Kártevő: Pseudococcus affinis Maskell

Gazdanövények:
Ez a polifág faj nagyon sok termesztett növényben jelen van, ilyenek: gyümölcsfák (alma, körte, szilva és szőlőtő), zöldségek (paradicsom, paprika) és dísznövények. Európában megfigyelték szabadföldi kultúrákban (a mediterrán és a déli vidékeken), és melegházi kultúrákban is (enyhe éghajlatú vidékeken).

A kártevő előfordulása, fontossága:
Az enyhe éghajlatú vidékek paprikakultúráiban jelenleg is ismert rovarkártevő. Olyan potenciális rovarkártevőnek tekinthető, amely megzavarja a többi rovarkártevő között fennálló egyensúlyt.

Tünetek:

Közvetlen károk
A fatetvek rágása a növekedésben lévő szervek deformálódását okozzák, visszafogják a növekedést és a csúcsokon sárgulást idéznek elő, ami aztán hervadást, a levelek, a virágok és a gyümölcsök lehullását okozza. A lárva és a nőstény harapása a levelek deformálódását, felcsavarodását, a felszínük egyenetlenné válását okozza.

Közvetett károk
A lárvák és a nőstények által termelt mézharmat médiumként szolgál szaprofita gombák számára, amelyek csökkentik a fotoszintetikus kapacitást.

A kártevő leírása:

A nőstény ellipszis alakú, sima felszínű, sárga petéket rak le, fehér vattaszerű rostszálak alá. Az újonnan született lárváknak sárga a testük, a hátsó végén két vékony szőrszállal. A későbbi szakaszokban a lárvák színe jellegzetesen szürkévé változik. A bábok vörösesek, és a lárvák által termelt rostszálakból álló védőburok védi őket. A kifejlett hím teste vörös, világos színű potrohhal és két szürkés szárnnyal, amelyek hosszabbak a testnél.

A kártevő életmódja:
A maximális poblacionális szint nyáron van. Egy évben kifejlődő, számos, egymással átfedésben lévő generációt figyeltek meg Dél-Kelet-Spanyolországban, melegházi paprikakultúrákban. A fatetű 18-33 Celsius fok között nő (Islam et al., 1995). Az alacsony téli hőmérsékletek csökkentik a fatetű fejlődését, habár elviseli az alacsony hőmérsékleteket (Hoy and Whiting, 1997). Ez a rovarkártevő a magasabb hőmérsékleteket kevésbé tűri. A felnőtt nőstény fejlődési szakasza a legnagyobb ellenálló képességű (Whiting and Hoy, 1997). A szaporodáshoz és a fejlődéshez az optimális körülményeket 25-30 Celsius fok és magas relatív páratartalom jelentik (Bielza et al., 2000).

Védekezés
a) Kémiai védekezés
A vándor pajzstetvek elhelyezkedése a leveleken (a levelek fonákján, a termésen, a kehelyben, stb.), a nőstény és a peték védőburka (rostszálakból álló burok) megnehezíti a rovarölő szer és a rovarkártevő érintkezését.

A vándor pajzstetvek elleni specifikus rovarölő szereket és az azok alkalmazását megkönnyítő tenso-aktív készítményeket kell használni a rovarkártevő elleni sikeres védekezés érdekében.

b) A kultúra művelése, gondozása
A gyomnövények eltávolítása a melegházból.
A kultúra termőterületének megtisztítása.

c) Biológiai védekezés
Specifikus ragadozók (Cryptolaemus montrouzieri) és paraziták (Leptomastix dactylopii) használata az Planococcus citri Mc Gregor elleni védekezésben nem vezetett kielégítő eredményre.