Betegség neve: Nedves rothadás, feketelábúság

Kórokozó: Erwinia fajok
A különböző Erwinia baktériumfajok (a leggyakoribbak: az E. carotovora ssp. carotovora, E. carotovora ssp. atroseptica, E. chrysanthemi ) mindenütt előfordulnak az európai talajokban. A legnagyobb károkat a nedves, csapadékos tenyészidőszakokban okozzák, mint pl. amilyen az 1999. év volt, valamint a levegőtlen, túl meleg és nedves raktárakban. Ezek a baktériumok a felelősek a feketelábúságért a szántóföldön és a bűzös nedves rothadásért a raktárakban.

Tápnövény:
Ezek a baktériumok mind polifágok. A szántóföldön mindenekelőtt a burgonyát és a különböző gyökérzöldségeket támadják meg. Raktárakban ugyanezen növények mellett szinte minden lágyszárú növényt képesek megtámadni.

A betegség előfordulása, fontossága:
A növénybetegséget okozó Erwinia baktérium fajok szerte a világban mindenütt elterjedtek. Teljesen közönséges kórokozók az EU teljes területén, bár a nedvesebb nyugati és északi területeken gyakoribbak. Az E. chrysanthemi ritkább a többinél,bár terjedőben van. Ez a faj sokkal melegigényesebb a többinél, így a déli és közép-Európai területeken gyakorta előfordul. A kórokozók az öntözött burgonyaföldeken okozzák általában a nagyobb károkat, valamint azokon a területeken (főleg a nagyvárosok körüli primőrtermelő övezetekben!), ahol a vetésváltást nem tartják be, a krumplit kevesebb, min 4 évente ugyanott termesztik, vagy túl sok a gyökérzöldség, mint váltónövény a forgóban. A tárolóban való megjelenése és károsításának mértéke a betárolt gumók fertőzöttségétől is függ, de sokkalta inkább a tárolási körülményektől. Ha bármely tárolástechnikai hiba következtében víz csapódik ki a gumók felületén (pl. túl meleg és túl sok vizet tartalmaz a szellőztetéshez használt levegő), a baktériumos nedves rothadás elképesztő sebességgel képes terjedni és akár a teljes betárolt tételt megsemmisítheti. A szántóföldön csak a kifejezetten fogékony fajtákon, csapadékos időjárásban, vagy öntözés mellett képes a kórokozó nagy pusztításra.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
Az Erwinia bakteriózisos rothadás mindenekelőtt a szagáról ismerhető fel nagyon könnyen. A különböző Erwinia fajok ugyanolyan tüneteket produkálnak mind a szántóföldön, mind pedig a tárolóban. Olyan enzimeket termelnek, amely képes lebontani a növényi szövetek "ragasztóanyagát", a pektint.
Ennek következtében a megtámadott szövetek szétesnek, a szilárd növényi anyag először nyálkás masszává esik szét, végül teljesen elfolyósodik. Az Erwinia fajok önmagukban teljesen szagtalan rothadást idéznek elő, de a szabad természetben sohasem találhatók egyedül magukban. A jellegzetes, kissé záptojásra emlékeztető szagot az Erwinia fajok által már feldolgozott növényi anyagon megtelepülő korhasztó baktériumok okozzák, amelyek a pektinből felszabaduló cukrokat bontják le különböző rövid szénláncú, nagyon bűzös szerves savakká, illetve a növényi fehérjéket is lebontják, szintén kellemetlen szagú anyagok felszabadulását okozva. Ezen másodlagosan fellépő baktériumok okozzák a rettenetes szagot, valamint a fertőzött szövetek feketés elszíneződését.

A szántóföldön az Erwinia fajok a szártőnek a talajjalérintkező részét támadják meg, fekete elszíneződést okozva ( feketelábúság ), amelyet hervadás, jellegzetes szag, majd a hajtás teljes pusztulása követ. A nagyon nagy lombozatú és nagyon alacsony szárazanyag tartalmú fajták, mint pl. a Kondor, sokkalta fogékonyabbak, mint a többiek.
Tárolóban a beteg gumó felülete nedves, vizes, szétesik és nagyon büdös szagot áraszt. A fertőzött növényi szövet gyakran fekete. A nagyon alacsony szárazanyagtartalmú, üveges, babás, ikernövéses gumók sokkalta fogékonyabbak az Erwinia fertőzésre, mint az egészségesek. A baktérium fertőzése a gumón a gyakorlatban nem téveszthető össze más betegséggel, már csak a szaga miatt sem. A fagyott krumpli ugyanakkor hasonló, bűzös rothadáson esik át, de ott a szövetek szétesését, a bűzt okozó másodlagos kórokozók megtelepedését a fagy okozza. A fagyás mindig a garmada széléről indul, míg az Erwiniás fertőzés egy-egy fertőzött gumóból gócosan.
A korai, szántóföldön kialakult szártőtünet néha összekeverhető a burgonyahimlő tüneteivel, mivel mindkét esetben fekete a szártő. De a krumplihimlő esetében nedves körülmények között, pl. hajnalban egy fehér micéliumréteg fedi a fekete szártőrészt. Az Erwiniás szártő nagyon büdös, míg a himlős földszagú. A baktériumos szártő nyálkás, a himlős pedig száraz. Némi odafigyeléssel tehát a két betegség világosan elkülöníthető egymástól.

A kórokozó életmódja:
A növényi kórokozó Erwinia baktériumfajok a talajban élnek, de látens állapotban sok kultúrnövényen megtalálhatók. Valójában abszolút Erwinia mentes szántóföld nem létezik. A baktériumok a gumókat a sérüléseken, vagy a nyitott légzőnyílásokon, lenticellákon át fertőzik meg, csak számukra kedvező, nedves környezetben. Támadják meg a gazdanövényt. A fertőzött talaj és a fertőzött szaporító anyag a fertőzési forrás, ahonnan a betegség kiindul. A raktárakban a baktérium üres állapotban nem érzi jól magát, de beszáradva képes átvészelni a számára kedvezőtlen időszakot, bár számottevő fertőzést így alig tud okozni. A nagy raktári kártételek majdnem mindig a szántóföldről behurcolt beteg gumókból induknak ki. A raktárakban ezek a kórokozók sokkalta nagyobb károkat okoznak, mint szabadföldön, ehez azonban jelentősebb mennyiségű fertőző anyagra (a földön megbetegedett gumóra) és rossz tárolási körülményekre van szükség. Üres raktárakban a baktériumok nem szaporodnak, egyszerű háztartási tisztítószerekkel is kipusztíthatók.

Védekezés:
Teljességgel rezisztens burgonyafajták a baktériumos nedves rothadás és feketelábúság ellen nincsenek. Ugyanakkor a csak kissé fogékony fajták termesztése az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb védekezési módszer a kórokozók ellen. Néhány fajta, mint pl. a Kondor, vagy a Cornado nagyon fogékonyak a baktériumos nedves rothadásra, míg más fajták, mint pl. az Asterix, vagy a Solara csak alig fertőződnek. A fajtáknak a gumórothadás iránti fogékonysága a leíró fajtajegyzékben van közzétéve, amely az OMMI kiadványaként minden évben megjelenik. Az államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőgumó használata szintén hatásos védekezési lehetőség, Rothadt gumó nem lehet a vetőgumótételben és a laboratóriumi vizsgálattal igazolt látens, tünetmentes jelenléte a kórokozónak is csak egy rendkívül kicsiny százalékban megengedett. Természetesen ez a kiváló egészségi állapotú vetőgumó a nagyon fertőzött talajban hamar megbetegedhet, de ez már a termelő felelőssége, nem a szaporítóanyag előállítójáé, vagy a forgalmazóé.
A burgonyát lehetőleg előcsíráztassuk és/vagy megfelelően meleg talajba ültessük! A talajban elfekvő, fejlődésében a hideg miatt megrekedt, stresszes állapotú gumókat a kórokozók sokkalta könnyebben megtámadják. A vetésváltás, a tápnövények sorrendje a táblán rendkívül fontos. Burgonyát legfeljebb minden negyedik évben ültessünk ugyanarra a területre. Ha a váltónövények között gyakoriak az Erwinia fajok által kedvelt gyökérzöldségek, a burgonya visszatérési idejét toljuk ki akár 6 évre. Erősen fertőzött talajok esetében érdemes néhány évig olyan szántóföldi kultúrát vetni, amely nem kedvez ezeknek a kórokozóknak. A gabonafélék, kukorica termesztése során a talaj fertőző anyag készlete jelentősen lecsökken. Legyünk óvatosak az öntözéssel, főleg az agyagos, nehéz talajokon! A levegőtlen talaj stresszes állapotot okoz, a kinyílt lenticellák pedig ideális fertőzési kaput biztosítanak a kórokozók számára. A krumpli nem vizinövény, mint a rizs, vagy a gyékény, a bakhátak között nem képződhetnek tartós vízállások. Rövidítsük le az öntözési fordulót, akkor egyszerre kisebb vízadag is elég lesz.
Túl sok nitrogén, kevés kálium és más növénytáplálási problémák gyakran okoznak fellezult növényi szöveteket. Ezek sokkalta könnyebben áldozatul esnek a baktériumok támadásának, mint az egészségesek. Vizsgáljuk át a leíró fajtajegyzékben található fajtaleírásokat, és pl. egy kicsiny, de mereven felálló lomb típusú fajtának ne adjunk több nitrogént csak azért, hogy számunkra "normálisabban" nézzen ki. Fogadjuk el a fajtát olyan külleműnek, amilyennek a nemesítője azt megteremtette, ne próbáljunk változtatni rajta!
A tárolóban különös gonddal kell ügyelni a szellőztetésre. Ha valamely hiba folytán víz csapódik ki a raktározott gumók felületén, az óhatatlanul jelenlevő néhány fertőzött gumóból kiindulva igen gyorsan megfertőződhet, elrohadhat a teljes betárolt tétel.
A betárolt gumótételnek lehetőség szerint minél homogénebbnek kell lennie. A túl fiatal, üveges, sérült gumók sokkal könnyebben betegednek meg és ezekről a gumókról a fertőzés is gyorsan továbbterjedhet.
Növényvédő szerekkel a kórokozó Erwinia fajok ellen védekezni teljességgel eredménytelen próbálkozás. Ne keresgéljünk a szerek között, a más baktériumok, pl. a kabakosok szegletes levélfoltossága ellen hatásos szerek ( pl. réz készítmények ) ezek ellen a kórokozók ellen hatástalanok!
A raktárak könnyedén fertőtleníthetők bármilyen olcsó háztartási, vagy ipari tisztítószerrel. A már megfertőzött gumóka kórokozóktól viszont már semmiképp sem mentesíthetők. A fertőzött gumókat ne hordjuk a komposztra, mert a komposzttal visszajuttatjuk majd a kórokozókat a kultúrnövényekre.