Betegség neve: Burgonyahimlő

Kórokozó: Rhizoctonia solani
A hiányos fejlődésmenetű gomba, amelynek sem ivaros alakja nem gyakori, sem ivartalan spórákat sem fejleszt, majd mindegyik talajban jelen van és szélsőségesen polifág mivoltáról híres. Tipikus soktápnövényű talajgomba, nagyon sokféle tünetet képes okozni, miáltal kártétele könnyedén összetéveszthető más betegségekével.

Tápnövény: A burgonyahimlő kórokozója rendkívül sok tápnövényű, több száz tápnövényét írták már le eddig. Mindamellett a burgonya az egyik legkedveltebb tápnövénye.

A betegség előfordulása, fontossága:
Ez a talajgomba Európa minden országában közönséges, de kedveli a melegebb talajokat, így a déli államokban sokkalta gyakoribb, mint az északiakban. Jelentősége igen jelentős lehet, szélsőséges esetekben egész táblákat is képes kipusztítani. A termésveszteség akár 70 %-os is lehet, a fennmaradó gumók is aprók, fekete foltokkal tarkítottak és nem igazán piacképesek.

Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások:
A burgonyahimlő kórokozója nagyon sok tünetet okoz, könnyen összetéveszthető egyéb betegségekkel. Csak a különböző tünetek együttes jelenléte teszi biztossá a kórokozó felismerését, azonosítását.

A levelek, a teljes lombozat hervad, időnként a hervadás csak részleges, csak egyes szárak lombozatára terjed ki. Esetenként a hajtások csúcsi részén enyhe bíborszínű elszíneződés észlelhető. A burgonya sztollburja hasonló elszíneződést okoz, csak intenzívebbet, mint a himlő. A hervadás, a hajtásrendszer besűrűsödése, elsöprűsödése, a hagymaszerű duzzanat az oldalhajtások tövén, illetve a hajtásgumócskák képződése mind a sztollburra, mind pedig a burgonyahimlőre nagyon jellemző. Az erős fertőzésnél kialakuló cérnahajtások megléte is közös bélyeg a sztollburral, illetve az ezüstfoltossággal. A gyökerek barnák, korhadtak, földszagúak, de ez bármely talajgomba (Fuzárium, Kolletotrichum) fertőzése esetén így van, sőt a talajgombákkal felülfertőzött sztollbur is produkálhat ilyen tüneteket.

A gumók ugyanakkor abszolúte nem gumiszerűek, ez a döntő bélyeg, amely a himlőt a sztollburtól tüneteiben megkülönbözteti. A gumók héján kisebb-nagyobb fekete színű kiemelkedések találhatók, ezek a gomba micéliumából kialakult, álszkleróciumnak nevezett micéliumtömörülések, melyek a kedvezőtlen körülmények átvészelését szolgálják. Az szkleróciumok, vagy himlők környékén a gumó kissé torzul, behorpad, mivel a parazita gomba jelenléte azon a helyen némileg gátolja a gumó növekedését. Természetesen a torz gumókat sok más dolog, élettani probléma, másodlagos növekedés is okozhatja, ilyenkor a fekete himlő pöttyök jelenléte a döntő bélyeg.

A kórokozó életmódja:
A kórokozó a talajban szabadon él micélium formájában, vagy sokmindent kibíró pszeudoszkleróciumok alakjában elfeküdve. Ez a gombafaj nem fépez spórákat. A micélium vastagfalú, ellenálló, de a pszeudoszkleróciumok azok a képletek, amelyek akár szélsőséges körülményeket is át tudnak vészelni. A kórokozónak ritkán kell ehez a túlélési stratégiához folyamodnia, éhen pedig nem tud pusztulni, mivel rendkívül sok növényfajon képes táplálkozni. A gomba micéliuma aktívan támadja meg a gyökereket, sztólókat, gumókat. Földfeletti részeket nem károsít, bár tüneteket közvetve ott is okoz. A kórokozó behatolva a növényi szövetekbe a sejtközötti járatokban micélium formájában él és táplálkozik.
A gomba a fertőzéshez nem igényli sebek, sérülések, vagy nyitott lenticellák meglétét, bár éppen ott is fertőzhet. Szereti ugyanakkor a valamilyen okból legyengült növényeket. A termesztés során legfontosabb fertőzési forrás a talaj.

Védekezés:
A kémiai növényvédelema vetőgumó csávázószerekkel való kezelésével hatásos védekezési módszer a kórokozó ellen. A felhasználható készítmények azonosak a fómás szárazkorhadásnál leírtakkal, az Agrocit, akárcsak a fuzáriumos rothadás ellen, itt is jó hatékonyságú. A csávázószerek megfelelő hatékonyságot a korai fertőzések ellen nyújtanak, a vegetáció második felére hatásuk elmúlik. Nagyon száraz tavasz esetén a csávázószerek hatása csak korlátozottan érvényesül, mivel hatóanyaguk nincs miben feloldódjon, ezáltal a növény sem képes őket felvenni. Felszívódó hatásuk így nem érvényesülhet. Ilyen esetekben akár súlyos korai fertőzések és számottevő kártételek is kialakulhatnak. Az államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőgumó használata nem rossz módszer, mivel ez garantáltan mentes, vagy csak minimális mértékben fertőzött a kórokozóval. Ugyanakkor még a teljességgel mentes, kiváló minőségű szaporító anyag is teljes mértékben elfertőződhet egy nagyon fertőzött talajban, így ez csak fél megoldás. A burgonyafajták fogékonysága a kórokozóval szemben nagyon különböző, vannak fajták, amelyek általában egy gazdaságilag még elfogadható, alacsony mértékben fertőződnek csak meg. Ez a fajtajelleg független a többi betegség elleni rezisztenciától, még komplex, sok betegség ellen rezisztens, biotermesztésre alkalmas krumplifajták, mint pl. a Santé is erősen fogékonyak lehetnek a burgonyahimlőre. A burgonyafajták himlő iránti fogékonyságát minden államban a leíró fajtajegyzékben teszik közzé, de jó ellenállóképesség esetén a fajtatulajdonosok, forgalmazók által kibocsájtott kiadványokban is megtalálható ez az információ. A növény stresszes állapotának elkerülése, a megfelelő (és sohasem túlzó) öntözés, a harmonikus, nem nitrogéndús tápanyagellátás a fertőzés mértékét negymértékben képes csökkenteni.