Kártevő neve: Levéltetvek
( Myzus persicae )
( Aulachortum solani )
( Macrosiphum euphorbiae )
továbbá időnként más, ritkább fajok

Tápnövény:
Ezek az apró rovarok oligo-, vagy polifágok, több, esetleg nagyon sok tápnövényük ismeretes. Nagyon igaz ez a Myzus persicae levéltetűfajra ( zöld őszibarack levéltetű ), amelynek rendkívül sok gazdanövénye ismert. Mindegyik faj gazdanövényváltó, egyszer tavasszal, egyszer pedig ősszel váltanak tápnövényt. Téli gazdanövényük fásszárú, a nyári pedig különféle lágyszárú növény. A Myzus persicae nagyon sok tápnövényéről híres, a többi fajnak csak kevés nyári gazdanövénye ismert. A listán szereplő másik két faj a burgonya "saját" levéltetve ( mivel nyáron burgonyán a leggyakoribbak ), de jelentőségük sokkal kisebb, mint a zöld őszibarack levéltetűé.

A kártevő előfordulása, fontossága:
A különböző levéltetvek Európában mindenütt gyakoriak, de gyakoribbak olyan területeken, ahol a fásszárú téli gazdanövények gyakoribbak ( pl. a kiskunságban )., valamint az időjárás nem túlságosan száraz és forró. Nyugat-Európa tengeri partvidéke, valamint a kontinens déli területei viszonylag szegények levéltetvekben. Ennek oka a folyton a tenger felől fújó nyugati szél, illetve a rendkívül meleg éghajlat. A levéltetvek direkt növénykárosító hatása, amelyet a növények szívogatása útján fejtenek ki, nem jelentős, a burgonya esetében a víz és tápanyagveszteség majdnem elhanyagolható. A levéltetvek jelentősége a vírusátvitelben rejlik, amely a burgonya leromlását okozza. A vírusátvitel lehet perzisztens, vagy nem perzisztens jellegű, ez alapvetően a vírustól függ. Minden burgonya vírus, a ritka dohány csörgő vírus kivételével levéltetű vektorok útján terjed. A levéltetvek nagy egyedszáma nagy vírus fertőzési nyomást eredményezhet, amelyet a vetőgumó termesztés során mindenképp el kell kerülni.

Tünetek:
A levéltetvek kártételének nincsenek tünetei, csak a kis rovarok jelenléte a kártétel, amely a vírusos tünetek jelentkezésében nyilvánul meg. A burgonya levéltetvei nem képeznek olyan hatalmas kolóniákat, mint pl. a rózsán, vagy a bodzán élő fajok. Nem okoznak levéldeformációt, vagy elszíneződést sem, mint pl a cseresznye levéltetve, vagy a levélpirosító alma levéltetű. Legegyszerűbben úgy lehet őket észrevenni, hogy egy fehér lapot berakunk a burgonya bakhátai közé a talajra, majd a lombozatot fölötte megrázzuk. A levéltetvek leesnek a papírra, ahol könnyen észrevehetők.

A kártevő leírása:
A levéltetvek kicsiny, 1 - 4 mm hosszú, hosszúkás testű, nagy potrohú rovarok. Testük puha, színük zöld, halovány zöld, sárgászöld, esetleg a nyári melegben rózsaszínes árnyalatú. A lárvák és a kifejlett állatok teljesen hasonlóak, a kifejlett egyedek egy része szárnyas. Fontos felismerési bélyeg a potrohuk hátoldalán hátul, kétoldalt elhelyezkedő potrohcsövek megléte, ezek a sötétebb, keskeny csövek egyedül levéltetveknél fordulnak elő.

A kártevő életmódja:
A levéltetvek a téli gazdanövényeiken tojás alakban telelnek át. A tavasz folyamán ezeken a fásszárú növényeken hoznak létre kisebb - nagyobb kolóniákat. A kártevők nagy egyedsűrűsége a téli gazdanövény hajtásain szárnyas alakok kifejlődését eredményezi, amelyek átrepülnek a nyári gazdanövényekre, többek között a burgonyára. Ez az invázió hosszú folyamat, a levéltetvek többször is megállnak, megfelelő tápnövényt keresve szívogatnak. Ezzel a tevékenységükkel viszik át a vírusokat egyik növényről a másikra. A nyári gazdanövényeken a levéltetveknek sok nemzedéke fejlődik. Az ősz beálltával a levéltetű populációban ivaros alakokat szülő egyedek, gynopárok és andropárok jelennek meg. Nyáron a levéltetvek végig elevenszüléssel hozzák létre utódaikat, az igazi levéltetvek csak egyszer raknak tojásokat, amikor áttelelnek. A gynopárok visszarepülnek a téli gazdanövényre és ott megtelepedve ivaros nőstényeket szülnek. Az andropárok ottmaradnak, de utódaik, a hímek szárnyasok és szintén átrepülnek a téli gazdanövényekre. Az ivaros szaporodás eredményeként néhány tojást raknak, amely azután áttelel. Ez az egyetlen ivaros szaporodás a levéltetvek életében. A levéltetvek aktívan repülve terjednek, minden burgonyaföldet meg tudnak találni, bár ha tehetik, nem repülnek át túlságosan nagy távolságokat.

Védekezés:
A levéltetvek elleni védekezés - akárcsak a krumplibogár esetében - a kémiai növényvédelmen alapszik. Levéltetvek ellen rezisztens fajták nincsenek és az agrotechnikai védekezésnek sincs sok esélye a levéltetvekkel szemben. Az izoláció a vetőgumó termesztésben ugyan jótékony hatású, nagyobb távolságra kevesebb levéltetű jut el, de teljességgel nem mentesít a vírusvektor rovarok kártételétől.
A vetőgumó csávázása nagyon jó hatásfokkal irtja a vegetáció első felében a levéltetveket, bár hatékonysága nagyon száraz talajban erősen korlátozott és csak a levélsodró vírus ellen van hatása. A permetezőszerek gazdag választékából könnyen találni hatásos készítményt, a védekezést a tömeges betelepedés legelejére kell időzíteni. Ez a betelepedés azonban eléggé hosszú lehet, tehát jó esély van arra, hogy egy védekezés kevés legyen a kártevők ellen. A burgonya levéltetvek nem képeznek látványos nagy kolóniákat a növényzetben és nem a legfelső lomblevelek felszínén tartózkodnak, hanem elszórtan az állományban. Kisméretű lombozat esetén az állomány jól átpermetezhető, de hatalmas lombot nevelő fajták esetén, mint pl. a Cornado, az állományvédelem majdhogy nem megoldhatatlan.
A kémiai védekezés ugyanakkor lényegében hatástalan a nem perzisztens vírusok ( Y vírus, mozaik vírusok ) és a nem levéltetvekkel terjedő vírusok ( dohány csörgő vírus ) ellen. A nem perzisztens vírusok esetében a terjedést csak némiképp lassítja a védekezés, de megállítani nem képes. A levélsodró vírus ugyanakkor perzisztens vírus, ellene, illetve a vektor levéltetvek ellen a rovarölőszeres védekezés igencsak eredményes. Főképp vetőgumó termesztésben a rovarölő csávázószerek és állományvédelemre alkalmas permetezőszerek használatával jó eséllyel meg lehet akadályozni a nagymértékű levélsodró vírus fertőzés kialakulását.

Az alkalmazható rovarölőszerek a következők: