Kórokozó: Paradicsom bronzfotosság vírus (Tomato Spotted Wilt Virus ( TSWV))

Gazdanövények:
Ez a vírus öt kontinensen fordul elő, megfertőzi a paprikát, és egy sor más növényt.
A gazdanövények közé tartozik több mint 70 növénycsaládba sorolt több mint 550 faj (De Avila, 1992), úgyhogy nagy számban vannak a vírusra fogékony kultúrák.

A betegség előfordulása, fontossága:
A TSWV a gazdasági szempontból egyik legkártékonyabb vírus, széleskörű földrajzi elterjedtsége, gazdanövényeinek nagy száma és a fertőzött növényre kifejtett pusztító hatása miatt.
Európában a Frankliniella occidentalis (Nyugati virágtripsz) / TSWV problémát tartják a legjelentősebbnek a kertészeti kultúrák szempontjából. Teljes paprika-, paradicsom-, krizantém-, fejes saláta- és babkultúrákat pusztíthat ki. Európa déli részén a fertőzés mind szabadföldi-, mind melegházi körülmények között előfordul. Észak-Európában a fertőzés alapvetően melegházi kultúrákat támad meg.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:

A leveleken elhalásos (nekrotikus) gyűrűk, és erőteljes, geometrikus rajznak tűnő, kanyargós vonalak jelenhetnek meg, ezek a vonalak világos színűek vagy sárgák s zöld levélen. Néha a fiatal hajtás klorotikus vagy a csúcson jelentkező elhalása (nekrózis) is előfordulhat.

Klorotikus vagy nekrotikus foltok, gyűrű alakú minták vagy mozaikosság alakulhat ki a fertőzött növények érett termésén. Néha ezek a foltok koncentrikus gyűrűk alakjában jelennek meg, és a levél deformálódásával járnak együtt.

A foltos hervadás tüneteinek a paprikán való megjelenése és súlyossága nagy változatosságot mutat, az alábbiaktól függően:
- a fajta
- a környezeti feltételek, mint: fénymennyiség, páratartalom és hőmérséklet
- a növény fejlettsége a fertőzés bekövetkezésekor
- a vírus.

A kórokozó életmódja:
A TSWV-t alapvetően vírushordozók közvetítik. Laboratóriumi körülmények között a TSWV-t mechanikai úton is lehet közvetíteni, a növény nedvének mechanikai beoltása révén (Lacasa et al., 1994), de szabadföldi körülmények között nincs mechanikai úton történő közvetítés.
Számos Thysanoptera faj létezik, amelyek vírushordozók. Európai növénykultúrákban a Frankliniella occidentalis (Szaklektor megjegyzése: ezen felül a Thrips tabaci is) az elsődleges vírushordozó, amely a betegség terjesztésért felelőssé tehető (Reddy and Wightman, 1988).

A közvetítés módja körforgásban történő, számottevő időt igénybevevő (perzisztens) típusú. A vírus a lárvában szaporodik. A lárvaállapotban lévő tripsz úgy "kapja meg" a vírust, hogy fertőzött növényi szövetekkel táplálkozik. A vírusos részecskék a rovar emésztőrendszeréből annak más testüregeibe kerül. Egy idő után a vírusos részecskék a nyálmirigyben gyűlnek össze, ahol TSWV szaporodik . Amikor a lárvák ismét táplálkoznak, a vírusos részecskéket az új növényi szövetekbe fecskendezik. A kifejlett nőstényrovar, akkor sem tudja a vírust az utódainak közvetíteni, ha fertőzött. A kifejlett korban lévő rovaregyedek, amelyeket a fertőzött szövetből való táplálkozás megfertőz, nem tudják a vírust közvetíteni, mert az emésztőszervük közepén van egy gát, ami megakadályozza a vírusos részecskéket abban, hogy a nyálmirigybe kerüljenek.

Diagnózis és azonosítás:
A TSWV növényekben való kimutatására az alábbi technikák használatosak:
- mechanikai közvetítés, hogy kontrolnövényeket válasszanak ki
- elektronmikroszkóp
- szerológia: ELISA teszt.

Védekezés:
A növényi anyagok keveredésének elkerülése, a fertőzés terjedésének, és fertőzött növények egészséges kultúrákba való bekerülésének megelőzése céljából.
A vírushordozó elleni fizikai védekezés, kémiai kezelések és biológiai védekezés.
Olyan művelési munkálatok, amelyek csökkentik a betegség terjedését és kifejlődését.
Vírusmentes palánták átültetése a melegágyból.
A fertőzött gyomnövények eltávolítása. A vírus ökológiájában fontos szerepe van számos áttelelő, évelő gyomnövénynek, ilyenek: Stellaria media - közönséges tyúkhúr; Convolvulus arvensis - folyondár szulák; Solanum nigrum - fekete csucsor; amelyek, mint elsődleges vírusforrások és vektor-tápnövények lehetővé teszik a hordozó fennmaradását és terjedését.
A védett kultúra ellenőrzése, és a fertőzött egyedek eltávolítása, mert ezek tehetők felelőssé a tripszek szétszóródásáért és a betegség kialakulásáért.
Tripsz elleni hálók alkalmazása a melegház szellőzőablakain.
A megelőző kultúra növénymaradványainak teljes eltávolítása.
Kromotróp kék csapdák alkalmazása a melegházba bejutó tripszek észlelésére.