerek az alábbiak: